Dangerously Rebel Attraction(18+)

~8

Sziasztok, itt a 8.rész, jó olvasást!!😍😍❤️❤️

Nem tudtam, mit írjak vissza. Kurva sok mindenen át kell magamat ahoz rágni, hogy tudjam mit válaszoljak erre. Bele menjek-e, vagy nem? Az utolsó óra után, a motor mellett megálltam el szívni egy cigit, és azon agyaltam, mi lenne, ha megint be állnék a maffiába? Kurva sok stressz, verekedés, fegyver, veszély. És itt gondolnom kell, Pedrora is, sőt..Madisonra is. Nem a barátnőm, tulajdonképpen, azon kívül, hogy a szomszédom, nincs hozzá közöm, de az biztos, hogy nem közömbös számomra. Amit nem tudok, hogy ez a kör, hova tartozik. Ha mindenki, teljes mértékben angol vérű, esélyem lehet arra, hogy át verjem őket. Amit mexicóban, az utcai harcosoknál tanultam, háromszor erősebb, és furfangosabb, mint az angol maffia összesen. Lehet, pont emiatt akarják, hogy belépjek, de ahoz, hogy ezt megtudjam, tárgyalnom kellene velük, ergo ez azt jelenti, hogy kapcsolatot kell velük fel vennem. De ha beszélek velük, ezzel már megadom a lehetőséget, hogy teljesen bevonjanak. Ezt át kell gondoljam. Elnyomtam a cigit, és szálltam volna fel a motorra, amikor Adam oda jött.
-Szia Carlos.-Sokkal lazábban állt, mint a suliba.
-Hola Adam. Mizu?-Mosolyogtam.
-Semmi különös.-Vonta meg a vállait.-Megyünk a pályára lazulni a haverokkal.-
-Pályára?-
-Ja, gördeszka.
-Szoktál deszkázni?-Lepődtem meg.
-Oh hogyne! Egész délután.-Csillant fel a szeme.-Imádom, ahogy elkap közben a szabadság. Olyankor, mintha más lennék. Ott van az erdő közepe fele. Egy régi, elhagyatott pálya. Ha van kedved el jöhetnél.-Elgondolkodtam az ajánlaton. Lazuló, deszkás srácok, nem hinném, hogy ez annyira rossz lenne. Legalább lesz itt is egy kis társaságom.
-iSeguro!(Persze) miért is ne?-Mosolyogtam, Adamon pedig, érdekes, de boldogságot véltem felfedezni.
-Szuper. Akkor ma este ötkor a pályán.-
-Bien(rendben).-Bicentettem, majd fel kaptam a bukót, és haza siettem. Még mielőtt bármit is csinálhattam volna, be mentem Pedrohoz a műhelybe. Éppen, az egyik szerelő asztalnak támaszkodott, gyötört arckifejezéssel.
-Minden rendben?-
-Hát..Ami azt illeti, nem. A bank, el akarja árverezni a műhelyt. Azt mondják, elég lerobbant ahoz, hogy tovább tudjam működtetni, a felújításhoz viszont, nem jön elég bevétel. Így most, eléggé szarban vagyok.-Sóhajtott. Ez hatalmas szopás! Pedro mindene ez a műhely. Kiskora óta meg van, mindenét bele fektette. Nem fogom hagyni, hogy el vegyék tőle.
-Mennyi időd van arra, hogy törlessz nekik?-
-Egy hónap.-Dörzsölte meg az arcát. Szóval egy hónap. Ennek, csak egy lehetősége van. Beszélnem kell velük. Ha kevés időn belül, sok pénzhez jutok, az nekem a legjobb. Aztán, majd valahogy kimászok belőle.
-Figyelj Pedro. Segíteni fogok neked, meg mentjük, aztán fel is fogjuk újítani rendben?-Apró reményekkel a szemében, rám nézett.
-Hogyan?-Itt haboztam kicsit. Nem kell mindenről tudnia. Nem menne bele amúgy sem.
-Az had legyen az én gondom.-Meg paskoltam a vállát, majd be mentem a szobámba. Fel vettem egy szaggatott szürke farmert, egy fekete hosszabb felsőt,és egy bordó kapucnis pulcsit, a deszka pályára. Éppen nagyban rámolgattam, amikor kopogtak lent a bejárati ajtón. Le szaladtam, és hanyagul ki nyitottam.
-He?-Ám amint megláttam Madisont, rögtön vissza vettem.-Akarom mondani, szia.-Mosolyodtam el, amit viszonzott.
-Szia Carlos.-Hmm, olyan izgatóan ejti ki, a nevemet.-Mondtad, hogy délután jöjjek szólni, hogy ha mehetünk sétálni. Hát, mehetünk.-Mosolygott, és az út túloldalán, ott volt Sally és puszedli.
-Oké, menjünk.-Csuktam be az ajtót, és miután Pedronak is szóltam, elindultunk. Sally és Puszedli elől rohangáltak, addig mi, kicsit lemaradva sétáltunk mögöttük.
-Öhm..Lehet egy kérdésem?-Néztem, a mellettem sétáló lányra, aki most hosszú fekete szempillái alól, felpillantott rám.
-Persze.-
-Apukáddal..Mi a helyzet?-Kicsit össze rezzent, aztán teljesen rám nézett. Teljesen lefagytam, a tekintete látványától. Ennyi fájdalmat, gyötrelmet, kevés ember szemében láttam.
-Meg halt..-Válaszolt tömören. Oh a francba!
-Ne haragudj. Nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni.-
-Nem, nem semmi baj. Nem hoztál kellemetlen helyzetbe, csak na. Nehéz erről beszélni.-Sóhajtott.
-Persze, teljesen megértem.-Magam elé bámultam. A hülye emlékek.
-De fogok majd mesélni, ha kiváncsi vagy.-Mosolygott rám, nekem pedig, az összes létező bajom elmúlt. Milyen hatással van rám ez a lány? Hihetetlen. Oda is értünk, nem sokára a pályához, ahol már Adamék nagyban nyomták a deszkát, észre is vettek minket.
-Csá Carlos!! Mizu?-Mosolygott és a srác, mintha ki lett volna cserélve. Sehol nem volt, a kocka kinézet, sőt, nagyon jó stílusa volt. Lábán agyon használt vans cipő, zokni, alul feltűrt fekete cső gatya, fehér supreme póló, és sapi.
-Jól nézel ki tesó.-Nevettem, majd oda mentem köszönni. Jó páran ott voltak. Körbe köszöntem mindenkinek, Madison is, aztán le ültünk a körbe.
-Te nem vagy angol mi?-Kérdezte a szőke srác.
-Nem. Mexicói vagyok.-
-Az igen!-Pacsizott össze két srác. Na ezt nem értem.
-Ja..-Kuncogtam, Madison pedig furcsán közel ült hozzám.
Kiváncsi vagyok mit hoz az este..