KÁROS SZENVEDÉLYEK - SOPE [befejezett]

19.+ℹ️

•Hoseok•

A napok teltek, míg én kissé megrökönyödve álltam köztük.
Az órák elsuhantak ,én pedig csak léteztem. Jiminnel nos mondhatni úgy minden a régi, a veszekedések is alább hagytak.
Menekültem az érzések, a gondolatok elől.
Megint a teraszon ültem, egyik káros szenvedélyemmel a számban.
Nehezen fújtam ki a levegőt.
Ma megyek elbúcsúzni tőle,a mai nap után soha többé nem fogom látni.
Fáj mégis bízom benne,hogy jobb lesz mindenkinek.
Végre teljesen Jiminre tudok majd koncentrálni.
Kora délutánhoz képest kellemes idő volt,mégsem segített lelkemen.
Nem akartam elindulni ,nem akartam utoljára látni őt.
Mindennap látni akarom,érezni és talán szeretni.
Arra akarok kelni ahogyan mellettem szuszog majd lassan ébredezve mosolyogna rám.
Kicsit kómásan húzna magához, majd hosszú csókba vonna.
Szép álom.
Ez az utolsó,hogy rá gondolok és vele képzelgek.
Holnaptól minden másképp lesz.
Eldobtam a már leéget szűrőt,utolsót szívtam a friss levegőből végül nagy nehezen öltözni kezdtem.
Mielőtt kiléptem az ajtón Jimin gúnyos hanglejtéssel indított útra: Sok sikert Hoseok!
••••
Az épület előtt állva ,lábaim kissé megremegtek. Fájt,kész szenvedés volt eljönni és itt állni.
De muszáj!
Lassú,kimért léptekkel haladtam utoljára az ajtó felé.
Mély levegőt vettem,halkan bekopogtam, majd vártam.
Halkan kiszürődő meggyötört hangja hallatszott ki egy : lehet-t válaszolva rá.
Utóljára vezettem végig tekintettem a falakon, a majmos képen ,és a temérdek mennyiségű oklevélen.
Mint a legelső alkalomkor, most is a végére hagytam a végigmérését.
Fehér köpenye alatt fekete inge emelte ki felsőtestét míg szintén sötét,feszes nadrágja is ezt tette lábaival.
Nagyot nyeltem ,mint mindig rohadt jól nézett ki.
Rám kapta tekintét, amitől pulzusom az egekbe szökött .
Táskás szemei alvatlanságról árulkodtak.
Megviseltnek tűnt és szomorúnak,a szívem összefacsarodott a látványára.

- Hello doki!-vakartam meg tarkómat.
Kissé kellemetlenül éreztem magam.

-Hoseok,jó látni!-bicentett keserves mosollyal- Foglalj helyet! Nem mostanra vagy beírva,hanem jövő hétre!

- Tudom nem azért jöttem,hanem elbúcsúzni Yoongi-fúrtam bele világlátóimat az ő barnáiba.
Láttam ahogy ádámcsutkája liftezni kezd.

- Mi ? Miért ?- kérdezte zavartan,hajába túrva.

- Figyelj ...-fájdalmas sóhajtottam fel-Jimin nem bírná elviselni,ha ezek után hozzád járnék plusz...

- Plusz ?-kérdezi kíváncsian,előre dőlve székében ,ezáltal belemászva aurámba.
Orrunk éppenhogy nem ér össze,szuszogását ajkaimon érzem.

- É-én szóval én ...izé ...az van,hogy...-kezdek hebegni közelsége miatt- Faszom, kedvellek érted? Baszottul téged képzellek mindenhova,reggel is azon gondolkoztam milyen lenne a te csókoddal indítani a napot! Jiminnel aktus közben is a te fejed ugrik be!
Baszki én csak akarlak!
Érezni akarom a tested az enyémen, ahogy egy kiadós szex után hozzám bújsz! Az ajkaidat mindenedet érted? Ez az kibaszottul nagy bajom!
Kedvellek ...jobban a kelletténél!-fakadtam ki, a végére pedig a könnyeimnek is utat engedtem.
Fájt,nagyon! Össze akartam esni,hagyva ,hogy egy eső elmossa bánatom. Tömény füsttel fűszerezni bágyadt kedvem. Elmenni, és többé vissza sem jönni,mindent magam mögött hagyni. Jimint, Yoongit, Jungkookot..mindenkit.

- Én azt hittem,hogy utálsz-nézett le maga elé ,üveges tekintettel.

- Tiniként is ezt tettem mikor tetszett valaki.

- Értem.

- Akkor én megyek !- álltam fel majd szipogva az ajtó felé indultam.

- Hoseok!-kapott kezem után mikor már a küszöb előtt álltam.
Az ajtó takarásában lehajtott fejjel,remegve sírva vartam mondandóját.
Felkaromat szorítva álltunk kis ideig.
Kavarogtak a gondolataink,nehezen fogtuk fel,hogy ez az utolsó találkozásunk.- Te vagy az a páciens akiről a parkban beszéltem.-suttogta halkan,keserves mosolyt csalva ki belőlem.

-Viszlát Yoongi!-húztam ki karom szorításából, majd fájó szívvel elhagytam a szobát.

-Viszlát Hoseok!-halottam meg még fájdalmasan csengő ,talán kicsit sírásra készülő hangját.

Sírva omlottam le az ülésre ,keményen beleverve párszor a kormányba.
A szívem ezernyi apró darabra hulott abban a szobában. Lelkem egy részét ott hagyva sétáltam ki onnan, melyet soha többé nem kapok vissza.
Papírzsebkendőmet szemeim elé téve engedtem ki magamból kezdetleges fájdalmamat.
Miután sikerült kissé lenyugodnom,a gázra lépve hamar haza értem.
Utam egyből a teraszra vezetett,elővéve a legerősebb nyugtatómat.
A megszokott mozdulat,a megszokott levegővétel, a szokatlan fájdalom és a tátongó űr tölti meg testem.
Fátyolosan meredek magam elé,nem fogtam még fel ,hogy ma láttam utoljára.

- Hoseok!-guggol le elém Jimin-el akarok válni!

Vége!

••••••••
Sziasztok !
Igen,jól olvassátok a könyvnek itt vége szakad. Azonban kis idő múlva hozok egy záró részt amiben leírok pár dolgot.
Remélem azért tetszett!
Bocsánat a hibákért!
A következő részben mindent megbeszélünk!💬❤️
Addig is legyetek jók!
2018.08.02.
-Tria