KÁROS SZENVEDÉLYEK - SOPE [befejezett]

7.

•Hoseok•

Kezemet hajába túrva húztam el magamtól. Velem ne baszakodjon.

-Felejtsd el doki.Nem fogom hagyni,hogy elbaszd a kapcsolatom.Te segítesz rajtunk mi pedig megköszönjük és aztán soha többé nem látjuk egymást. Capisce?-állítottam be kobakját,hogy egyenesen szemembe nézzen.

- Igen és sajnálom. Nem tudom mi ütött belém.Amúgy is basszus nekem is párom van.Megtennéd,hogy elfelejtjük ezt az egészet?-vakargatta tarkóját. Időközben kiszabadult a kezem általi fogságból.

-Legyen.

Szemében láttam,hogy összezavarodott.
Talán mintha egy kicsi csalódottság is csilllogott volna bennük.Most akkor érez bármit is vagy sem? Tényleg azt akarta,hogy csók legyen a vége?
Hangos ajtó csapódás rázta meg a ház csendjét. Kissé összerezzentem majd egy lihegő Jimin szökött be látóterembe.
Egyenesen a doki elé térdelt és azon nyomban adta is kezébe a gyógyszert.
Istenem ez a félnótás meg csak bámul rá mint boci az új kapura.
Gyorsan észbe kapva kezdtem el prüszkölni mire Chim kiszaladt zsepiért és vízért.

- Kezdj már el köhögni vagy vakarózni! Le fogsz bukni doki.-korholtam le a konyha ajtó folyamatos kémlelése közben.
Végre megszállta az agy manó és heves köhögésbe kezdett.
Chim visszatért majd Yoongi minden mozdulatát követve nyugtázta,hogy minden rendben miután bevette a tablettát.

Már kezdett elegem lenni ,hogy jobban körbe ugrálja mint engem valaha.
Megelégeltem,hogy velem senki sem foglalkozik ezért ölembe húztam Chimet.
Kisebb csókba invitáltam ám egy kis idő után zavartan húzódott el miszerint ne a vendég előtt.Szemet forgattam és nem engedtem elmenni bármennyire is próbálkozott. Élveztem a mellettünk ülő féltékeny tekintetét. Néha különböző helyeken végig simítottam szívem választottján amit Yoongi rendszeresen végig kísért íriszeivel.
Az előző esethez hűen megint szótlanságba burkolóztam és hallgattam ahogy beszélgetnek most éppen az allergiás tünetekről.Nem tudott lekötni témájuk így megint csak a fiókomra tudtam koncentrálni amibe ott lapultak egyik szenvedélyem kulcs darabjai.
Minnél előbb szabadulni akartam,hogy mehessek az életemet rövidíteni.
Megint nagyon bele merülhetem mert Chim apró simogatása zökentett ki.

- Yoonginak mennie kell.Nem vinnéd el?

- Minek? Ott áll kint a kocsija.

- Ami éppenséggel defektett kapott.Autó mentő hozta ide.

-Miért nem haza kérte?

- Hoseok! Mivel képzeld el közelebb voltunk az autópályához mint bárki más beleértve a házát is. Igyis nagyon sokat kellett fizetnie. Szóval kapd fel azt a kerek segged és indulj meg. Este kiengesztellek!- kacsintott rám.

Rohadtul nem érdekelt ,hogy kapok-e jutalmat vagy sem nem vagyok én állat.
Mint valami kisgyereket úgy kezelt ráadásul a doki előtt! Meg fogod bánni ezt Park Jimin csak várd ki amíg haza érek.
Puffogva kaptam fel a kocsi kulcsot majd kivágva az ajtót a kocsihoz mentem.
Beültem majd bekötöttem magam pedig nem szokásom. Majd csak vártam és vártam kezdett eldurranni az agyam úgy az 5. perc után ezért eszeveszett dudálásba kezdtem.Mire őnagysága végre kifáradt majd puszival elköszönve Jimintől beszállt mellém.
Miután lediktálta a címet csend telepedett ránk. Újra éreztem citrusos illatát amitől kellemes melegség öntött el.
Az úton nem szóltunk egymáshoz az én szemeim előtt pedig a mellettem ülő kerek dombjai lebegtek. Elképzeltem,hogy milyen érzés lenne ha ajkaink egybeforrnának majd becézgetések és nyögések között mi is ezt tennénk. Érdekelt milyen érzés lenne ahogy alattam sóhajtozik és többért könyörög.
Ahogy csapzott fufruja homlokára és enyhén szemébe hull. Ahogy izzadt ,piros pozsgás arcával szembe kerülök.Ahogy erősen magába húz nevemet nyögve. Ezekre a gondolatokra végig söpört rajtam a vágy szele. Melegem lett ,lihegni kezdtem majd a libabőr is jelentkezett. Az anyós ülésen lévő nem vett észre semmit oldalra tekintve láttam ahogy az elsuhanó tájat kémleli.
Megérkeztünk de nem szállt ki.
Felém fordult majd szemeivel enyéimet kereste és mikor megtalálta beágyazta magát.

- Igen?- doboltam ujjaimmal majd hátra dőltem az ülésben.
Tudtam ,hogy most beszélgetést fog kezdeményezni azonban nekem semmi kedvem nem volt társalogni. Haza akartam menni és elkapni Jimint. Kitölteni rajta vágyaim hamár azon aki miatt rám jött nem lehet.

-Tényleg nagyon sajnálom a mait. Esküszöm nem tudom mi volt velem.
Öhm barátok ?- húzta mosolyra ajkait azonban mikor meglátta érdektelen arcom elkomorult.

-Még mindig nem is ismerjük egymást. Az hogy Jiminnel jóba vagy nem jelenti azt,hogy velem is. Gyűlöllek. Most pedig menj . Drága az időm.-vágtam oda neki flegmán.Nem tehetek róla ilyen vagyok. Eleve nem szabadna vonzódnom hozzá és tényleg utálom. Ha távol tartom amennyire csak lehet magamtól talán könnyebb lesz elrejteni buta vonzódásom. Idővel pedig meg is szűnik.

- Rendben. Viszont miután kiszálltam felejtsük el ezt is jó?

-Mit?- kérdeztem értetlenkedve.

De nem válaszolt helyette térdre állt majd elém hajolt.Nem értettem a kialakult helyzetet. Nemrég beszéltük meg ,hogy elfelejtünk mindent hiszen eleve párkapcsolatokban élünk mind a ketten.
Nem kellett sokat várnom meleg lehelete amely kicsit nyitott száján távozott arcomon illant el.
Szemeit lehunyva nyomta ajkait enyéimre mire nekem óriásira nyíltak íriszeim. Nem viszonoztam ,nem lehet,nem szabad. Baszki de akarom.
Ajkait mozgatni kezdte bal keze vállamon jobb keze combomon foglalt helyet.
Most az egyszer megízlelem, és utána soha többé még csak rá se nézek.
Kezemet tarkójára téve húztam még közelebb magamhoz majd nyelvemet átdugva hívtam táncra övét.
Életem legjobb vagy legrosszabb döntése volt-e ? Nem tudom ,de fájón ismerem be ,hogy élveztem.

••••••••
Sziasztok!
Íme a 7. rész!
Igen-igen megint nem egy érdekes rész de valahol el kell ,hogy induljon majd a történet.
Nos előre látom ,hogy nem 10 részes lesz a sztori mintahogy erdetileg terveztem.
Remélem azért tetszett ,köszönöm az olvasást!😊
Igyekszem hozni mi előbb a következő részt.
Bocsánat a hibákért!
További szép napot !😊❤️🌟📝
U.i.: Köszönöm szépen a 200 megtekintést!🙈Lehet másnak ez semmi nekem nagyon sokat jelent!❤️