Dangerously Rebel Attraction(18+)

~4

Na itt is vagyok a legújabb résszel, jó olvasást nektek és további kellemes nyarat!😍😊❤️

Miután Sally, hosszas búcsút vett Carlostól, puszedlivel együtt, be szaladt a házba. Carlos rám rám pillantgatott, egy halovány, kissé szórakozott mosoly kíséretében.
-Elmondanád mi az ami ennyire szórakoztat?-
-Nagyon egyszerű. Te.-Kuncogott, én pedig keresztbe fontam magam előtt a karjaimat.
-És én mivel szórakoztatlak?-tettem fel a kérdést, ami egyébként már a vissza indulásunk óta izgat. Igen azóta megállás nélkül szórakoztatja magát. Rendkívül jó érzés. 
-Csak az, hogy mennyire be vagy feszülve. Olyan vagy mint egy bot. Egy bot szép Chichikkel (cicikkel) meg seggel.-Mosolygott pimaszul, nekem pedig az állam is leesett. Mekkora tahó!!
-Te hogy lehetsz ennyire paraszt?!-Akadtam ki, amit láthatóan még jobban élvezett.
-Nem paraszt vagyok mamacíta(kisanyám) csak őszinte. Ha én nem mondom el neked, más tutira nem fogja. Figyelj, nem fognak jobban tisztelni, csak mert magadra vettél egy ilyen hisztis őrmester szerepet. Kicsit vegyél vissza, és akkor máris kevesebbet kell majd vitáznod bárkivel is.-
-Köszönöm, de nem kértem ki a véleményedet szerintem. Ne aggódj, tudom milyennek kell lennem ahoz, hogy az olyan barmokat, mint te, elkerüljem. Nagyon élveztem a sétát, bocsáss meg de most haza kell mennem. További szép estét Carl.-Küldtem felé egy mű mosolyt, majd sarkon fordultam, és puffogva ott hagytam. Hallottam ahogy utánam kiált hogy Carlos a neve de nem érdekelt. Arra sem méltó hogy reagáljak rá. Ekkora egy öntelt, egoista embert mint ő! Hihetetlen. Végre be léptem a lakásba, még mindig idegesen fújtatva, anya pedig már várt engem. Ahogy meglátott kicsit érthetetlen képet vágott.
-Minden rendben?-
-Persze anya. Csak gyűlölöm az idiótákat! Főleg a hímnemű idiótákat!-Trappoltam fel a szobámba, hogy legalább még a vendégek előtt kicsit ki tudjam magamat fújni. Nem telt el egy óra sem, és Sally már szaladt is be hozzám, hogy meg érkeztek a vendégek szóval menjek le. Utoljára végig simítottam, a sötétkék ruhámon, ami nem is volt túl elegáns de túl laza se, a hajamat kicsit ki fésültem, majd egy kedves mosollyal az arcomon indultam le a földszintre. Ám ahogy le értem a lépcsőn, és megláttam kik állnak az előszobában, a kedves mosoly, inkább rémisztő vicsorrá alakult. Egy barnább bőrű, már szinte fekete hajú, mogyoró barna szemű férfi állt ott, ingben és farmerban, mellette, pedig az alig másfél órája látott "kedves" újdonsült iskolás társam, fekete ingben aminek ujja a könyökéig fel volt tűrve, és fekete farmerban. Haja kusza volt mint mindig, ajkai szokásos, szórakozott mosolyra volt húzódva. Kicsit elidőzött rajta a szemem, így mire fel eszméltem, tekintete rajtam volt, mint egyébként mindenkié.
-Tessék?-Kérdeztem enyhe zavarral.
-Gyere Mad, be mutatlak az új szomszédoknak. Ő itt Pedro és Carlos Ramírez. De ahogy hallom, Carlost már ismered. Pedro a nagybátyja.-Mosolygott anya, én pedig kedvetlenül mentem oda. Pedronak mosolyogva kezet nyújtottam, majd be mutatkoztam neki. Kedves férfi volt és jóképű is. Ahogy Carloshoz értem, el morogtam valami hellot, aztán mentem is a konyhába. A fiú ezen csak nevetett egyet de nem szólt semmit, követett. Helyet foglaltam a széken, a mellettem levő helyet pedig Carlos foglalta el.
-Nem tudnál valami másik helyre ülni?-Pillantottam rá.
-Te pedig tudnál végre nem hülye picsaként viselkedni?-
-Hidd el, ha én hülye picsaként viselkednék te már nem lennél!-Sziszegtem oda, a továbbiakban pedig rá se néztem. Anyuék vissza jöttek a ház mutogatásból, így végre enni kezdtünk. A vacsora hangulata egyébként nem volt olyan rossz, bár Carlos folyamatos engem figyelése kezdett kicsit megőrjíteni. Épp a desszertet ettük, amikor anyu mosolyogva Carlos felé fordult.
-És mond Carlos, a családod nem akar ide költözni?-Kérdezte, Pedro pedig köhögni kezdett, a megszólított fiú pedig láthatóan meg feszült.
-Nem. A családomat hagyjuk rendben? Senkinek semmi köze hozzá.-Válaszolt kissé ingerülten mire Pedro rá szólt.
-Carlos! Por favor(kérlek) viselkedj.-
-Perdón(Bocsánat)-Dünnyögte.
-Ne haragudj Carlos, nem akartalak meg bántani, nem tudtam hogy ez neked kényes téma.-Szabadkozott anya. Most láttam csak Carlos másik oldalát. Nem volt sehol a jól meg szokott mosoly, a pimasz nagyszájú énje. Amit láttam, az a tömény gyűlölet a baromi erős gyász, és fájdalom keveréke volt. Olyan volt mint én az elején mikor apa elhunyt. Olyan mint aki egy baromi erős védőpajzsot akarna maga köré vonni, hogy ne lássák a fájdalmát.
-Nincsen semmi baj. Viszont, ha megbocsájtotok, ki mentem cigizni. Köszönöm a vacsorát.-Állt fel, majd minden nélkül ki ment a teraszra. Anya csak biccentett egy aprót, hogy menjek utána, így cselekedtem. Sally is jönni akart, de anyu vissza fogta. Lassan ki mentem, a cigarettázó fiúhoz aki nekem háttal állt.
-Carlos..-Szólítottam meg, mire rám kapta tekintetét.
-Bocs, de most semmi kedvem nincs a hisztijeidhez. Menj veszekedni mással.-Fújta ki a füstöt, én pedig levegőt venni elfelejtettem egy pillanatra.
-Én csak meg akartam kérdezni hogy minden rendben.-
-Úgy nézek ki?? Mint aki rendben van?? A meglátásokhoz, ahogy látom nincs sok eszed.-felelte lazán, a kis ideg szál pedig kezdett elszakadni, ami a türelmemet képviselte.
-Most miért vagy velem ilyen tahó?-Kezdtem fel emelni a hangomat, mire teljesen szembe fordult velem.
-Nem tahó vagyok mujer(asszony), csak nekem is van egy végső pont, amit ha elérnek, nem vagyok túlzottan kedves.-
-Eddig se voltál kedves Ramírez! Ha neked ez a kedvesség, hogy azt mutogatom másnak, hogy én milyen kemény csávó vagyok a származásom miatt, akkor el vagy tévedve! Lehet hogy mexicóban ez a szokás, meg ez nálatok a fontos, de itt nem! Mindenki amiatt lesz valaki mert le rak vala..-Carlos fel csattanva megszakította a mondanivalómat.
-Miket tudsz te mexicóról Hm?? Az emberek kitalált, ostoba sztereotípiájukon kívül?? Gondolom semmit! Ha ki mennél mexicóba drága, téged keresztbe megennének.Ott nem lenne elég a csinos kis szád! Mexicóban mindenki meg tanulta, hogy kinek milyen tiszteletet kell adni. Ha meg ered a nyelved lesz aki örökre el kussoltasson azt garantálom. Nálunk nem a pénz, nem a külsőség a lényeg, hanem hogy emberileg milyen vagy. Mert ha te, egy pénzes de beszari valaki vagy ki nyírnak a picsába. Az meg a másik, hogy kint milyen mocskos üzletek vannak Gringa(lány). Egy szó mint száz, nem tudsz róla semmit.-Nyomta el a csikket, én pedig ciccegtem egyet.
-De, azt tudom, hogy mindenki egy hatalmas seggfej.-Mondtam magam elé, mire Carlos megindult felém, és a falnak nyomott a nyakamnál fogva. Nem erősen, de azért éreztem, hogy most melyikünk is van nagyobb előnyben. A szívem hevesen dobogott, de valamiért nem a félelemtől. Nem értettem. Arca közel volt hozzám, teste az enyémnek préselődött, sarokba szorított. Orromat meg csapta a cigi és az édeskés fűszeres férfi parfüm keveredett illata. Megszédített.
-Ide figyelj Baby. Nekem mondhatsz bármit, de a népemet mégegyszer a szádra ne vedd. Nem tudsz te rólunk semmit, és ennek örülj is inkább. Olyan dolgokat látnál, amit nem tudnál feldolgozni se. Jegyezz meg valamit. Csak addig örülj egy mexicóinak, míg tudod, hogy tiszta lapokkal játszik.-Mondta határozottan, mégis halkabban, amitől kirázott a hideg.
-És te tiszta lapokkal játszol?-Kérdeztem csendesen, ő pedig mintha pár másodpercig gondolkozott volna. Aztán elmosolyodott.
-Ezt majd eldöntöd te Mamacita(kisanyám).-Erre csak bólintottam. Egy darabig néztük egymást, ami épp elég idő volt arra, hogy kicsit tanulmányozzam. Erős állkapocscsontja, pisze orra és telt ajkai voltak. Mindenek ellenére, mocskosul jóképű fiú volt. A szemei voltak a legérdekesebbek. Mexicói vérhez, a sötétebb bőrhöz és hajhoz, meglepően világos kék szemek tartoztak. Olyan szemek amik a lelkedig látnak. Az ing nem volt teljesen be gombolva, így szemügyre vettem, hogy bizony nyakát és mellkasát is tetoválások díszítik. Emellett azt is észre vettem, hogy felső teste is igen izmos, amit nyáron gondolom szeret mutogatni. Kalandozásomból az ébresztett fel, hogy Carlos arca egyre csak közeledik...