Dangerously Rebel Attraction(18+)

~3

Éés a 3. Rész!! Azért, a biztonság kedvéért szeretnék egy kis vissza jelzést hogy jó e, illetve hogy érdemes e folytatnom a blogot, mert ha nektek nem nagyon tetszik úgy nem lenne értelme😓❤️ Szóval ha commentbe jeleznétek, hogy eddig milyen azt nagyon meg köszönném! Jó olvasást nektek❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️

Ahogy haza értem, láttam hogy Pedro, a nagybátyám, éppen egy roncsot bütykölt a műhelybe. Egy kicsit meg álltam és magamba szívtam az érzéseket. A régi rádióból kiszűrődő spanyol zene, a tipikus autószerelő műhely dohos szaga, a falról le pattogott vakolat. Egy kicsit mintha megint mexicóban lennék, és a fájdalom másodpercek alatt kezdte mardosni a szívemet. Be ugrott anyám arca, apámé, a kishugomé. Meg ráztam a fejemet, hogy a fájdalmas emlékeket ki űzzem belőle, majd oda mentem a földön fekvő, tudásom szerint utolsó élő rokonomhoz. Viccesen bele rúgtam a lábába, ennyiből tudni fogja hogy én vagyok.
-Hola Carlos. Én is örülök neked.-Morgott ki, az öreg mustang alól, én pedig csak vigyorogtam mint a hülye gyerek.
-Szia nagybátyó. Látom el vagy.-Gyújtottam rá egy cigire, majd ugrottam fel a szerelő asztalra. Pedro ki mászott a kocsi alól, majd a kezét törölgetve, rám nézett.
-Hogy ment a beiratkozás?-
-Konkrétan? Una mierda(szarul).-Rántottam vállat, mire fel sóhajtott.
-Már megint mit csináltál?-
-Én semmit. Egyszerűen csak meg védem a magánéletem és az önbecsülésem. Ennyi.-Fújtam ki a füstöt, és miközben az asztalt tanulmányoztam, azon tűnődtem milyen fasza lenne itt meg dugni, valami csinos kis gringat(fehér lány). Mexicóban szinte csak mexicói lányokkal voltam és rá kellett jönnöm unalmasak. Az összes egy mindent tudó ribanc. Semmi különleges és új nincs bennük, ellenben ezekkel a sápadt arcú bonitákkal(csinos lányok). Kicsit titokzatosak, és közöttük biztosan lesz szűz. Az angolok eléggé prűd egy népség szóval válogathatok. Igaz, Madisonra is eléggé kiváncsi vagyok. Vajon az ágyban is ilyen kis heves mint a mindennapokban? Ami biztos, nagyon nagyon fel keltette az érdeklődésemet.
-Carlos! Figyelsz rám?-Zökkentett ki Pedro, a Madison felé elkanyarodó gondolatmenetemből.
-Mi?-
-Azt mondtam, kérlek szépen bírj magaddal. Ez nem mexicó. Itt nem eresztheted szélnek a túlzott vehemenciádat.-
Erre fel horkantam. Tessék? Túlzott vehemencia? Mi van veled Pedro?
-No estés chingando(ne baszogass)! Pedro mit eresztenék szélnek?? Arról nem tehetek hogy mindent magukra vesznek ezek a fehér pénzeszsákok! Ki fogok amellett állni aki vagyok! Erre mi papá(apám) tanított, és ezt te tudhatod a legjobban! Nem fogok úgy viselkedni mint valami angol hülyegyerek csak mert ide kellett jönnöm.-Ugrottam le az asztalról, Pedronak pedig kezdett elfogyni a türelme. Na ez az, lássam csak azt a mexicói véredet!
-Carlos! Annyit kérek hogy ne basszanak ki már az első héten! Minimális tisztelet legyen benned, ha már tu Mamá(anyukád) beléd nevelte! Csak ne csinálj faszságot, entiendes(érted?)?
-Ja! Entiendo(értem). Megyek egyet sétálni. Muszáj gondolkodnom. Este majd jövök.-Pöcköltem el a cigit, aztán le is léptem. Szeretem Pedrot de most az ő papolása sem hiányzott. Csak az hogy egyedül lehessek és ki dühönghessem magamat, ennyi.

Madison
Kicsit idegesen léptem be a házba arra számítva, hogy hatalmas rendetlenség fog fogadni, de nagy meglepettségemre nem így volt. Szépen össze volt takarítva, ki voltak mosva a pokrócok, szépen a kanapéra terítve, a terítő az étkező asztalon teljesen új volt, a konyha gyönyörűen fel mosva. Szemöldököt ráncolva tettem le a cuccaimat az előszobába, majd léptem be a konyhába ügyeskedő anyám mellé.
-Mi ez az egész?-Tettem fel, a számomra is legérdekesebb kérdést, anya pedig fa kanállal a kezében fordult hozzám.
-Előszőr is, neked is szia Madison. Másodszor pedig, az új szomszédok véglegesen is be költöztek a házba, tudod ahol az autószerelő műhely van. Na, úgy gondoltam át hívom őket vacsorára, tudod jófejségből. Viszont még nem vagyok kész szinte semmivel, szóval ha a húgod haza ér, vidd el kérlek sétálni rendben? Vigyétek Puszedlit is, olyan régen volt kivíve sétálni.-
Oh igen puszedli. Még apukánktól kaptuk három éve, de amióta elment szegénykém nincs a helyzet magaslatán. Ahogy a családból még senki se. Azt mondom mindig, hogy csak le lépett, de ezt is azért, hogy valahol mélyen el hitessem magammal, csak el ment picit, és majd vissza jön. De az a csúf igazság nem csak picit. Örökre. És soha se fog már vissza jönni. Köszönhetem annak a rohadéknak, aki próbált pénzt lopni a boltból, és apám csak rosszkor volt rossz helyen. Lelőtte. És nem tudok már mit tenni. Kicsit át ráztam magam, hogy ne most törjön rám a síró görcs, így csak bólintottam.
-Rendben. Kell még segíteni valamiben?-
-Nem. Ezzel is már sokat segítesz.-Fordult vissza a rotyogó láboshoz, és egy picit meg érintett anyám helyzete. Régebben egy ragyogó, mosolygós mindig jókedvű ember volt tele élettel. Most pedig néha, egy koszos rongynál is rosszabb állapotban van. Nem csoda, hiszen elveszítette élete szerelmét másfél éve. Sóhajtottam egy nagyot és mögé lépve meg öleltem. Az egész teste meg feszült, szinte éreztem a fájdalmat. Meg fordult majd szorosan magához ölelt. Ameddig a csengő meg nem zavart minket addig úgy álltunk. Aztán rendbe kaptuk magunkat, ő folytatta a főzést, én pedig ajtót nyitottam. Sally a karjaimba ugrott amint meglátott, ajkaim pedig hatalmas mosolyra húzódtak. Hiányzott ez a kis törpe az biztos. Miután le tettem, szaladt anyuhoz én pedig meg köszöntem Suzannak hogy vigyázott rá pár napot. Suzan apa testvére, nagyon szereti mindenki. Igaz amióta apa meghalt anyuval nem beszélnek sokat, de remélhetőleg ez is változni fog. Sally ahogy meg tudta, hogy Puszedlivel megyünk egyet sétálni, azonnal be pörgött, így tíz perc múlva, a kavicsos ösvényen meneteltünk, Puszedli mögött haladva.
-És képzeld, Suzan néni azt mondta, hogy a szellem aki a padláson lakik, igazából nem is bánt és hogy kedves. Szóval azóta nem is félek tőle!-Mesélte Sally, miközben a kezemet szorongatta.
-Látod! Mondtam én neked, hogy a padláson lakó szellemek nem bántanak.-
-De ami nálunk van az igen! Puszedli is mindig ugatja a padlást!-
-Mert Puszedli kutya, és az a dolga hogy ugassa azt akit nem ismer. Honnan tudná ki ő? Nem tudod neki elmagyarázni, hogy ő a család barátja.-Kuncogtam, Sally pedig a patakban kezdett ugrálni a köveken.
Egy darabig így haladtunk, aztán mikor Puszedli és Sally együtt játszottak az erdő előtti kis réten Puszedli meg hallott valamit, ami miatt berohant a fák sötét lombjai közé, Sally pedig a nyomába eredt.
-Sally!!! Puszedli!!-Kiáltottam utánuk. Veszélyes az erdő, több figyelmeztetést is kaptak a város lakói, mit csinálok ha valami bajuk esik? Sosem bocsájtom meg magamnak. Rohanni kezdtem utánuk, de a hangjukat egyre távolabb hallottam. Pánikolni kezdtem így még hangosabban kiáltottam utánuk, és még gyorsabban kezdtem futni. Ahogy le kanyarodtam az útról, egy kemény valamibe futottam bele, fel sikkantottam. A nagy erőtől hátra estem, így nem láttam mi volt az.
-Bendíta!!(Basszus)Jól vagy?-Hallottam meg a hangot amit lehet kevésszer hallottam eddig, de ennek ellenére bárhol fel ismerném. Az akcentus a mély hang. Ott abban a helyzetben azt kívántam, inkább fejeltem volna be a földet, és haltam volna meg, de ő vele ne kelljen kommunikálnom.
-Persze, semmi bajom.-Álltam fel, aztán a szememmel tovább kerestem a húgomat és a kutyámat aggódva. Más szituációban biztos hogy szó nélkül tovább megyek, de ez most nem az volt.
-Nem láttál véletlenül egy hatalmas németjuhászt és egy kislányt? Barna göndör haj, barna szem. A kishugom.-Lihegtem picit, Carlos szája pedig kicsit fel kunkorodott.
-De lehet hogy láttam. Sőt.-
-Figyelj most rohadtul nem vagyok kiváncsi az idióta játékaidra! A húgomról van szó!-
-Dios mío!(istenem) nyugi már! Ne legyél ilyen zabos! Ott játszanak a régi deszka pályán. Gondoltam meg keresem kihez tartoznak, ha már itt szaladgálnak. Szívesen amúgy.-Vigyorgott büszkén, mire csak le vállalva ott hagytam, és mentem tovább.  Most láttam csak, mivel nem volt rajta dzseki, hogy szinte az egész felső testét tetoválások borítják. A nyaka, a karjai, és gondolom a mellkasa bár azt nem láttam, mert a póló csak ennyi látható felületet engedett.
-Cabrón me dolio!(basszus ez fájt)-Magyarázott valamit spanyolul majd kapott oda játékosan a vállához. Gondolom valami olyasmit mondott hogy fájt neki. Annyira vicces tényleg.-Hé Chica várjál már!-Kocogott utánam.
-Nincs jobb dolgod?-Pillantottam rá, de aztán tovább figyeltem előre.
-Azon kívül, hogy zabos, tini lányokat cseszegessek egy erdő közepén, Mmmm nem, nincs.-Vont vállat. Amikor oda értem a pályához, Sally éppen Puszedlit simogatta, és magyarázott neki valamit. Kicsit megálltam és hallgattam miket mond.
-Kicsi Puszedli, apa biztosan oda fentről is meg vakargatja a füledet esténként, ne szomorkodj kérlek..-Puszilgatta hatalmas németjuhászunk fejét, aki csak szuszogva bújt Sally nyakába. A látvány és a hallottak mélyen meg érintettek. A szívem fájdalmasan kezdett verni a mellkasomba, a torkom össze szorult. Carlos nem szólt egy szót sem. Csak halkan figyelt minket. Ahogy kicsit közelebb ért, valamit éreztem a kisugárzásában. De nem tudtam hova tenni. Nem akartam mutatni, hogy fáj, így csak meg köszörültem a torkomat.
-Sal. Lassan menjünk jó?-Mosolyogtam, mire a hugicám rám nézett.
-Csak ha meg beszéled anyuval hogy Puszedli velünk aludhat. Légysziii!-Ölelte magához a hatalmas bundást, aki láthatóan élvezte a helyzetet. Hiányzik neki hogy valaki szeretgesse, úgy hogy a húgom jó hatással lesz rá.
-Még nem csempészted fel soha a szobádba?-Kérdezte Carlos, a húgom pedig szomorkásan sóhajtott.
-De egyszer próbáltam. De éjszaka be pisilt a szobába mert nem engedtem ki, mert azt hittem nem fog vissza jönni.-
-Jaj te! Muneca(baba) van erre egy jól bevált módszer! De ezt majd legközelebb mesélem el. Sötétedik, menjetek mostmár haza.-Mosolygott, Sally szeme pedig csillogni kezdett.
-Te nem angol vagy?-
-No. Mexicói vagyok.-
-Akkor te mexicóiul beszélsz?-Carlos fel nevetett.
-Nem. Spanyolul beszélek.-
-Majd mutass nekem spanyol szavakat!-Lelkesedett Sal, így sétáltunk vissza. Carlos élvezte a helyzetet így mindent be vetett, a húgom pedig repkedett tőle. Biztos vagyok benne hogy igazi csaj vadász. Olyan dumái vannak, hogy csak úgy szédülsz tőle. Engem leginkabb idegesített ez az öntelt, mázos duma, így csak unott fejjel hallgattam miket mond.
-És képzeld, Madison mikor kisebb volt, meg próbált állva pisilni, de nem ment neki!-Nevetett Sally, én pedig rá kaptam a fejemet.
-Sally!!-
-Hát, én meg nézném ahogy próbál állva pisilni!-Rám vigyorgott Carlos, én pedig vállon csaptam.
-Most fejezd be!!-
-Most miért?-Nevetett, majd a hugomat a nyakába kapta, és így mentünk vissza egészen a házunkig.
Tele van ez a srác meglepetésekkel, és egyben baromi idegesítő, beképzelt szokással.

Sally Price

Pedro Ramírez