Határtalanul

1. rész

Felpillantottam. Talán nem kellett volna, mert szembesültem egyetlen gyengeségemmel, azzal, aki az életet jelentette nekem. Fekete haját összekócolta, miközben fehér pólóját húzta fel fedetlen mellkasára. Épp elég időm volt, hogy megbámulhassam igazán izmos hasát, amiért hetente edzőterembe jár. Beharapta ajkát, hogy elfolytsa nevetését mikor meglátta lehúzott sliccét, majd édesen feltekintett rám és elmosolyodott. Karjaiba zárt, én pedig beszívhattam férfias illatát, amitől gyomrom görcsölni kezdett. Természetes, hogy nálam aludt, végül is már együtt lakunk, de még eléggé az elején tartunk az összeköltözésnek. Három éve alkotunk egy párt, az egész kamaszkorom vele éltem le, mégis most, hogy végeztünk az iskolával elkezdődött az igazi közös életünk.

-          El fogsz késni – nevettem, mire kinyújtotta rám piros nyelvét, majd egy pillanat múlva karjai a derekam köré fonódtak és akármennyire akartam menekülni egyszerűen nem tudtam.

-          Hiányozni fogsz – nyomott egy puszit az orromra, mire prüszköltem egyet. Mielőtt kiröhöghetett volna, felcsendült kedvenc dala a rádióból, ő meg behunyta szemét a zene pedig máris hangosabban szólt. Megpörgetett, majd óriási tenyereivel irányította a csípőm mozgását. Beletúrtam a hajába, majd gondolataimmal lehalkítottam a Summer Paradise-t és megsimogattam szomorú arcát.

-          Ne légy gyerek, menned kell dolgozni – mondtam neki. Sértődötten otthagyott, felkapta zsákját, amiben az egyenruhája volt és elment. Az ajtót a bosszantásomra nyitva hagyta, mire legyintettem egyet és az becsukódott.

Olyan erős képeségekkel rendelkeztünk, hogy az már önmagában ritkának számított a boszorkányok körében. Ráadásul ugyancsak furcsának hatott, hogy egymásra találtunk és tökéletesen kiegészítettük egymást. Visszatérve az erőinkre, nos, igencsak különleges dolgokat tudtunk megtenni. Én például könnyedén mozgattam a tárgyakat, szabályoztam kis rádiónk hangerejét, de ugyanolyan lazán tudtam mind a négy őselemet kezelni, ha akartam tüzet gyújtottam, de el is olthattam azt. Főleg a kézzel fogható dolgokat tudtam nagyon jól irányítani, és habár évekbe telt, míg sikerült elsajátatítanom erőmet, mostanra már olyan természetes, mint a levegő vétel. Ennek ellenére Mikey képes foszlányokat látni a múltból, a jövőből, képes volt az emberek gondolataiban olvasni (a boszorkányokéban nem), dolgok megérintésével tudta, hogy ki tulajdona, szóval teljesen különbözünk egymástól. Mégis egyek voltunk. Mióta végeztünk a gimnáziummal (6 hónapja) Michael már sikeresen szerzett egy jól fizető állást és habár nincs ínyére, hogy minden reggel el kell válnunk egymástól, szereti azt csinálni, amit és ezért már megéri a kevesebb hancúrozás. Bár ezt inkább én állítom, ő esküszik rá, hogy ez rossz hatással van az erejére. Ami pedig engem illet, én egy kis ruhaboltban keresem meg a pénzt a lakbérre és a számlákra. Igazából minden a megszokott kerékvágásban ment, egészen estig. Az egész napos munka után én értem előbb haza, így főztem egy finom mexikói vacsorát és vártam Michaelt a legújabb piros fehérneműmben. Mikor megérkezett dühösen elhajította a táskáját és becsapta az ajtót.

-          Elegem van! Rohadtul elegem van! – kiáltott fel és mintha ott sem lennék, elkezdett törni, zúzni.

Egy kis ideig hagytam, hisz tudtam, hogy nagyon ideges, de aztán amikor megfogta a kedvenc könyveimet és sorban hajította el az összeset ráborítottam a könyvespolc tartalmát.

-          Elég legyen! – visítottam, mire feleszmélt. Megpillantott a nappali ajtajában és elvörösödve kezdte felszedni a földön fekvő dolgokat. – Hagyd, majd megcsinálom, inkább gyere ide – mondtam neki.

Egy szempillantás alatt magához húzott és beletemette arcát szőke hajzuhatagomba.

-          Annyira sajnálom bébi, bocsáss meg! – karjaival olyan erősen ölelte körül kis testem, hogy majdnem megfulladtam. – Én csak elvesztettem a fejem, nem tudom mi volt ez az egész előbbi.

-          A munkával van valami? – kérdeztem és lehámoztam róla a pólóját.

-          Igen. Az egyik munkatársam, Ashton megvádolt, hogy megloptam a céget. Mekkora egy seggfej! Csak azért, mert többet értem el fél év alatt, mint amennyit ő kettő év alatt. Behúztam neki egyet, mire rámhívták a biztonságiakat. A főnököm, Luke azt mondta, hogy nagyon keményen dolgoztam ezért odaadja most a következő 3 hónapért járó fizetést, de a magatartásommal nincs megelégedve így ki kell, hogy rúgjon.

-          Basszameg – csúszott ki a számon és erősebben öleltem – Nincs semmi baj édes, majd találsz valami mást, amiben ugyanilyen jó vagy és jól is fizet. Ashton egy idióta, Luke majd rájön és visszavesz.

Közben elléptem tőle, hogy levehessem a tűzhelyről a már totálisan szétégett enchilada-t és kidobtam a kukába a tányérral együtt.

-          Szeretlek – súgta a fülembe Mikey, majd hátulról teljesen hozzámtapadt. Éreztem, ahogy meztelen felsőteste érintkezik melltartóm pántjával, nadrágja pedig megfeszül. Egy halvány mosollyal az arcomon megfordultam és megcsókoltam. Kiszáradt szája érintkezett ajkaimmal, nyelve pedig utat tört, hogy táncra hívhassa az enyémet. Erősen belemarkoltam fekete hajába és jól meghúztam, mire ő feltett a konyhapulta, befurakodott lábaim közé és olyan erővel szorította combjaimat, hogy biztosra tudtam, másnapra teljesen kék-lila leszek.

-          Hmmm, ma mennyire formában vagy – suttogtam ajkai közé, mire csak egy hümmögést kaptam válaszul. Ujjaival végigsimította testem minden fedetlen pontját, ajkaival pedig megtalálta a nyakamat és érzékien végigcsókolta. A lámpák pislákolni kezdtek a kialakuló erős elektromosság miatt, mire Mikey lehunyta a szemét és elkezdte kigombolni a nadrágját. Nagyokat pislogva figyeltem, ahogy próbált szabadulni a farmerjétől, de annyira remegett a keze, hogy képtelen volt kibújtatni a gombot a kis lyukból. Egy könnycsepp jelent meg szeme sarkában, de mielőtt útjára indulhatott volna Michael letörölte és a pultra csapott.

-          Nem kell ezt csinálnunk – mondtam neki, mire óriási zöldes szemeit rám irányította – Tudom, hogy eleged van és ki vagy akadva, de ez most nem fog segíteni. Aludj egy nagyot, holnap pedig itthon maradsz és átgondolod a dolgokat.

-          Csak….én csak szeretnélek közelérezni magamhoz. Annyira jól ment eddig minden, pont, ahogy elterveztük, én nem akartam elcseszni. – suttogta a nyakamnak miközben a hátát simogattam.

-          Nincs semmi baj, megoldjuk – töröltem le könnyeit és végigsimítottam vizes arcán. – Szeretlek.

Felemelt, kezével szorosan tartotta combjaimat, hogy le ne csússzak, én pedig segítségül körülöleltem lábaimmal a derekát és gondolataimmal utasítottam minden tárgyat, hogy repüljenek el az utunkból, nehogy elvágódjunk. Leborított az ágyrs, majd miután sikeresen levette a nadrágját mellém feküdt, közel húzott magához, beletúrt a hajamba és fejét az enyémnek döntötte. Bekapcsoltam a kis tévét így együtt néztük a Big Brothers legújabb részét. Michael viszonylag gyorsan elaludt, én viszont képtelen voltam egy kicsit is pihenni, ugyanis kétségbeestem a jövőnk miatt. Bíztam a fiúban, aki 3 éve volt a társam, de nem járt egyetemre (mint ahogy én sem), így sokkal nehezebben szerez majd új állást. Míg éberen öleltem Mikey-t elmélyedtem a Big Brothers visszajátszásokban és csak figyeltem, ahogy botrány botrány után keletkezik, mégis mindig megoldódik, mert a végén valaki kiesik a csapatból és azt siratják. Milyen jó lenne Michaellel pihenni a tengerparton, gondtalanul aludni, tudva, hogy minden oké, nem kell aggódnunk a holnap miatt. És ezen éjjeli elmélkedéseim közepette beugrott az ötlet, ami teljesen megváltoztatta a következő öt hónapunkat.