Egy kis fiola volt az anyukám ágyán, benne egy fura piros lével. Közelebb mentem és szemügyre vettem. Kezembe fogva forgattam, hátha van rajta valami írás, bár elég törékeny üvegcse volt, nem hiszem, hogy valaki is tett volna rá írást. lementem anyához megkérdezni, hogy mégis mi van benne:
- Csak egy kis ajándék számodra kisfiam.-válaszolta anya mosollyal az arcán.
- Meg kéne innom?
- Igen, de inkább megmondom, hogy mi van benne.
- Épp ezt akartam kérni.
- Sárkányvér van benne. Egy erős sárkánytól van, a DxDtől (DDtől).
- DxD? Sárkány?
-Igen. A lényeg, hogy ha ezt megiszod, picit örökölsz tőle.
- Öröklök? Mégis mit?
- Az erejét és némi tulajdonságát.
- De hiszen már így is fura vagyok.
Anyukám legyintett, majd a lépcső felé fordított és feltolt rajta a szobámba. Elgondolkoztam, levettem a fiola tetejét és inni kezdtem. Hirtelen az ajtóm kinyílt és Syaoran állt ott. Néhány könyv volt a kezében, de amikor meglátta, hogy mit csinálok, elejtette őket. Az utolsó cseppek után ránéztem, de még mindig csak állt ott:
- Ugye nem azt a piros löttyöt ittad meg?!-dadogta Syaoran.
- Ömmm..., de?-sunyítottam.
- Ryoka!-csapta be az ajtót Syaoran, majd szólt le anyukámnak.
Nem mertem ezek után semmit sem csinálni. Letettem a fiolát, majd én is leszaladtam anyámhoz, aki csak nevetett, Syaoran meg a fejét fogta:
- Ryoka miért adtad neki oda azt a löttyöt?
- Legalább mostmár sárkány erőd van, azaz félig ember félig sárkány. Tudod mennyi időmbe tellett megtalálni ezt?-dicsekedett anyukám.
- De anya, bennem már volt sárkány erő. Szóval miért adtál nekem megint sárkányt?-kérdeztem.
- Az lehetetlen, hogy benned volt sárkány.
- De volt. Én egy ember, egy farkas, egy angyal és egy sárkány keveréke vagyok...
