Dangerously Rebel Attraction(18+)

~2

Döbbenve néztem barátnőmre.
-Ezt most nem gondoltad komolyan ugye?-
-Miért?? Szerintem semmi probléma nem lenne vele. Te is olyan kritikus vagy mindenkivel az elején.-Védekezett Christy a maga szokásos módján.-Szegénynek elég nehéz lehet most, főleg hogy új diák és még csak nem is angol.-Célzott a fiú származására, de engem egyáltalán nem hatott meg.
-Nem úgy tűnt mint aki annyira meg van rémülve. Sőt, túlságosan is magabiztos volt ahoz képest, hogy "új diák". Ráadásul flegma is és nagyképű. Sose fogom meg érteni, hogy lehetsz ilyen naiv.-Ráztam a fejem, barátnőm túlzott naivitásán.
-Te sem fogtad vissza magadat tegyük hozzá.-Kuncogott, mire rá kaptam a tekintetem.
-Azért mert nem hagyott más lehetőséget. Én is normális lettem volna, ha nem játsza itt a machot! Annyira látszik rajta, hogy az a tipikus, nőfaló bunkó, akinek mindene meg van.-Álltam fel a padról, ugyanis a csengő jelezte hogy lassan kezdődik az első óra.-Menjünk, mert Mr.Adamsel lesz óránk és tudod milyen ha késünk.-Emlékeztettem rózsaszín hajú barátnőmet aki egyetértően bólintott. Gyorsan elfoglaltuk a helyünket, és már jöhetett is az imádott történelem óra. A tanárúr a be csengő után öt perccel be is ért, ami az osztály elcsendesedését eredményezte. Gyorsan végig ment a naplón aztán neki is állt a tanításnak. A nap hamar eltelt, aztán siettem is haza iskola után, mert eszembe jutott, hogy keresztanyu ma hozza haza a hugomat. Ha anyám egy normális nő lenne nem sietnék, de mivel ismerem, ezért tudom hogy Sally nem láthatja ilyen körülmények közt sem az otthonát, sem pedig a drága édesanyánkat.

                                Carlos

Miután a két Gringa(nem spnyolvérű lány, általában angol/amerikai) el navigált az igazgatóhoz, az ajtó elé érve be kopogtam. Három másodperc után, egy magas langaléta nő a türelmemet kérte, így fogtam és le vágtam magam az iroda előtt elhelyezett fotelra. Alaposan körbe néztem. Rohadtul nem olyan mint mexicóban. Itt annyira látszik az, hogy anyagilag az emberek nem szűkölködnek. Minden olyan makulátlan, modern és tiszta. Nálunk már az is csoda volt ha a vakolat nem esett le a plafonról. Kicsit frusztrált a hely, nem voltam ehez szokva de mostmár nincs más lehetőségem. Ezt kell elfogadnom, hisz mexicoba nem mehetek vissza többet. A gondolatmenetemből, egy mély, rekedtes hang ébresztett fel.
-Mr.Ramírez. Kérem fáradjon be.-Ki nyitotta az ajtót, az idősödő hölgy, majd helyet foglalt az asztal mögött. Nagy nehezen fel tápászkodtam, aztán lomha mozgással az irodába sétáltam magam után be csukva az ajtót. Szépen nyugodtan leültem a tölgyfa íróasztal másik felére elhelyezett bőr székre, aztán a dirire néztem. Kosztümbe öltözött, őszülő, piros szájú úgy a hatvanas éveiben járó nő volt. Rögtön tudtam, hogy a stílusa milyen lesz, így kellemetlenül kezdtem mocorogni.
-Nos Mr.Ramírez. Átnéztem a papírjait és..Azon kívül, hogy maga mexicó államból érkezett, 19 éves tanuló, aki a nagybátyjánál fog élni, nem nagyon tudok semmit.-Artikulált a vénasszony, tipikus cigitől már rekedtes, idegesítő hangján.
-Szerintem ez épp elég egy beiratkozáshoz.-Válaszoltam unottan, amire csak egy szemöldök húzással reagált. Így sokkal inkább olyan volt mint egy vénülő cabre(kecske) nem pedig mint egy nő.
-Szeretek tudni a diákjaimról Mr.Ramírez. Hallottam, hogy a családja tragikus körülmények között hunyt el nem olyan régen. Mesélne erről?-Kérdezte halál nyugodtan, az izmaim pedig egyszerre feszültek meg. A családom az egyetlen tabu, amiről sosem fogok mesélni senkinek. Az idegesség ezerrel járta át testem minden porcikáját, és szívem szerint ott helyben vertem volna bele ennek az idegesítő kosztümpicsának a fejét az asztalba, de vissza kellett fognom magam. Nem csinálhatok több balhét. Mondjuk ha erőszakkal nem is, de a stílusommal igazán meg mutathatom, ki viszi ebben a helyzetben a puskát. Így cselekedtem. Lassan az asztalra támaszkodva fel álltam, úgy néztem rá.
-Nézze. Nem akarom meg sérteni magát de..Ehez önnek Kurvára semmi köze nincs. Lehet hogy az asztala mögött királynőnek képzeli magát, de valójában csak egy meg öregedett, pénzéhes, baszatlan picsa. Jegyezzen meg valamit Mrs..-Olvastam le a nevét a tábláról.-Peterson. Örüljön, hogy csak ennyit tud rólam,a rohadt papírjai miatt. Velem ne bánjon úgy, mint valamelyik idegesítő sznob diákjával, mert rohadtul nem vagyok olyan. Én mexicói vagyok ezt tartsa fejben, nem pedig holmi angol pendejo(idióta). A családomat pedig ne merészelje mégegyszer felhozni világos?-közöltem a banyának, aki köpni nyelni nem tudott. Aztán elegánsan meg köszörülte a torkát, majd ugyanolyan helyzetben fel állt mint én.
-Ide figyelj te kis szarházi. Az én diákjaim tiszta, fényes jövőért küzdő fiatalok, nem pedig koszos banditák, akik az utcán lopják a napot, miközben tequilát vedelnek es marihuánát szívnak. Kapsz egy rohadt esélyt ebben az intézményben, de egyetlen egy panaszt is kapok rád, repülsz innen, és mehetsz is vissza a porfészkedbe huligánkodni.-
Mit ne mondjak van vér, az öreg pucájában, de nem hatott meg.
-Rendben van. Maga pedig egyszer tegyen egy igazságtalan lépést felém, és megyek is jelenteni, hogy a származásom miatt ítélkezik felettem. Azt pedig, ha jól tudom, a maguk országában tiltott viselkedési forma. Nem igaz?-Vigyorodtam el, arcán pedig némi ijedtséget véltem fel fedezni, de aztán újra vissza váltott arra az idegesítő, beképzelt arckifejezésére.
-Legyen. Mondanám hogy üdvözöllek az iskolánkban de akkor hazudnék. Így csak annyit mondok, fel vagy véve. Menj.-Ült vissza elegánsan, én pedig már rohantam volna ki, amikor az ajtó előtt meg torpantam.
-Oh egyébként..Ha nem lenne ennyire merev, és vén talán még magát is meg dugnám.-Vigyorogtam, az igazgatónő pedig vöröslő fejjel éppen üvöltött volna valamit, ha nem baszom rá az ajtót. Muszáj volt le lépnem onnan. Olyan ideges voltam, bárki hozzám szól biztos hogy agyon verem. Találnom kell egy helyet ahol le nyugodhatok. Ahol nem bántok senkit..