Ebédidőben szinte senki sem szokott az iskolán kívűl tartózkodni, pont ezért annyira megfelelő hely az islkola hátúlja valamilyen ügyet lerendezni. Kiértünk. Pár percig néma csönd volt, mert a fiúk a tervet megbeszélték, hogy hogyan kéne engem kiiktatni. Nem nagyon foglalkoztam ezzel, hiszen kit izgatna ha meghalnék, bár mondjuk amit Syaoran csinált velem, azt sosem feledte volna. Annyira elbámészkodtam, hogy mire észbe kaphattam volna már rég levetkőztettek félmesztelenre. Próbáltam visszavenni magamra a pólóm, de nem engedték. Felnéztem, és már nem azokat az osztálytársakat láttam magam előtt akiket én ismertem. Állatokat láttam magam előtt, szószerint. A szemem már tele volt a könnyeimmel, alig láttam valamit. Majd hirtelen a főkolompos megragadta a kezemet, majd magához rántott:
- Mit szólnátok srácok, ha megdolgozgatnánk kicsit ezt a korcsot még a halála előtt?
A többi fiú csak bólintott. Huzták le a sliccükket, majd rántották elő a tagjukat. Féltem, inkább most halnék meg mint, hogy ezt túléljem. Egyszer csak a semmiből egy alak előugrott és leverte az összes rossz fiút. Próbáltam a könnyeimet letörölni, hogy jobban lássam a megmentőt, de a félelmem miatt ez lehetetlen volt számomra:
- Jól vagy? Nem csináltak veled semmit?-kérdezte egy ismerős hang.
Én csak bólintottam. A fiú ránézett a kezemre és látta a szorítás nyomát. Feldühödött nagyon, majd a környezet kissé megváltozott. Előttem egy harmező volt. Akik rajta voltak azok mind azok az emberek akik bántalmaztak engem, illetve aki előttem állt a segítőm, mind állat alakban voltak:
- Ilyen lenne egy állati alak?-motyogtam.
Látszott rajtuk a fele más szabály, mivel keverékek voltak. A nagy nyüzsgésben felvettem a pólóm, majd szúrkolni kezdtem annak aki az én oldalamon áll. Időközben egy ismerős illatot éreztem. Syaoran illata volt, gondolom ő a megmentőm. Segíteni akartam neki, de nem tudom, hogy hogyan kell átváltozni. Elkezdődött a harc. Elösször a kolompos majd a segédei kezdtek, aztán Syaoran vert vissza. Nekünk is megvan a maga oszttályzása. Ha jól láttam a kolompos egy 5ös osztályú, Syaoran pedig egy 3as. Nincs esélye ellenük. Pár támadás után Syaoran a földön feküdt. Oda rohantam hozzá, hogy bíztassam, de nem volt eredménye. Syaoran alig tudott levegőt venni, nem hogy még felállni. A többiek csak nevettek rajta. Dühös voltam, mérges voltam, legszívesebben megöltem volna őket. Lesütött fejjel álltam fel, majd mikor a fejemet neglátta a kolompos, megréműlt. Látott valamit rajtam, amitől a frász kerülgette:
- Kolompos, mi a baj?-kérdezett rá az egyik fiú.
- Ez lehetetlen! Te nem lehetsz ő!-ordította válaszként a kolompos.
Én csak a tekintetemmel őt néztem. Tudtam, hogy miről beszél. A szemem úgy látszik megváltozott. Az egyik lilában, a másik tűrkiszben lángolt. Ez annak a jele volt, hogy át fogok változni. Egyre jobban közeledtem a kolompos felé, aki elkezdett hátrálni. Úgy látszik, félt tőlem, hiszen egy korcs vagyok, aki nem hétköznapi állatok keveréke...
