A kopogás már inkább hasonlított döngetésnek. Féltem, mert azt hittem az a fiú lesz az. Lassan felálltam, majd az ajtót résnyire kinyitottam. Meglepetésemre a szüleim álltak az ajtóban:
-Roxes-chan (csan)! Megjöttünk!-rontott be az anyukám a hatalmas bőröndjével.
-Már azt hittem soha nem leszünk itthon.-sóhajtott az "apukám".
Én csak álltam előttük sápadt fehéren. Persze, mivel annyira megkönnyebbültem, hogy nem az a fiú jött. Anyukám rám akasztotta az ajándékait, majd a konyhába sietett vacsorát csinálni. Gondolom fel kéne vinnem a szobájába a csomagokat. Bólintottam, megfordultam és felmentem volna a lépcsőn, amikor is az "apukám" szólt nekem:
-Fiam, ezeket is felvinnéd légyszi.
-Persze...bármit.-sóhajtottam.
-Még mindig haragszol rám? Már annak 5 éve.-aggódott.
-Igen! És soha nem fogok megbocsájtani!-ordítottam, majd felszaladtam a lépcsőn.
-Roxes-chan?-szaladt ki anyukám a konyhából rémülten.
-Semmi gond Ryoka (Rjoka, anyukám neve), csak még mindig mérges.-nyugtatta meg anyukámat apa.
Én csak a szobámban ültem a sötétségben és próbáltam felejteni. Gondolom azt kérdezitek, hogy mire akart "apa" utalni. Elmesélem. csak pár pillanat lesz az egész, aztán visszatérünk a saját történetemhez.
5 éve mintha csak tegnap lett volna. Sose felejtem el, hogy mit tett az nap az apám. Szörnyű volt azt az éjszakát átviselnem. Anyával ketten otthon voltunk és éppen vacsoráztunk. Este kb olyan 20 óra fele hazaért apa is, de teljesen más volt akkor. Ezt persze még nem értettem, mert 8 éves voltam. Részeg, de még öntudatnál volt. Anya segített neki a konyhába bejönni, majd leültette az egyik székre, velem szembe. Én csak néztem őt. Az utolsó falatnál mikor felnéztem, apám olyan vigyorral a pofáján nézett rám, amitől azonnal ledermedtem. Ahol ült ott pont megvolt terítve. Villa, kanál.... és egy kés. A kést a kezébe vette, majd az asztalon felém mászott. Nem tudtam elmenekülni, annyira féltem, még sikítani sem tudtam. Apa üvöltve csapott le rám az asztalról. A földre terülve, a késsel pont eltalálta a vállamat. Ez azért történt, mert a nyakam lett volna a célpont, de sikerült védekeznem. A fájdalom közepette felkiáltottam, segítséget várva. Anya azonnal befutott, és nem hitt a szemének, hogy a saját férje megakarja ölni a gyerekét. Pár percig ő is ledermedt, de aztán észbe kapva megpofozta apát, amitől azonnal kijózanodott. A fejét fogta, amikor meglátott vérben úszva. Anya az ölébe vett, majd a varázserejével meggyógyított. Azt mondta, szerencsém volt akkor, mivel gyorsan gyógyult a testem.
Ez történt 5 éve. Miután kimentem a szobámból, a fürdőszoba fele vettem az irányt. Leraktam a cuccaimat a kád mellé, engedtem egy habos fürdőt, majd belemásztam. Most jut eszembe, említettem a történetemben a "varázslat" szót. Jól hallottátok. Ebben a világban nem mindenki rendelkezik ilyen erővel, de mondjuk az én osztályomba csak ilyen gyerekek járnak. Egyre többen lesznek. Külsőre semmi sem látszik, bármi ami a varázslatra utalna. Legbelül viszont ott van mindenkiben. Minden embernek van egy saját állata amivel rendelkezik, mondjuk a gyerekek már lassan csak ezeknek az állatoknak a keverékei. Az iskolában mindenki ezzel dicsekszik el. Az egyik kígyó és medve, a másik pedig sas és ló keverék.
Én ezektől nagyon eltérek.... . Mondhatni elég ritkaság vagyok manapság.
Anyukám kopogott az ajtón:
-Roxes gyere le a nappaliba ha végeztél!
-O-Oké...!-válaszoltam.
Megvoltam döbbenve. Nincs mit tenni felöltöztem, majd lesétáltam ahova anya kérte. És nem hiszitek el, hogy volt az a nagy meglepetés....
