KÁROS SZENVEDÉLYEK - SOPE [befejezett]

13.

•Hoseok•

//bocsánat a hibák és a vesszők hiánya miatt//köszönöm a megértést!//sokat jelent,hogy ezek ellenére is itt vagytok!//

-Van szám nekem is Kook! Kim Taehyung vagyok! Örvendek!-nyújtja felém jobbját.Hm,megjött az önbizalma.

-Jung Hoseok ,a párom pedig Park Jimin-fogtam vele kezet ,majd egyből utánam Jimin is követte mozdulatom.

Beinvitálás után,helyet foglaltunk az asztalnál.Míg Jimin teát főzött szokásához híven ,én méregetni kezdtem a fiút.Jó na,igyekeztem nem feltűnő lenni ,de mégis csak legyen benne egy kis tartás felém.Kookot senki sem bánthatja.
Végül teáinkat kevergetve,elegyedtünk beszédbe a két jó madárral.
Szinte a levegőben lehetett kapkodni a szikrákat ,amik a két ifjú között pattogtak. Akartalanul is mosolyra húztam szám szegletét. Jó volt látni ,ahogy végig mosolyogva beszélnek néha-néha összepillantgatva,végig egymás kezét szorongatva.
Mi is ilyenek voltunk Chimmel,egy perce sem engedtük el a másikat.
Szép idők voltak.

-Nos fiatalok ideje kimennem.-tápászkodtam fel. Tüdőm nem cicózott ,kátrányért esedezve kérlelte kezeimet egy újabb szálért. Miután megtagadtam,idegeimbe vájta magát majd tangót járva rajtuk kezdett hergelni.
Kénytelen voltam engedelmeskedni.

Kint ott várt rám tüdőm nyugtatója, ami az első szívás után már békésen alvó lávaként húzódott vissza.
Újabb és újabb slukk követte egymást,amiket kifújva igyekeztem minnél cifrásabban elengedni.
Erős köhögés rázta felsőtestem ,amitől görnyedve estem térdeimre,mellkasomhoz kapva.
Hátra nézve megbizonyosodtam róla,hogy nem hallották a bent lévők.
Jimin már biztos a mentőket akarná hívni ,holott ez csak ártalmatlan kis köhögés.
Újabb hullám érte el testem,hátamat a korlátnak támasztottam ,jobb kezem szám előtt kapott helyet.
Próbáltam minnél halkabban felszínre engedni köhögésem ,több-kevesebb sikerrel.Kis idő elteltével csillapodni látszott állapotom ,így nagy sóhaj kíséretével ernyedtem el ülőhelyzetemben.
Nedvességet éreztem tenyeremen, ezért a fény alá tartva jobban szemügyre vettem.
Élénk pirosan csilogott rajta vérem,kissé megijedtem ,de egy kéz rázással letudtam.
Kár volt ennyiben hagynom.

Az óra kattogását hallgattam a nyitott ajtónak köszönhetően.
A telefonom rezgése szakította meg relaxációmat.
A sötétben élővéve azt hittem ott fogok megvakulni mikor feloldottam.
Fényerejét lejjebb véve láttam ,hogy üzentem érkezett egy ismeretlen számról.

✉️: Szia Hoseok! Bocsánat,hogy ilyenkor zavarlak,de kérlek gyere a parkba,a tó elejéhez! Y.

✉️: Tizenöt perc és ott vagyok.

Felállva kissé megszédültem de nem számított. Túlságosan is érdekelt mit akar a Dr.Min. Egyáltalán honnan van meg a számom neki?
A slusszkulcsot magamhoz véve már a küszöböt akartam átlépni, mikor Jungkook hangjára lettem figyelmes.

-Hova mész apa?-termett előttem gyors léptekkel.-Hé minden oké?-vette kezei közé arcomat,ide-oda jártatva szemeit rajtam.Lassan le fog hagyni, ha tovább nő.

-Igen közlegény.Mi baj lenne?-nevettem fel zavartan.

-Véres a szád sarka és kicsit az arcod is.-mutatott a vérrel ellátott területekre.Jimin dugta ki a fejét az ajtófélfán ,majd mikor meglátta a vért rohanva vette át fiunk helyét.

-Csak egy szúnyog volt.-nyálaztam be ujjam végét,kissé megdörzsölve le is szedtem az oda nem illő foltot.-Mennem kell ,majd jövök!-indultam volna meg ,ha Jimin nem húzz vissza.-Igen?

-Hova mész?

Harsányan nevettem fel kissé-A dokikádhoz.

Padló gázt adva a céges kocsinak ,száguldtam a park irányába.
Tíz perc alatt ott voltam,gyorsan kipattanva ,kapkodtam a fejem ,hátha meglátom őt.
Sehol senki.
Esküszöm belefogom fojtani a tóba ha szórakozott velem.
Hűvös levegő járta át a fák koronáit végig símitva böröm szabad felületét.
A libabőr versenyt futva száguldott végig testemen,borzongásra bírva.
Míg vártam a gyümölcsös aromájú kedvesemet szólítottam magamhoz.
Készségesen illeszkedett ujjaim közé,majd ajkaimon helyet foglalva adta nekem élete utolsó pillanatait.
Imádtam.

Szőkén pompázó haja ki tűnt, a zölddel borított tájon.Kecses lábait rátapadó farmer alá rejtette ,míg felsőtestét egy fekete póló takarta.
Élesen szívtam be az utolsó slukkot ,megbabonáz ,túl tökéletes.
Nem tehetek róla ,elvesztem az eszem ha meglátom.
Félmosolyt eresztett mikor meglátta,hogy figyelemmel követtem lépteit.
Pontosan három lépés volt köztünk mikor megállt előttem.
Ahogy a szél továbbra is borzolta a leveleket ,annak segítségével orromat megtöltötte különleges,férfias illata.
Mélyet szippantottam a levegőből,hátha később is fel tudom idézni az illatát.
Arca gondterheltségről árulkodott és fúrta az oldalam a kíváncsiság ,ezért oldalra döntve kobakom ,kezdtem vizslatni.

-Szia Hobi!-lépett egyet előrébb. Két lépés maradt és orrunk összeér.

-A családnak és a barátoknak vagyok Hobi. Te egyikhez sem tartozol,ezért neked Hoseok.-vetettem oda kicsit durván. Muszáj volt,ha nem uralkodnék magamon,már rég az egyik bokor mélyén,ízlelgetném párnácskáit.

-Rendben Hoseok.

-Miért hívtál?Honnan van meg a számom ?

-Beszélnem kell valakivel ,és mivel eddig veled beszéltem a legtöbbet, ezért gondoltam rád.Tudod nehéz egy ismeretlen városban. Jimin adta meg még a jelentkezés során.

Újabb önfeláldozót vettem ajkaim közé ,majd a szokásos mozdulat és elevenen kezdett el parázslani párnáim között.
Újabb előrejövetel részéről. Egy lépés maradt.
A ki fújt füst mind arcába zúdult ,ezáltal profi képeket megszégyenítve néztünk farkas szemet egymással.
Határozott mozdulattal emelte fejemhez jobb kezét ,majd arcomon enyhén végig simitva emelte ki ajkaim közül a szálat.
Tágra nyílt szemekkel néztem, ahogyan gyakorlott mozdulattal veszi sajátjai közé ,nagyot szippantva a halál okozóból.
Feszélyezve helyeztem ,hol jobb -hol bal lábamra a súlypontomat.
Neki fogok esni.
Miről beszélsz megint Hoseok!?!?
Felejtsd el!!!

Hirtelen szüntette meg a köztünk lévő távot. Arcát ,nyakam hajlatába dugta majd éreztem ,ahogy teste rázkdoni kezd.
Sír. Ekkora baj lenne?
Komotósan emeltem fel kezeimet,vállára helyezve. Pöppet magamhoz húzva,kezdtem ringatni várva megnyugvását.
Testem önállóéletet élve,bírta lángolásra magát.Végig suhant rajtam a jól eső érzés,amit az engem szorosan ölelő fiú okozott.
Negyed fejjel volt kisebb nálam ,arca pont a nyakamba illet.
Ajka folyamatosan oda-vissza mozgott ,ahogy a sírás rázta törékeny testét.
Nehezen fogtam vissza a kikívánkozó nyögéseimet.
Ez nem az a pillanat.
Lassan hüppögésbe torkollott a sírásra, mire kicsit lazítottam karjaimon.
Kiscicaként bújt nyakamhoz ,amitől mosoly szökött arcomra. Igazán aranyos volt.
Végül csend telepedett ránk ,csak a levelek zörrenését lehetett hallani.
Nem mozdult ahogyan én sem.
Csak álltunk ,mint két jó barát a park szélén,ölelkezve.
Ajkai lassan kezdték lágy puszikkal illetni nyakam hajlatát. Egy óvatlan pillantban egy sóhaj hallattam ,mire Yoongi felbátorodva tartotta ott tovább ajkait.
Lágy puszikból ,nedves csókok lettek majd piócaként kezdte szívni a felületet.
Halk sóhajokból,halk nyögések keletkeztek. Nem tudtam tisztán gondolkozni,sem cselekedni.
Sodródtam az árral.
Amilyen hirtelen jött olyan,hirtelen is távolodott el tőlem.

-Sajnálom Hoseok!Esküszöm nem akartam!Egyszerűen ez a helyzet ,olyanokat hozz ki belőlem amiket sosem tennék meg.Nem vagyok meleg!-nézett kétségbeesetten szemeimbe.

-Mégis megtetted.

-Felejtsük el ezt is,kérlek!A kiakadás miatt van ez.Ezért akartam beszélni valakivel.

-Hallgatlak.

-A párom Ni Neul terhes....

•••••••••••••••••••••
Sziasztok!
Rossz volt a közérzetem,amiért rész nélkül hagytalak titeket.
Ezért legeltetés közben,írni kezdtem.
Remélem tetszett,picit összecsapott lett.
A fejemben előrébb jártam,mint ahogy írni tudtam. De igyekeztem mindent kiírni magamból!
Azért remélem nem lett annyira kusza!🙁/Lesz még szó Taeről!/
Köszönöm a szavazatokat,kommenteket!❤️
Elnézést a hibák miatt ,úgyszint a vesszők hiánya miatt!Próbálkozom!💪
Ezer ölelés nektek!❤️
Kérlek,ha tetszett,hagyj jelet!!📝⭐️📝⭐️
Vigyázzatok magatokra !👻
U.i: Akit érdekel ,az olvasson bele a Jikookos könyvembe is!/ott egy másik oldalamat ismerhetitek meg/

2018.07.17.
-Tria