Az utolsó lélegzetemig (+18)

18. fejezet

Gyereksírás szűrődik be a békésen alvó pár szobájába. 

- Perselus, sír a gyereked! - szólal meg a férfi mellett fekvő kócos hajú nő.

- Ilyenkor bezzeg az én gyerekem. - morog magába a férfi, de már indul is kifelé. Belép a gyerekszobába, és egyből a kiságyhoz megy, ahonnan kiemeli a kék szemű, fekete hajú csöppséget. Az ölelésébe vonja, majd elkezdi finoman ringatni, a síró csecsemő egyből megnyugszik apja közelségétől. Pár perc múlva pedig ismét alszik. A férfi még nem akarja vissza rakni a kiságyba, így a közeli fotelhoz megy, és beleül. 

A nő felébred, de a férfi nincs mellette, fel kell, majd elindul a szomszédos szobába, ahol egy szívet mellengedtető kép fogadja. A férfi a kezébe tartja a kisbabájukat, és kissé elnyílt ajkakal hátrahajtott fejjel alszik. Halkan odalépkedett, és finoman kiemelte az alvó csecsemőt a férfi kezei közül, majd visszafektette a kiságyba. Mire megfordul addigra a férfi már felébredt, és mögötte áll. A nő megragadja a kezét, és kihúzza a szobából, nehogy felébresszék az újra békésen alvó gyereket.

A férfi magához rántja a barna hajú nőt, és már csókolja is. Félperc múlva pedig már újra az ágyukba fekszenek, és egymásba temetkeznek, amíg el nem jutnak mindketten egymás nevét suttogva a gyönyörbe. 

Perselus a reggeli kávéját kortyolja, amíg felesége megszoptatja Eileen-t. Az édesanyja után nevezték el a lányukat. Perselusnak végtelenül jól esett, amikor Hermione előállt ezzel az ötlettel. Ekkor Hermione kilépett a gyerekszobából a kislányukkal a karján, majd a szőnyegre leterített takaróra rakta, és férfi mellé ült az étkezőasztalhoz. Épp csak annyi ideje volt, hogy kortyoljon egyet a reggeli teájába, amikor megjött a bagolyposta, rajta a legfrissebb Reggeli Prófétával. A lány odament az ablakhoz leoldozta a bagolylábáról az újságot, majd adott neki egy omlós teasüteményt, amit a bagoly egy huhogással megköszönt, majd tovaszállt. Hermione visszaült az asztalhoz, majd fellapozta az újságot. 

Semmi érdekes nem történt, de a lány szeme előtt ekkor össze folyt a sok betű. Szorosan lehunyta a szemét, majd újra kinyitotta, és újra rendezett sorokat látott. Mostanában egyre gyakrabban fordult ez elő, és nem tudta, hogy mi lehet ennek az oka, de nem akarta Perselusnak elmondani. Nem akarta feleslegesen stresszelni a férfit. Inkább le is rakta az újságot, és végig nézett a kis családján, és igazán boldog volt. 

A mai napot úgy tervezték, hogy itthon töltik. Perselus lerakta a kislányukat aludni, hisz mi más csinálni egy két hónapos csecsemő az evésen kívűl. Halkan becsukta maga után az ajtót, majd kiment a feleségéhez.

- Hermione- szólította meg a könyvébe temetkezett asszonyt. A nő felnézett, és rámosolygott, a férfi viszonozta, majd a nő mellé ült a kényelmes kanapéra. Hermione hozzá bújt, a férfi pedig magához ölelte. Annyira szerette az ölelésébe zárt nőt, és tudta, hogy a nő is ugyanígy szereti. Mind a ketten tökéletesen boldogok voltak. Hermione egy kis idő után elaludt.

- Már nem sok idő van hátra. - figyelmeztette Lucius Malfoy. - Hermione nézz rám! Emlékezz a tervre! - szólt most már idegesen a férfi.

Hermione felriadt, csak rosszat álmodott. Kifújta a visszatartott levegőt, majd szépen lassan megnyugodott. A férje is elaludt mellette. A lány mosolygott magába. Nem volt szíve fel kelteni, ezért csak elment, hogy hozzon egy takarót, amit magukra teríthetnek. Felkapta a hálószobájukban lévő takarót, és elindult visszafelé, de mielőtt vissza ment volna férfihez, bekukkantott a gyerekszobába.

Csend volt, a kislánya még mindig alszik. Közelebb lépett a kiságyhoz, de amikor belenézett nem talált ott senkit. Eldobta a takarót, és kifutott a nappaliba, de mielőtt mondhatott volna bármit is rájött, hogy a férje sincs itt. Teljes erőből felsikított, majd térdre esett. Egyedül volt. Eltűnt a férje és a gyereke. Ekkor erőteljes fájdalmat érzett a hasában, de elmúlt, majd ismét érezte. Szorosan lehunyta a szemét.

Amikor kinyitotta Draco szobájába feküdt a Maalfoy kúriában. Haja csapzottan tapadt a homlokához, verejték borította a bőrét, és folyamatos fájdalmat érzett a hasában. Amikor lepillantott látta meg a hatalmasra kikerekedett pocakját. 

Szemével körbe pásztázta a szobát, majd megállapodott az ágy mellett álló alakon. 

Lucius Malfoy szokásos pókerarcával figyelte a lányt. Semmilyen érzelem nem ült ki az arcára. 

Hermione behunyta a szemét, majd arcon csapta a felismerés. Ő most a valóságban van. Ő most megfogja szülni a gyermekét, és Voldemort véghezviszi a tervét. Viszont amikor Hermione felsírt, akkor az álombéli életét síratta . A teste nem, de a lelke megélte mindazt, ami ott történt. 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Perselus Piton egyszer csak felült, és azt sem tudta hol van. Kapkodta fejét, a lányát és Hermionét kereste, amikor megcsapta a tudat. Ő a Rend főhadiszállásán van, pontosabban a könyvtár kanapéján ül. Akármennyire is volt eddigi élete során kemény, és kitartó Perselus Piton, most ez a kemény, és harcedzett férfi elsírta magát. 

________________________________________________

Sziasztok!

Először is NEM HISZEM EL!!!!!! #1DRAMIONE (Nem tudom, hogy lehetséges, de nagyon jól esik) :)

Tudom, hogy ritkábban rakom fel a részeket, ezért bocsánat sűrűek a napjaim, de találta rá időt.

Ez elég rövid rész, de ez amolyan bevezető/összekötő rész, ami egy következő hosszabb fejezetben fog kiteljesedni. Amint ti is érzékelitek eljutottunk a tetőponthoz. Kicsit többet kell majd várnotok a következő részre, mivel azt szántam a legütősebb résznek. Még kb. 4 rész lesz. Addig is kérem a véleményeteket! :)

Jase