Dangerously Rebel Attraction(18+)

~10

Tudom, tudom megint eltűntem. Nagyon, nagyon sajnálom, és megígértem, hogy nem így lesz, csak valahogy, nem úgy jöttek össze a dolgaim. Ha most leírnám, az összes problémát, ami eddig történt, kiadhatnék egy teljes könyvet😅 A lényeg hogy nem ígérek semmit a részekkel kapcsolatban, de hozom őket, ahogy lehet. Szeretlek titeket❤️

Hét óra, keserves kínlódás után, végre ki csengettek az utolsó óráról is, a telefonom, pedig beállítás szerűen, pityegett, hogy üzenetem érkezett. Sejtettem, hogy ki lesz az, de meglepettségemre, nem a maffia volt, hanem Pedro.
"Fiam, siess haza, mert ajándékom van a számodra!"
Meglepődtem. Pedro, nem volt soha, az az ajándékozós féle. Megvontam a vállamat, a hátamra kaptam a táskát, és elindultam kifelé, de az ajtó mellé érve egy kar megragadott és a fal mellé húzott.
-Carlos Ramírez, azonnal áruld el mi történt veled!-Madison mérges pofival bámult rám, és esküszöm sosem láttam még ehez foghatóan aranyosat.
-Tudtad, hogy szemtelenül aranyos és szexi amikor mérges vagy?-Hecceltem, de Mad most nem vette a poént.
-Fejezd be Carlos, és válaszolj a kérdésemre! Mi történt veled?-Tekintete aggódást tükrözött, a nyakam körül, pedig egyre jobban szorult a hurok, hogy kurva szar helyzetbe kerültem.
-Muneca(Baba), ne aggódj értem. Rosszkor voltam, rossz helyen.-Próbáltam lazán venni a dolgokat, de amint láttam, hogy Madison nem vette be, megfeszültem.
-Carlos..-Kezdte halkabban.-Tegnap rohadtul velem voltál délután, és amikor haza mentünk láttam hogy nem mentél máshova! Áruld el mi a fene folyik itt!-Tudtam, hogy nem fogom tudni ki kerülni azt, hogy ne tudjon róla. Az állkapocs izmom, rendetlenül lüktetett, a fejem pedig tele volt gondolatokkal. Talán, ha magamra haragítom Madet, akkor el tudom érni, hogy el kerüljön, és akkor nem fogom veszélybe sodorni.
-Oké. Ha ezt szeretnéd legyen, elmondom. Délután át megyek. Lesz otthon valaki?-Néztem mélyen Madison csokoládé barna szemeiben, és mintha izgatottságot véltem volna felfedezni benne.
-Nem, nem lesz. Anyu estig dolgozik, a húgom pedig a keresztanyjánál lesz.-
-Rendben, akkor nálatok leszek háromra.-Magamra igazítottam a táskát, majd fogtam és kikerülve a lányt ki indultam. Már most el kell kezdenem a tervet,mert Madison olyan hatással van rám, hogy könnyen bizonytalanságba esem.
Miután haza értem, eszembe jutott Pedro üzenete, így átmentem a műhelybe. Amint beléptem, az állam a padlóra esett. Egy 1956-os fekete Ford Mustang állt a garázsban, gyönyörű fényezéssel, alufelnikkel, a belső tér bordó bőrrel volt bevonva, és minden vadonatúj volt.
-No lo puedo creer!!(Nem hiszem el)Ez komoly??-Gyönyörködtem az autóban, közelebbről megvizsgáltam.
-Komoly bizony!-Vigyorgott Pedro.-Ma hozták. Egy jó barátomé volt, de már nem akarta magánál tartani. Mondhatni, ki öregedett belőle, így ide hozta.-
-Mennyi volt?-
-Semennyi. Régebbről tartozik nekem elég sokkal, így, most le tudta a tartozást.-Paskolta meg az autó tetejét.
-És akkor most ez?-
-A tied. Megérdemled.-Hevesen rázni kezdtem a fejem.
-Pedro, a kocsi árából vissza veheted a műhelyt! Nem fogadhatom el!-
-Azt majd én megoldom. Vidd, használd, legyél fiatal.-Csapkodta meg a hátam, én pedig elmosolyodtam rajta. Pedro az egyetlen rokonom, akire számíthatok, és akit szeretek, így mindenáron megfogom óvni. Fel pillantottam az órára, ami fél hármat mutatott. Fél óra múlva, átmegyek Madhez. Hogy őszinte legyek, nem tudom, mit is akarok pontosan.
Háromnegyed óra múlva, mert, hogy miért is ne késsek, ott álltam, az ajtó előtt, arra várva, hogy Madison be engedjen. Ha már most elkezdem, hátha, minél előbb elérem, amit nagyon nem szeretnék, de muszáj. Madison mosolyogva nyitott ajtót, amin, őszinte leszek, csak pislogni tudtam.
-Hát szia.-Üdvözölt, én pedig végig mértem. Nem az volt rajta, ami az iskolában. Egy hosszú ujjú, bordó felső, és egy magasdereku, bőrhatású, fekete gatya volt rajta, ami rálátást engedett, csodálatos kerek fenekére. Ez nehezebb lesz, mint gondoltam.
-Hola..-Dünnyögtem ki a szavakat, hozzám, nem megszokott módon. Mi a fasz van velem?!
-Gyere csak.-Tárta szélesre az ajtót, én pedig beslatyogtam az előtérbe, mint valami komplett elmebeteg. Az agyamat elködösítették a szaftosabbnál, szaftosabb képek, és képtelen voltam normálisan gondolkodni.
-Mész valamerre?-Fordultam Madhez, aki épp csukta be az ajtót.
-Nem igazán, miért?-Vonta fel, tökéletesen ívelt szemöldökét, nekem pedig egy frappáns válasz se jött ki a torkomon.
-Csak mert nagyon cukin nézel ki.-Bazsalyogtam, de, amint kimondtam a szavakat, el akartam süllyedni.
-Hát..Köszi.-Kuncogott. Mad be ment a nappaliba, ahova magamban forrtyongva követtem. És itt rájöttem, miért nem akadt ki azon, hogy később érkeztem. A nappali, valami eszméletlen volt. Betárazva kaja, üdítő, nasi, a kanapé ki nyitva, össze vissza párnák, és pokrócok, a PS beüzemelve, az egyik kedvenc zombis játékommal. Honnan tudta? Ki kerekedett szemekkel néztem, Mad pedig, picit félénken rám mosolygott.
-Nem lett jó..?-Kicsit, mintha elpirul volna. Jaj Mad, ne nehezítsd meg a dolgomat kérlek..
-De..De nagyon is jó lett.-Mosolyogtam rá.
Helyet foglaltunk a kanapén, és játszani kezdtünk. Halálonként cseréltünk, és egyszerűen imádtam nézni, ahogy bosszankodva, oda adja nekem a konzolt, mert nem tudta végig csinálni a pályát. Egy három lejátszás után, durcásan, keresztbe font karokkal, oldalra fordult, hogy nem játszik többet. Mosolyogva, megállítottam a játékot, és oda kúsztam Mad mögé, majd csikizni kedztem. Hangosan, nevetve, próbált ellenkezni, de nem jött össze neki, így folytattam. Addig, addig ugrabugrált, míg egyszer csak alattam nem kötött ki, arcunk, centikre egymástól. Hirtelen megcsapott az illata. A csodálatos málna illat, ami már akkor, az őrületbe kergetett, amikor legelőször voltam, ilyen közel hozzá. Mellkasa, gyorsabban emelkedett, hosszú fekete pillái alól, megmagyarázhatatlan pillantással fürkészte arcomat. Kezemmel, végig simítottam kecses nyakán, mire egy apró sóhaj szökött ki, telt ajkaiból. Az agyam ki, az ösztöneim bekapcsoltak.
Bámultam hosszasan, mire hirtelen megszólalt.
-Öhm Carlos..Szét nyomod a hasam, szállj le kérlek!-Kuncogott, én pedig vissza zökkentem a komor valóságba. Hirtelen le szálltam róla, majd a fogashoz siettem, hogy magamra erőszakoljam a dzsekimet, amit Mad értetlen arccal figyelt.
-Minden oké?-
-Nem. Nem oké semmi. Majd kereslek.-Nyitottam ki az ajtót, majd egy hosszú pillantás után, kiviharzottam az ajtón. Nem tudok mellette, józanul gondolkodni, képtelen vagyok rá! Nem tudom megtenni, amit akarok, így bármilyen fájdalmas, de maradnom kell, az eredeti tervhez, miszerint jobb, ha egy igazi pendejo(bunkó) leszek vele.
A telefonom csipogása jelezte, hogy üzenetet kaptam.
"2 perc múlva ott vannak érted. Meg van az első hazifeladatod.Üdv.:Főnök."
Hát ez kurva jó. Alig értem haza, ott volt a fekete Dodge.
Kevesebb mint negyed óra után, már ott ültem a már kicsit megismert széken, a már kicsit megismert, elhagyatott raktár épületben. A főnök előttem magyarázott miközben a botját nézegette. Kedvem szerint, agyon vertem volna azzal a kurva bottal, de sajnos még erre nincs lehetőségem.
-Szóval Carlos. Az első feladatod, nem lesz bonyolult, de figyelned kell. Az iskolába, ahova te is jársz, van egy srác, Dylan. Azt hiszem alattad jár eggyel, de ez mindegy is. A lényeg, hogy az osztómnak, kurvára nem akar fizetni. A te dolgod az, hogy kicsit emlékeztesd, kikkel játszadozik. Egyelőre ennyi.-
Nem egészen értettem a szitut. Ilyenkor az osztó lényege, hogy elkapja aki vesz tőle. Látta rajtam, hogy gondolkodok.
-Valami nem tetszik esetleg?-
-Inkább csak nem értem. De hagyjuk, megcsinálom.-dőltem hátra a széken, mint aki megadta magát.
-Én is így gondoltam. Nem szeretnénk, hogy az a tüneményes barna hajú leányzó megsérüljön ugye?-Kuncogott, ördögi hangján, mire rá pillantottam.
-Hogy ő? Ugyanmár. Kell valami ami kicsit leköt, tudja.-
-Arra nekünk is vannak lányaink.-
-Utálom a használt dolgokat. Szóval, köszönöm nem.-Álltam fel a székről, kicsit lendületesebben, hogy végre le lépjek onnan.
-Ahogy gondolod. De Carlos..A helyedben azért figyelnék rá.-Dobott elém, egy kézi fegyvert.
Már nem kezdődik jól ez az egész, hogy a második alkalomra már saját fegyvert kaptam.