KÁROS SZENVEDÉLYEK - SOPE [befejezett]

11.

•Hoseok•

-Nagy levegő orron be,szájon ki!-kaptam az utasítást ,miközben még mindig ölelkezve ültünk.Kérésének eleget téve szívtam be az éltető oxigént és fújtam ki a megfelelő sorrendben.

-Magam sem tudom miért mondom el neked....-sóhajtottam kibontakozva öleléséből-az a férfi akit az apámnak kéne nevezni.....két éves korom óta rendszeresen molesztált és vert ,egészen tíz éves koromig.Édesanyámmal ugyanez ,de vele mást is tett.....többször is kisebb helyeken megcsonkította.Bevállalta helyettem,hogy én ne kapjak annyit.Most biztos azt kérdezed ,hogy miért nem fordultunk a rendőrséghez vagy miért nem szöktünk meg.Tőle nem lehetett,megtalált volna és annál jobban bántott volna minket.Anyámat egyszer megkérdezte egy rendőr,hogy nem-e látott valamit a közeli rablásból,ez a....meg azt hitte őt mártotta be aznap este fájdalmas sikolyokkal telt meg a ház kihaltsága.

-Sajnálom Hoseok!Ez embertelen,és elmondod azt is végül mi lett a vége?

-Az akit legjobban szerettem ezen a kibaszott világon elment mert az a fasz megölte érted?-keltem ki magamból.Elöntötte az agyamat a gyűlölet és a rég elnyomott fájdalom,ujjaimat Yoongi asztalába akasztottam majd felborítottam.A papírok melyek rajta hevertek a tollakkal ,a bögréjével együtt csattantak a padlón.Szanaszét repültek a szilánkok, én pedig egyből észbe kapva kezdtem el összeszedni sűrűn bocsánatot kérve közben.A kezeimben lévő darabokat erősen szorítottam mire már csak annyit láttam,hogy lassan a kék bögre sötét vörös árnylatot vesz fel.Sarkaimra helyeztem súlyom megbabonázva figyelve markom,könnyeimmel küszködve.-Az asztal alá bújtam akkor este,féltem.Hallottam ahogyan ordibál anyával mire oda akartam menni de kezével előző helyemre intett vissza.Ő hála ebből semmit sem vett észre.A hosszú terítőt kissé felemelve kémleltem őket.Dulakodni kezdtek mire láttam ahogy egy kést kap elő egyenesen anya torkához szegezve.Láttam szemeiben a vágyat az ölés iránta vágyat.Beteg volt kibaszottul nem volt százas,de senki nem merte kezelni ,féltek tőle.Édesanyám oldalra nézett egyenesen a szemembe majd egy 'szeretlek'-et tátogott rám mosolyogva.Utána már csak egy hangos puffanást lehetett hallani ...a élettelen teste találkozott a földdel.Vére lassan beszínezte a krém színű szőnyegünket.Szemei fent akadva várták,hogy valaki lehajtsa őket.Kis idő után elállt a vérzés én pedig oda akartam menni felkelteni vagy csak mellette lenni míg jön a segítség.De nem tettem semmit,tudtam jól ha meglátna az a féreg engem is megölne.Gyűlölöm magam,hogy gyáva voltam és nem álltam már az elején közéjük.Talán még ma is élne ha megtettem volna.Halkan kezdett szólongatni mire jobban összehúztam magam.Láttam ahogyan elment az asztal előtt,azt hittem meg fog találni de az emelet felé indult.Gyorsan szaladtam a nappaliba vezetékes telefonért majd a nagymamámékat tárcsáztam.A lehető leghalkabban szóltam,hogy hívja a rendőrséget és jöjjenek értem.Tíz perc sem telhetett el nekem mégis több órának tűnt ahogyan megérkeztek.A rendőrök lerohanták az "apámat" engem pedig kihúztak egyenesen mamáék karjaiba.Remegtem,sírtam,ordítottam.Látni akartam anyát,elköszönni tőle, és utoljára megölelni majd puszit lehelni arcára.De nem engedték.....és mai napig nem tudom ezt sem feldolgozni.Ha megkérhetlek ne gyere a sajnálom szöveggel meg a szokásos orvosi dumával!

-Rendben.Viszont kérlek engedd meg,hogy leápoljalak.

Bólintottam ,ő is térdre ereszkedett kezében már a fertőtlenítő sprayel és a gézzel.Letéve őket,közelebb kúszott hozzám,majd vérző kezemet sajátjába vette.Óvatosan nyitotta szét markom,kiszedve a kissebb-nagyobb bögre darabokat.

-Bocsánat,kicsit biztos,hogy csípni fog!-vette kezébe a fertőtlenítőt újra. Három spricc ,mire én azt hittem ott szarom össze magam.Égette és csípte is a vágásokat a folyadék,de hősiesen alsó ajkamba harapva tűrtem. Párszor a áttörölte majd még egyszer meg ismételte.

-Ahhh Yoongi! Nem elég már? Tisztább lassan mint a főnök segge a nyalások után!-kérdeztem szenvedéseim közepette. Felkuncogva ingatta fejét majd ráfújt kezemre,mire csillagokat kezdtem látni.

-Bolond vagy Hoseok! Pár perc és kész ,be szeretném még kenni.-emelte rám tekintét.

Mivel közel volt arcunk között alig lehetett pár centi orra hegye az enyémet súrolta.Meleg lehelete megcsapta arcom.
Biszeregni kezdett egész testem közelségétől.Kisebbet tolt magán, ezáltal szánk éppenhogy összeért.
Kapkodva vettem a levegőt. Valóra válik az álmom? Nem azt nem engedhetem.Mégsem tudtam rávenni magam,hogy megmozduljak.
Piros volt orcája és ahogy éreztem ,hogy lángol ,a sajátom se lehetett másmilyen.
Nyelvét pár millimétere dugta ki,egyből megéreztem az ajkaim kis résen. Áramütés szerűen ért,meg akartam kóstolni. Lehet tényleg olyan finom mint álmomban. Miről beszélsz Hoseok?

-Yoongi...-suttogtam magunk közé ami által szám megmozdult övén kisebb sóhajt kicsalva belőle.

-Hmmm?-vájta bele gyönyörű iríszeit enyéimbe.

-Mit csinálunk ?-kérdeztem halkan,hátrébb húzodva.

-Atya ég,sajnálom!Csak nagyon megsajnáltalak és fogalmam sincs...sajnálom. Elfelejthetnénk?-tette fel kérdését miközben kezelésbe vette újra a kezem.

-Jobban járunk.Azt hiszem,én inkább megyek! Mikor kell jönnöm?-álltam fel miután végzett mancsom bekötésével.

-Négy nap múlva kezelésen. Egy nap múlva pedig nálatok a vacsorán.

- Rendben. Ott találkozunk.Viszlát Dr.Min!-léptem ki zakatoló, fájdalmasan verő szívvel ajtaján.-Bocsánat az asztal miatt!

- Szia Hoseok! Nincs semmi.-hangján érezni lehetett a csalódottság.

Szükségem van pár nyugodtságot árasztó,kétszínű,életet rövíditő szálhoz....

•••••••••••
Annyeonghaseyo!
Igyekeztem kihozni magamból a legjobbat újra.
Nagyon-nagyon szépen köszönöm a csillagokat és a kommenteket!❤️❤️❤️
Remélem tetszett ez a kis Yoonseok pillanat,mostantól idővel ugyan de egyre több lesz.😊
A hibák mint mindig most is javításra kerülnek/vesszők is/!
Ha szeretnél folytatást ,kérlek hagyj jelet,szükségem van a bátorításra most főleg!😶
Köszönöm ha megteszed!❤️
További szép estét!📝⭐️🌑