Dangerously Rebel Attraction(18+)

~9

Sziasztok!! Igen újra vissza tértem. Az a helyzet, hogy mostanában, kicsikét fejre állt az életem, ezért nem tudtam írni. Költözés, érettségi minden ilyen.. Nem magyarázkodom, csak ha már, várjátok, a részeket, nyilván azért, valamivel tartozom nektek. De hoztam is a következő részt, jó olvasást!!😊😊❤️❤️

Madison

Egész este, annyit nevettem, hogy a hasam már konkrétan fájt. Carlos, amennyi hülyeséget össze hordott, nem is csoda. Sally és Puszedli is nagyon jól elvoltak, vigyáztak rájuk. Sally még deszkázott is Adam segítségével, ami után kijelentette, ő márpedig deszkázni fog nagy korában. Úgy legyen. Carlos, nagyon rendes volt este. Többször is hozzám ért, valamilyen formában, és mindig, amikor a bőrünk találkozott, olyan kellemes áramlás futott rajtam végig. Éppen sétáltunk haza, egymás mellett csendben, Carlos pedig Sallyt vitte, aki szorosan ölelve a nyakát aludt. Meg mosolyogtatott a látvány.
-Na, mi az, min mosolyogsz?-Kérdezte rám pillantva, mire legyintettem.
-Semmi, csak aranyosak vagytok.-
-Hát igen, így kevésbé tűnök seggfejnek.-Ezen fel nevettem.
-Valóban!-
Amikor haza értünk, Anyu már várt minket a bejárati ajtónál.
-Jól mulattatok?-
-Igen Anyu.-Mosolyogtam, Carlos pedig átadta Sallyt Anyunak. Puszedli is csak be vánszorgott utánuk. Miután kettesben maradtunk, egy kis csend telepedett közénk. De nem is volt baj. Mind a kettőnk agya ezerrel pörgött. Carlos szakította meg a csendet.
-Hát, én akkor megyek. Jóéjt Mad..-Hajolt közelebb, a pulzusom, pedig egy másodperc alatt ugrott fel 180-ra. Puha ajkait az arcomra helyezte, aztán apró csókot hagyva rajta, vissza ment a házába. Csak álltam ott, mint valami fogyatékos, mert megmozdulni nem tudtam. Aztán picit megráztam magamat, és én is, haza mentem. Le fürödtem, meg vacsoráztam, majd rögtön hívtam is Christyt, hogy el mondjam neki, igaza volt.

Carlos

Hazudnék magamnak, ha azt mondanám, nem indít el bennem, semmit se, ez a lány. Huh, még az is gyenge kifejezés, hogy meg mozgatja, a fantáziámat. Amint öt centire, közel kerülök hozzá, meg hülyülök. Az agyam ködös lesz, a farkam meg szét robban. Amint be léptem a sötét szobába, és be csuktam az ajtót, valaki izomból arcon baszott, majd gyomron.
-Bendita!(basszus)-Fogtam a hasamat, az illető, pedig fel rángatott, majd ki vitt a kocsihoz, bele dobott, és gyorsan be huppanva, a sofőr ülésre, el is indult. Nem ez az első eset, hogy ez történik. Szóval, mondhatjuk, már hozzá szoktam. Nem telt el 10 perc és ott is voltunk, a srác ki rángatott, majd be vitt, valami raktár szerűségbe, ahol egy székre dobott. Körbe néztem, és rá kellett jönnöm, itt vagyok a maffiánál. Közepén állt egy középkorú, karakán férfi, öltönyben, sétabottal a kezében. Tuti, hogy ő a főnök. Lassan közel sétált, majd elém hajolt. Fuu de utálom ezt.
-Üdvözöllek Carlos. Gondolom, nem újdonság, hogy ilyen helyzetben tálalod magadat, kivéve hogy ez nem Mexicó. Hogy érzed itt magadat Angliában?-
Fel mordultam.
-Sehogy. Térjünk a lényegre, nem azért vagyok itt, hogy bájcsevegjek.
-Tetszik a határozottságod. Pont ezért kellesz nekünk. Te tudsz olyanokat itt alkalmazni, amiket más nem.
-Nem akartam ide be kerülni. El akarom végre, ezt a maffiás dolgot engedni.
-Ha nekünk teljesítesz pár dolgot, akkor el leszel engedve, minden következmény nélkül. De mondom, ennek feltételei vannak Carlos.-
-És mi lenne?-
-Hogy teszed, amit mondunk.-Elvigyorodott, és láttam rajta, azt az igazi rosszindulatot. Baszki, nem lesz ez így jó. Mi legyen? Ha most elkezdem, megint veszélybe fog kerülni csomó szerettem. Megint szabályokhoz leszek kötve, és megint minden lépésemre figyelnem kell. És ami a legfájóbb, Madet is távol kell tartanom, de ha most ebbe nem megyek bele, valószínűleg itt helyben péppé vernek, majd meg várják, hogy el vérezzek. Az agyam csak úgy kattogott. Megint bele kerültem ebbe a szarba, pedig ezt akartam el kerülni. Undorral rá néztem a csávóra, és biccentettem.
-Oké, benne vagyok.-Elmosolyodott.
-Tudtam, hogy helyesen döntesz.-

Amint haza értem, tudtam azonnal aludnom kell. Mielőtt elengedtek volna, jó pár ütést be vittek, csak úgy üdvözlés képpen, emiatt a szememen hatalmas monokli, a szám fel volt repedve, ahogy egy kicsit a szemöldököm is. Gyorsan le tusoltam, majd aludtam is.
Reggel, amilyen gyorsan csak tudtam össze készültem, és indultam is az iskolába. Pedro már a műhelyben volt, így szerencsére, nem kellett magyarázkodnom. Legalábbis most nem.
Ahogy beértem az iskolába, jó páran megnéztek, de leszartam. Viszont Mad is észre vett. Azonnal, aggódó arckifejezéssel hozzám sietett és kérdezgetni kezdett.
-Jézusom Carlos! Minden rendben?? Mi történt és mikor?-Vizsgálta az arcomat, de el kaptam a tekintetem.
-Madison hagyd. Semmiség.-
-Dehogy semmiség Carlos! Téged bán..-
-Madison! Szard le. Ameddig itt vagyok, nem kell aggódni. Megyek órára.-Fogtam magam, és ki kerültem. Hogy fájt-e? Kurvára. Láttam rajta, hogy meg bántottam. Csak érdeklődött és segíteni akart, én meg egy igazi pendejo(seggfej)voltam.
És igen, azt hiszem, ma egy olyan nap lesz, hogy az összes szar a nyakamba hullik, ugyanis alig, hogy be fordultam, a folyosóra, a Diri jött velem szemben, lüktető érrel, a homlokán.
-Ramírez, ne is fáradj, hogy órára mész, mert jössz velem.-
Pfff nagyszerű! Tényleg erre van szükségem, korán reggel. Szokásosan le huppantam a székre, pont úgy, ahogy az elmúlt kettő vagy három napban, tudja a tököm igazából, mióta járok ide.
-Szerintem, csinálok lassan egy név táblát erre a fotelra.-Hecceltem, de most a diri sincs jó kedvében.
-Carlos, elárulnád, mi a fene történt veled?!-
-Mi maga, a testőröm, hogy mindent tudni akar?-
-Nem Carlos, de ha látom, hogy egy diákom, finoman szólva, agyonverve jön az iskolába, nyilván, meg kérdezem mi történt.-Dőlt hátra, a ki párnázott foteljában. Különben is agyonverve?? Igen, itt-ott kicsit fel szakadt a bőröm, meg van egy szép monoklim, de ez, hogy agyonverés, kibaszott erős túlzás. Ha ez a nő látna, egy igazán agyonvert embert, nem hogy fejfájást, de valószínűleg agyvérzést kapna.
-Csak rosszkor voltam rossz helyen. Ennyi, az egész.-Sóhajtottam fel. Nem szólt semmit, csak figyelt. Valószínűleg, megfejteni próbált. Nah, azt meg várom, hogy sikerüljön neki.
-Értem. Akkor ennyi. Mehet órára.-Bólintott, és dolgozni is kezdett a papírokon.
Csak ennyi?? Ez gyorsan ment. Fel is pattantam a székből. Be értem az órára, és pár kíváncsiskodó tekinteten kívül, nem kaptam semmit. Figyeltem, ahogyan csak tudtam, de folyamatosan Madison járt a fejemben, és az arca, ahogyan rosszul esett neki, amit és ahogyan mondtam. Baszki, meg kell ezt oldanom valahogyan..
Csak hogy?