Az utolsó lélegzetemig (+18)

13. fejezet

Miután Hermione elment a Főhadiszállásról, az emberek pár nap után megnyugodtak, kivéve két férfit, akik a történtek miatt még mindig feldúltak voltak. Draco semmit sem hallott azóta a feleségéről, amióta elment, és a kezdeti nyugalma kezdet tovaszállni. Ekkor olyasmi történt, amire a szőke férfi nem számított. Megjelent neki Harry Potter patrónusa. 

______________________________

McGalagony ködös szemekkel nézett maga elé, és már maga se tudta, hogy hányadik pohár lángnyelv Whiskey-t fogyasztja el. Szorosan feltűzött kontya most kócosan lógott össze vissza, ruhája gyűrött volt, szemei alatt pedig sőtét karikák húzódtak. Aki ránézett most az idős hölgyre, az nem a tiszteletteljes nőt látta volna, hanem valakit, aki teljesen szétzuhant.  Erre a látványra rontott be Draco Malfoy. 

Amint meglátta a nőt, már biztos volt a dolgában. Először el sem akarta hinni, amit lát. Ez az idős nő volt az, akit mindenki tisztelt, és most ahogy ránézett, semmi tisztelni való nem volt benne. Két lépéssel átszelte a szobát, két kézzel megtámaszkodott az asztalon, majd fenyegetően a nő fölé tornyosult. 

- Hogy tehette ezt? - kérdezte. - A halálba küldte a feleségem. - már nem bírta vissza fogni magát, és kiabált. 

- Minden elterveztem, és tökéletes volt. - Üveges szemmel motyogott maga elé, Dracoról tudomást sem véve.

- Hol van? - kiabálta a férfi. - Hol van a feleségem? Mondj meg!

Ekkor ránézett az idős nő. - Nem tudom! - hangja elcsuklott, majd lehajtotta fejét, nem tudta állni az átható szürke szemek keresztüzét. Draco ellökte magát az asztaltól, és idegesen kezdet föl-le járkálni. 

- Nem értem mit gondolt, és pont őt küldte el. - Draco megfordult és a nőre nézett. - Ő a mindenem, és ha nem kapom vissza azt nagyon megfogja keserülni. - Erre a végszóra nyitott be a szobába Perselus Piton.

- Szeretném tudni, hogy mi történt, és hogy Potter patrónusa miért jelent meg neked Draco! - a fekete szemek ekkor mérték végig Minerva McGalagonyt aki még mindig maga elé bámulva ült, árnyékaként önmagának. Perselus kérdő tekintettel fordult a szőke férfi felé, hát ha ő mond valamit, de az csak elfordult, majd egy erőteljes ütést mért az előtte álló falra. 

- Elég legyen! - kiáltotta el magát Piton - Most azonnal válaszoljon nekem valaki! Szeretném tudni, hogy te miért is vagy ilyen ideges, és a Roxfort elvileg elismert igazgatónője, miért néz ki úgy, mint egy lecsúszott alkoholista?

- Azért mert ő miatta nincs itt Hermione. - jött a felelet a szőke férfi felől.

Perselus először fel sem fogta a halottakat. Majd lassan az asztal mögött ülő nőhöz lépett. 

- Mit tett Minerva? - kérdezte.

- Draco Malfoynak igaza van, a halálba küldtem Hermionét. - csuklott el a hangja. - A tervem tökéletesnek tűnt, de aztán minden elromlott.

- Milyen terv? - kérdezte Perselus.

- Hermione lett volna a csalink. Neki meg Harry Potternek kellett volna felderíteni Voldemort búvóhelyét, és kideríteni, hogy mik a pontos tervei, de Hermionét elfogták. 

Ez a terv eléggé megtervezetlennek tűnt, de a furcsa félmagyarázatot betudták a nő illuminált állapotának. Perselus és Draco összenézett. Új terv kell, minél előbb. Egy perccel később már mind a ketten a könyvtárban álltak, és nagyon kerestek valamit. 

Amint a két férfi elment, a nő felállt, az asztal mögül, és egy pálcaintéssel rendezte a külsejét, majd megeresztett egy félmosolyt. Minden a terv szerint alakul.

____________________________

Már órák óta keresgéltek a könyvtárba, amikor Perselus kezébe akadt a megoldás. 

- Megvan! - kiáltott oda a másik férfinak. 

Draco egy pillanat alatt mellette termet. Ő is elkezdte olvasni, és tudta, hogy megtalálták azt amit keresnek. Perselus a férfire nézett, és nagyot sóhajtott. Szólásra nyitotta a száját, de Draco megelőzte.

- Csináld! - mondta minden habozás nélkül a férfi. 

- Draco tudnod kell, hogy ez iszonyatosa kínokkal jár. - figyelmeztette a férfi.

- Nem érdekel, Hermione mindent megér. - mondta Draco. - Ugye neki nem fog fájni? - kérdezte.

- Úgy tudom, hogy nem. - jött a válasz.

- Csináljuk! - szólt, majd ingét szétnyitotta és elfeküdt az egyik kanapén.

Perselus ránézett, majd látva a férfi eltökéltségét neki fogott a dolognak. Pálcáját Draco szívére helyezte, pontosabban a szíve fölött lévő kis rúnára, ami azt jelezte, hogy a férfi házas. A rúna felizzott, a következő pillanatban pedig a férfi kínokkal teli üvöltése töltötte be az egész házat.

_______________________________

Hermione arra ébredt fel, hogy valami szúrást érezz a mellkasába, majd elmúlt. Körbe nézett és rájött, hogy Draco szobájába aludt el, és még mindig a vacsorán viselt ruha van rajta, de a következő pillanatban minden gondolat kiszállt a fejéből, mert olyan fájdalmat érzet mint még soha. Széttépte a fekete pöttyös fátylat, ami a mellkasát borította, majd látta a rúnát izzani a szíve fölött, és tudta, hogy a férje az. Felállt, majd a következő pillanatban elkezdett rohanni, ahogy csak tudott. Nem emlékezett, hogy pontosan merre is találja a nagytermet, ahol a vacsora is volt, de minél előbb kell valakit találnia.  

Megtalálta a lefelé vezető lépcsőt, elkezdett lefelé futni, de olyan fájdalom járta, át, hogy megbotlott, és leesett a lépcsőn, de még ez sem érdekelte, felállt, és futott tovább. Megtalálta a nagyterem ajtaját, és gondolkodás nélkül rontott be. A halálfalók épen üléseztek, és egyszerre fordultak a terembe beeső lány felé. 

- Tom! - kiáltotta a lány. Ekkor a tömeg szét vállt Voldemort előtt, aki a földön térdelő lányhoz ment. - Meg akar találni, segíts! - kérte. Ekkor a lány teljes tüdejéből felsikoltott, és elájult a fájdalomtól. Voldemort meglátta a vörösen izzó rúnát a lány mellkasán, és megértette, hogy mi történik.

- Kifelé! - kiáltotta. A tömeg elindult a kijárathoz, egy-két embert leszámítva. - MINDENKI! - süvöltőtte. Megvárta, amíg mindenki, kimegy, majd oda térdelt a lány mellé.

__________________________________

Sziasztok!

Remélem tetszett ez a rész. 

Szép és kellemes hosszú hétvégét mindannyiótoknak! 

Jase