KÁROS SZENVEDÉLYEK - SOPE [befejezett]

2.

•Hoseok•

Másnap reggel nyúzottan keltem. Az esti ágytornára fogtam hiszen azon kívűl semmi mást nem csináltam amitől az lehetnék.
Ösztönösen nyúltam a komód felé,hogy káros szenvedélyem életét tovább szőjem.
Kezembe vettem pandás öngyújtómat is majd fekete köntösömet lazán megkötve felső testemet kissé kint hagyva a kiváncsi szempárok elé téve az erkély felé indultam.
Mielőtt kiléptem a szobából vissza néztem még békésen szuszogó szerelmemre. Haja rendezetlenül meredezett néhol felfelé de gondolom erre rátett a tegnap esti húzogatás is. Piros ajkai kissé elnyílva várták reggeli ébresztő csókom amit idővel meg is adok. Tovább nézve az ágyon láttam oda szárad sperma foltjainkat is amik úgy térítették be sötét kék lepedőnket mint a bárányfelhők az eget.
Kezembe véve egy kést guggoltam le az ajtóhoz lassan elhúzva igyekeztem kipiszkálni a 2 hete ott raboskodó követ majd egy kisebb hajítással a kertünkbe száműztem. Végre csendesen lehetett ki-be haladni rajta. Kissé nyügősen vágódtam le félig fa félig vas alapú székünkre ami íratlanul szimbolizállja örökös helyemet.
A megszokott szájba vétel majd sercennés és nyugtató rudam ismét jó szolgálatot tesz. Éppenhogy fúj a szél amitől ámulattal tudom figyelni ahogy a füst nonfiguratív motívumokká válva tűnik el.

- Hoseok?-hallom meg Jimin reggeli pár oktávval vékonyabb hangját.

- Jövök! - nyomom el fájó szívvel félig sem szít tüdőboncolomat.

Egy szál alsó gatyában állt a nappali közepén csipás szemét törölgetve. Izmos teste látványa mindig beindított ezáltal most sem volt másképp. Ajkamba harapva álltam meg tőle alig 2 méterre és vártam mondandóját.

- Ahogy tegnap is beszéltük ugye időpontot kértem Dr.Min-től.Viszont azt nem mondtam,hogy mikor is megyünk.-mosolygott cukin próbálva hatni rám,hogy ne akadjak ki.Arcom elkomorult.

- Már ma megyünk igaz?-kérdeztem mire csak egy bólintás volt a válasz.

- Ne ölj meg kérlek! Szeretlek!-jött volna közelebb de kezemmel jeleztem,hogy álljon meg.

- Én is téged. De kurvára kezd elegem lenni Park Jimin,hogy baszol beavatni bármibe is.Nincs baj azzal,hogy próbálod megmenteni a kapcsolatunk de egy kapcsolatban két ember van és a mengmentéshez is két ismétlem két ember kell. Nem egy aki mindent eldönt a másik helyett is.Bassza meg már! -csaptam idegesen a mellettem levő szekrény lapjára. Ahogy a terhes nőknél szokás most én is úgy vettem a levegőt.- Hánykor?

- Egyre. - suttogta alig hallhatóan.

Ezek után jobbnak láttam nem a közelében maradni nehogy olyat tegyek vagy inkább mondjak amit utána megbánok.
A fürdő felé haladva láttam meg örökbe fogadott fiúnak szobáját. Jeongguk 17 éves igazi kamasz. Egy messzebb lévő iskolába tanul.Mivel van pénzünk Jeongguknak megengedhettük és maguknak is ,hogy fizetős iskolába járjon ami ráadásul lovas képző is. Így hát kapott egy lovat és isten áldásával útnak indítottuk. Nem egyszer nyert már díjugratásban.
Iszonyatosan büszke vagyok rá de nagyon hiányzik így ,hogy csak ritkán látjuk.
Ha haza jöttünk felhívom már vagy 4 napja ,hogy nem beszéltünk.
Komótosan készülödtem el már csak azért se fogok sietni. Megmostam a fogam majd arcom is ami üdítően hatott börömnek és lelkemnek egyaránt.Hajamat megfésültem majd pedig kivasaltam. Hálószobánkba vettem az irányt és alapos parfümözés után ruháim keresése indultam.Miután megtaláltam a szerintem tökéletes kombót slusszkulcsal a kezemben lementem Jiminhez.

- Indulhatunk ?-kérdeztem rá sem nézve.
- Igen. Jhope nézz rám kérlek!-állt elém alig hagyva köztünk távolságot orrunk összeért. Megtettem kérését.-Sajnálom nem így akartam. Bocsáss meg nekem.-nézett mélyen szemembe lelkemig hatolva.

- Rendben.De menjünk nehogy elkéssünk.-mondtam gúnyosan majd fordultam volna az ajtó felé de visszatartott és ajkait enyéimre helyezve lassú csókba invitált én pedig hagytam.Percek óta faltuk egymást már a falnak toltam szerelmem miközben ölembe kaptam ő pedig rámkulcsolt lábaival.

-J-jim-jiminh..-szakadtam el tőle kevés sikerrel-Mennünk kell!-tettem le majd kézen fogva kivezettem kocsinkhoz.

Az oda úton nem szóltunk egymáshoz mind ketten az előző tetteink hatásai alatt voltunk.Miután pöppet nehézkesen de oda találtunk mosolyunkat magunkra húzva mentünk be a modern épületbe majd helyet foglaltunk és kényelmes székeken.
Végig fogtuk egymás kezét kisebb-nagyobb megszorításokkal az izgalom szülte stressz miatt.Majd felkapva fejünket tüdönkből a maradék levegőnket kifújva álltunk fel mikor tudtunkra adta a szobából kijövő hang ,hogy igen mi következünk. Akkor még mit sem sejtve léptem át a küszöböt egyenesen a ....végzetembe.

••••••••••••••
Sziasztok!
Íme a 2. rész. Nagyon szeretem írni ezt a könyvet és mindig eszembe jutnak hozzá új ötletek.
Remélem tetszik mindekinek! Köszönöm az eddigi ⭐️-t!
Ha igen kérlek hagyj valamilyen jelet,hogy tudjam érdemes írnom.
Nemsokára hozom a következőt ha minden jól megy !
Elnézést ha van hiba idővel javítom!
További szép nyári szünetet !😊