- Az anyukád vagyok, csak jobban tudom, hogy minek a keveréke vagy.- nevetett anya.
- Akkor nézd meg a születési könyvemet.- nyomtam a kezébe.
Anya lapozgatta, lapozgatta. Egyszer csak lefagyott, szerintem megtalálta. A könyvre néztem és ott volt szavakkal leírva: Roxes keverék:farkas, angyal, sárkány és ember. Anya nem hitt a szemének, nem csodálkozok. Ekkora sokk még nem hiszem, hogy érte valaha. Syaoran sem tudott mit válaszolni:
- Nem gond fiam. Nem számít, hogy mi vagy, akkor a gyermekem leszel.- ölelt meg anya.
Viszonoztam. Syaoran összeesett, majd hatalmas sóhajt vett. Szerintem ő is megkönnyebbült. Mikleo a fürdőből jött kifele, mikor is meglátta, hogy mit művelünk. Nem értette, ezért rákérdezett:
- Mit csináltok?
- Csak megkönnyebbültünk.- mondta anya miközben lesétált a nappaliba.
Mikleo értetlenkedett. Elmagyaráztam a történteket neki, mert aztán csak kérdezősködne:
- Sárkány, farkas, angyal?!- lepődött meg.
- Igen, de a farkassal már találkoztál.- mondtam.
- És melyikből milyen vagy?- sétált oda hozzánk Syaoran.
- Mármint hím vagy nőstény?
- Igen.
- Farkasom az nőstény, az angyalom az hím, a sárkányom az most két nemű lett, mert amit anya megitatott velem vér az egy nőstény vére volt, de alapból hímem a sárkányom.
A fiúk egymásra néztek, majd elkezdtek gondolkozni. Volt egy érzésem, hogy min gondolkozhattak. Elképzeltek, vajon milyen lehetek, ha átváltozok. Én szépen lassan kiosontam a szobámból, majd egyenest a fürdőszoba fele vettem az irányt. Becsuktam magam mögött az ajtót, levetkőztem és belemásztam a jó meleg kád vízbe. Én is eltűnődtem amin az a két fiú. Milyen lehetek ha átváltozok? Egyszer majd kiderül.
Kiszálltam a kádból, bementem a szobámba. Mind a két fiú ott ült az ágyamon és engem néztek. Valamiért rossz előérzetem támadt, így megfordultam és elkezdtem menekülni, de elkaptak. Bezárták az ajtót kulcsra. Nem tudtam elmenni. Letaszítottak az ágyra, olyan pozíciót vettem fel, hogy ne tudjanak hozzám érni. Lábaimat összezártam és az oldalamra fordultam. Kezeimet összetettem és imádkozni kezdtem, nehogy történjen valami. A srácok arcán az a mosoly volt amit nem akartam sohasem látni és pont emiatt volt rossz érzésem. Közelebb hajoltak, majd két oldalról a fülembe súgták:
- Folytassuk csak ahonnan félbeszakítottak...
