Hazel különös élete ( JAVÍTÁS ALATT! )

Zoe furcsa élete #9. rész

Szóval lehet meg tudnám nézni a múltat. Szóval akkor HAJRÁ!
De nem most!
Lindával megbeszéltük, hogy iskola után átjön hozzánk és VÉGRE KIDERÍTJÜK AZ IGAZAT!!!!!

----------utolsó óra ⏲️📖--------

-Akkor? Benne vagy?-kérdezte Linda.
-Persze! VÉGE van annak, hogy csak szenvedünk. Ez így nem mehet tovább!!- jelentettem ki magabiztosan.

-Mit susmorogtok ott ketten?!-kiabált a tanár.
-Mi...mi... Csak....-kezdtem bele.
-Csak a matek képletet magyarázta mert nem értem.- folytatta Linda.
-Akkor rendben.-mondta a tanárnő.

-----------Kicsengedtek🔔-------

-Rendben gyerekek! Akkor holnap röpdolgozattal kezdjük a napot!-mondta a tanító, majd kiment.

Mi Lindával gyorsan elpakoltunk és indultunk is haza. Kettő utcára lakok a sulitól, szóval végig futottuk az egész távot.

Lihegve tértünk haza. Senki nem volt otthon. Gyorsan kirámoltuk a hűtőből azokat a dolgokat amik megtetszettek, és már mentünk is fel a szobámba.
Szerencsére van egy táblám amire minden jegyzetet fel tudtunk írni, és amin jobban átlátjuk a dolgokat.

-Kezdjünk is bele!-jelentette ki Linda.
-Rendben! Gyerünk! Szóval én most visszamegyek teljesen a múltamba amikor megszülettem. És onnantól kezdve végignézem a történteket.-mondtam.
-Rendben! Szurkolok neked!-mondta Linda.

Hát akkor gyerünk! Meg kell csinálnom! Félek tőle, de az egész jövőm múlhat rajta ha most nem teszem ezt meg!

Csináltam amit kellett.
Pár perc "utazás" után már meg is érkeztem.
Láttam ahogyan egy furcsa nő éppen a kezében ölelget a kórházban, és én csak bőgtem.
Pár percel később az orvosok kivittek engem majd az anyukámat megpróbálták újraéleszteni de nem sikerült. Valljuk be nem volt akkoriban a legmodernebb orvosi ellátás.
Kerestem egy naptárat és nem hittem a szememnek. 1879 volt rajta méghozzá február 8. Szóval én ilyenkor születtem. És otthon pedig hazudtak neked mert azt mondták, hogy én április 6.-án születtem. Na király! Nem is akkor van a szülinapom.
Aztán előrepörgettem az időt. Olyan 3 éves körüli lehettem amikor a jelen időben 3 éve halott apukámmal éltem. De egyik nap jöttek valami emberek és elvittek engem. Végignéztem a házat és hát nem volt a legszebb és én sem voltam valami tiszta és rendezett. Mindenhol piásüvegek hevertek, néhol ki volt törve az ablak, hideg volt. De akkor hogyan kerültem később ugyanehez az apámhoz? Na mindjárt kiderül!
Szóval elvittek egy gyermekotthonba.
Megint előrepörgettem az időt a tankönyvekből ítélve 3.-as voltam. Amikor megint jöttek azok az emberek és megint elvittek, de most egy tiszta gyönyörű házba.
Ott megláttam apukámat és a nyakába ugrottam.
Este én mint időutazó kihallgattam apu egyik telefon beszélgetését. Annyit hallottam hogy: "Képzeld el szerelmem! A kislány újra nálam van! Végre mostmár nem iszok lemondtam minden akkori baromságomról!"
Ennek legbelül örültem, hogy édesapám ilyet csinált csak értem, a kislányáért!
Aztán megint előrepörgettem az időt. Anyi idős voltam mint a jelen időben lévő önmagam.
Akkor már apukám új feleségével éltünk akit én most anyukámnak hiszek.
Majd egyszer örökbefogadtak egy kistesót aki fiú volt. Ő a jelenbeli énemnek a kisöccse.
Aztán egyik napról a másikra ugyanazok a dolgok történtek velem. Csak annyi hogy nem volt laptopom meg semmi modern eszköz ami már a 21. Században van.
Nekem ennyi elég is volt visszamentem a jelenbe.

Lindának elmeséltem hogy mikor születtem az igazat csakis.
És kiszámoltuk hogy akkor most én 139 éves vagyok.
Ezt egy kicsit nehéz volt megszoknom. Hiszen az ember nem minden nap 139 éves. És még ráncok sem látszódtak rajtam.

Sajnálom hogy még csak most lett új rész. De végre szünet van szóval lesz időm posztolni!
Remélem tetszett ez a rész is!
Puszi!😍😍😘😘🤗