Az LDR Pasim

1.fejezet

2018. Június 20.
     Reggel felkeltem, és eléggé ideges voltam: részben amiatt, mert az érettségi szóbeli része ma volt, részben pedig azért, mert tudtam.. Másnap jött a barátom, akivel eddig távkapcsolatom volt. Azt sem tudtam, hogy mit csináljak, vagy hova kéne vinnem őt. Egy teljesen idegen jött az országba, ahol én lakom, viszont semmilyen tervet nem készítettem erre az egy hétre, ameddig itt maradt.
Nagyon sajnáltam, de nekem fontosabbak voltak a jegyeim - és az, hogy milyen eredményekkel zárnak le az érettségin -, mint hogy egy fiú elcsavarja a fejemet és a sok éves tanulás kárba vesszen.
      Szegény Konradnak még az érkezésről is hazudtam. Arra gondoltam, hogy meglepem őt azzal, hogy kimegyek elé a reptérre, mint ahogy sok Youtube videóban is látni lehet az ilyet. Ezért azt mondtam neki, hogy egyedül kell eltalálnia a hotelig, ahol lefoglalta a szobáját és majd csak ott találkozunk. Persze ez igazából soha nem fordult meg a fejemben, mert eltudtam képzelni milyen ijesztő lehetett egyedül elindulni a nagy világba. Egy kis országba, amiről az emberek 80%-a azt sem tudta, hogy létezik.

      Aztán voltam érettségizni.. blah blah. Jól sikerült, boldog voltam, de megkértem a barátnőmet, hogy aludjon nálam, aztán pedig mutassa meg az utat a reptér felé, mert soha életemben nem voltam még ott. EGYEDÜL. Szerencsére Zsófi beleegyezett a tervembe, ezért boldogan mentem el az osztály bankettjére, ahol megünnepeltük az iskolás éveink végét. 'Hallelujah! Végre kikerültem onnan!'
Este 10 órakor értünk haza a barátnőmmel, ezért egy videó hívást már nem tudtam elkezdeni Konraddal, de sok üzenettel bombáztam meg a telefonján. Ameddig én az étteremben voltam, csak párszor írt rám, hogy elindult a nénikéje házához, ahonnan közelebb volt a reptér.
Jó utat kívántam neki, aztán lefeküdtem aludni. Igazából csak lefeküdtem, mert aludni egyáltalán nem tudtam. Szemeim tágra voltak nyílva, szívem pedig hevesen vert, mint amikor befejezem a futást a futópadon. Szerettem volna találkozni álmaim pasijával, de egyben nem tudtam, hogyan kell kezelni a helyzetet.

2018. Június 21.
"Vajon tetszeni fogok neki élőben is? Ugye nem hazudott a kinézetéről? Mi van ha egy pedofillal akad dolgom?"
Ezek a gondolatok pásztáztak végig az eszemen, akárhányszor csak arra gondoltam, hogy Konrad hajnali 4 órakor már a reptéren csekkolt be és szállt be a repülőgépbe. Tik tak. Tik tak.
    Legszivesebben a földhöz vágtam volna az órát, ami minden kis másodpercnél hangot adott ki magából.

    Valahogy nagy nehezen sikerült elaludnom, de aztán 5 perc múlva már szólt is az ébresztőm. Leállítottam a telefonomon a csöngést, aztán beledugtamma fejemet a párnába. 'Hát ezt nem hiszem el.'
Feltápászkodtam, de aztán megint lezuhantam a pihi-puhi helyemre. 'Nem akarok felkelniiiii!!!'
- Azért ennyire látványosan nem kell szenvedni. - Jegyezte meg Zsófi, aki már rég a telefonját nyomkodva feküdt a hátán.
- Nem tudod mit érzek át. - Vágtam a fejéhez a párnámat. - Alig aludtam pár percet és 2 órán belül látni fogom Konradot!
Zsófi csak megrántotta a vállait, miközben nem szedte le a fejéről az előbb hozzá vágott párnát. Kikeltem az ágyból, aztán kutatni kezdtem a szekrényemben. Egy kétajtós szekrényem volt, tíz polccal és kettő akkasztós résszel, de abban a pillanatban úgy éreztem, hogy semmim nincs, amit feltudnék venni. Veletek is történt már ilyen?
Aztán sikerült kikotornom három rövidnacit és hozzájuk három ujjatlan felsőt. Felkaptam az első öltözéket a kezembe, aztán Zsófi felé fordulva pózoltam.
- Szerinted ez eléggé cuki? Csinos? Dögös???! - Zsófi eléggé egyértelműen jelezte, hogy hidegen hagyja, mit veszek fel a nagy találkozóra.
Ásított, aztán nyújtózkodni kezdett.
- Ez nem jó. Nem hiszem, hogy eléggé simul a testedhez, pedig jó testalkatod van. Mutasd meg Konradnak! - Kezeivel Zsófi egy körtéhez hasonló hullámot képzett a levegőben.
Erre csak felnevettem és felmutattam a második körbe tartozó ruhákat. A barátnőm hangosan összecsapta a tenyerét, szemei csillogni kezdtek.
- Ez tökéletes! Deeee...~ - Gyorsan kikecmergett a takaróhullámokból és belenyújt a szekrényembe, majd felmutatott egy másik pólót. - ..én inkább ezt ajánlanám. Ezt már láttam rajtad és ott feszül, ahol kell.
Bólogattam, aztán gyorsan felkaptam magamra azt, amit Zsófi jóváhagyott. Minden fontos cuccomat bedobtam egy oldaltáskámba, aztán már robogtunk is lefele a földszintre. Melegszendvicset készítettem, aztán rohantunk a buszmegállóba, nem akartam lemaradni Khoren érkezéséről.
     Minden apró részletre figyelnem kellett, mert egy héttel később nekem kellett elvinnem Konradot a reptérre, és nem szerettem volna, ha még taxira is fizetnie kell.

...

Másfél órával később már ott álltunk a repülőtér 2A termináljának bejárata előtt. Lerohantuk a BKK jegyautomatát, mert az eszembe jutott, hogy Konrad már nézett magának valamilyen jegyet, ami csak 2450 forintba került volna, de sehol nem találtam ezen a gépezeten. Belerugtam, aztán feltéptem a táskámat a telefonomat keresve.
Leellenőriztem a járatszámot, és ha minden igaz volt, akkor volt még egy kis időnk a bérlet után kutatni, mert Konrad repülője 15 percet késett. Biztos vagyok benne, hogy a szivem csak úgy dübörgött, de ezt az érzést elnyomta a méreg. Mivel nem találtuk azt, amit akartunk, megkértük a másik automatánál álló jegyellenőrt, hogy segítsen.
- Elnézést, tudna kérem segíteni? Egy 7 napos Budapest bérletet szeretnék venni, de nem találo-... - A nő csak sóhajtott egyet és félbeszakított.
- Keresse meg Ön.
Hatalmas mosolyra húztam a számat és kezeimet ökölbe feszítettem. 'Te agyalágyult, hülye nő!!! Szerinted mi a fenének kérdezlek meg téged, hogy segíts?? Ha megtaláltam volna magam, már rég nem kellenél.'
- Ismétlem. Egy 7 napos bérletet szeretnék. Most. - A lassúság, amivel a szavakat sziszegtem a fogaim közt, még engem is megijesztett, de a nő is hirtelen fürgébb lett. Nem is értem miért~ ❤
- Hmm.. hát.. hmm.. sajnálom. De csak 15 napos vagy 30 napos bérletet tud venni, mivel külföldi. A 7 napos csak pótló volt.

Megköszöntük - nem akartam volna- a nőnek a "segítséget", aztán bementünk az épületbe. Az emberek ide-oda rohangáltak, homlokukról az izzadságcseppek csak úgy gördültek, ahogy megpróbálták elérni járataikat és nem lekésni a szeretteik hazatérését.
Leellenőriztem a falra felszerelt táblán a repülőt és abban a pillanatban az időpont melletti kis lámpa zölden világítani kezdett. Más néven a gépe leszállt és az elkövetkezendő 10 percben tuti, hogy kijön.
Beálltam a nagy embertömegbe, táskámból pedig egy előző este kinyomtatott papírt vettem elő. Rajta volt Konrad neve és még csomó szivecske, amit tegnap filctollal vittem fel a papírra. Kicsit zavarbaejtő volt ezt fogni a többi normális táblával rendelkező ember között, de szerettem volna, ha észrevesz Konrad, és nem kerüljük el egymás figyelmét.

Nagyon izgultam. Szívem a torkomban vert, alig tudtam levegőhöz jutni. Konradnak fekete haja volt, ezért körülbelül minden második, fekete hajú férfire azt hittem, hogy ő az. Sokáig vártam, és a végén már tényleg azt hittem, hogy át lettem verve.
Nagy búsan leeresztettem a kezeimet a testem mellé, amikor egy újabb fekete hajat láttam meg átlépni az ajtón. Lejjebb vezetve tekintetemet egy szemüvegre lettem figyelmes. Sötetbarna szempárok néztek körbe kétségbeesetten. Előrenyomakodtam a tömegben, és megláttam.. őt. ❤

'Basszus, ez tényleg ő!!' 😍

—————
Tudom, még nem indult be a sztori, de annyira várom, hogy megtudjátok, mi történt az egy hét leforgása alatt.

Ha tetszett a fejezet, kérlek szánjatok pár másodpercet a csillagozásra és kommentelésre.

Milyen színű a hajatok?