Az LDR Pasim

2.fejezet

   Elsőre haboztam, de gyorsan odafutottam hozzá és a mellkasom elé tartottam a lapot, amin a neve mellett apró, színes szivecskék terültek el. Elvörösödve vártam a reakcióját, mire ő tágra nyílt szemekkel megfordult és elkezdett visszafele menni a kapuhoz.
- H-hé! - Utánakiáltottam és próbáltam utánamenni, de a sok leszálló utas éppen a másik irányba nyomott.
Összeráncolt homlokkal, kétségbeesetten kapkodtam a levegőt magam előtt és néztem, ahogy Konrad egyre messzebb kerül tőlem. Csak egy halk kuncogást hallottam, aztán megláttam, ahogy Konrad visszafordult és felém vette az irányt céltudatosan. Végre sikerült az utolsó belémgabalyodott embert is levakarnom magamról, aztán eljött a pillanat. Mellkasom gyorsan járt fel-le, szívem dübörgése a fülemben visszhangzott.
Eszméletlen sok időt töltöttem azzal, hogy kiterveljem mégis hogyan fogok köszönni neki. Pontosan 11 hónapja alkottunk egy párt, de soha egyszer sem érintettük meg egymást. Pedig mindig is erre vágytam. Hogy végre megérinthessem azt, akit a legjobban szeretek. Viszont hogyan is csókolhatnám meg azt, akit eddig soha életemben nem is láttam élőben? Kicsit szürreálisnak tűnt, rajta kívül pedig csak egy barátom volt régebben, szóval TOTÁLISAN elfelejtettem, hogyan kell csókolózni.
Konraddal egyszerre nyúltunk egymásért, aztán közelebb léptünk és szorosan átöleltük egymást.
- Szia. - Suttogtam a füle mellett.
- Szia. - Fúrta bele az arcát enyhén a hajamba.

     - NAAA jóóó... ez egy picit kínos volt. - Lépett közbe Zsófi.
- Kuss... - Mérgemben szerintem egy ér is kipattant a homlokomon. Én is tudtam jól, hogy ez kínos volt.
- Mindegy, menjünk bérletet venni.
     Erre csak bólogattam és eleresztettem Konradot. Egy kis mondatot "köptem" neki oda, hogy kövessen minket. Még mindig zavarban voltam, ezért még csak a kezét sem mertem megfogni. 'Idióta, idióta, idióta! Tiszta beszari vagy!'
     Ezután busszal elindultunk hazafele és nagy nehezen sikerült rábírnom magamat, hogy egy értelmes párbeszédet folytassak Konraddal. Eldöntöttük, hogy a Paskál Strandra megyünk, mert 32°C fok volt, és meglehetett DÖGLENI a nagy melegben. De volt egy aprócska bökkenő.. csak délután 3 órától lehetett becsekkolni a hotelbe, ezért hazavittem Konradot. Igen.. haza. Nem volt otthon senki, ezért nyugodt szívvel engedtem be a házba, aztán gyorsan előkotortam a legjobb fürdőruhámat, majd el is indultunk a strand felé. Csak hogy minden érthető legyen: Konrad bőröndje ott volt a nappalinkban és anya nem tudott erről a kis házlátogatásról!

     Már előre felvettem a bikinimet, ezért nem kellett használnom az öltözőt, de úgy éreztem meztelen vagyok. Lassan toltam le a nadrágomat, és mintha Konrad tekintete csakis a fenekemet bámulta volna. Nagyon nyeltem, aztán lehúztam magamról a pólómat is.
     - Nyami. - Nyalta meg a száját.
     - Mit mondtál? Bocsi, nem hallottam jól.
     - Semmi! Menjünk fürödni. - Dobott válaszul egy lusta mosolyt.
     Igazából hallottam amit mondott, de nem akartam hinni a fülemnek. A strand hidegebb vizébe mentünk, ahol mélyebb a víz. Először még mindig távolságtartóak voltunk, de hamar feloldódtunk és utána már boldogan telt a kis pancsolásunk együtt. Párszor a víz tetejére feküdtem és csak hagytam, hogy sodorjon a víz.
     - Persze, hogy a víz tetején marad. Olyan nagyok.. - Mormolta az orra alatt Konrad.
     Szerintem tetőtől talpig belepirultam a mondatba. Gyorsan felegyenesedtem és megint visszakérdeztem, de Konrad megint csak tagadta, hogy bármit is mondott volna.

...

     A strandolás után haza indultunk, reméltem, hogy anya még nem ért haza. Melyik szülő hitte volna el, hogy egy fiú és egy lány akik járnak, nem csináltak az ég világon semmit sem együtt, egy teljesen üres házban??
     A zsebemből kivettem a telefonomat és csak bámultam a képernyőre. 'Neee!!!!'

     'Francbaaaaaaaa~' Azt hittem szétroppan a telefon a kezemben. Anya egyszerűen azt írta, hogy ő is vacsorázzon velünk. De ennek mégis hogyan kellett volna működnie? Konrad nem tud magyarul, anya nem tud angolul. Akkor én tolmácsoljak? HELL NO!
     Megosztottam Konraddal a helyzetünket és láttam, hogy ő is lefagy. Már csak pár megállónyira voltunk a háztól, ezért minden fontosat elmondtam, nehogy valamivel felidegesítse anyut és mondjuk.. khm.. ÖRÖKRE KITILTJA a házból.
     Beléptünk a kertbe és anya már ott is termett a teraszon.
     - Hello. - Próbálkozott aranyosan.
     - H-hello.
     Konrad tisztára be volt rezelve, mondjuk érthető. Első nap találkozni a szülővel... ez volt az első nap hogy velem is találkozott, nem hogy még egy szülőre is felkészüljön.
      Leírom egy szóval milyen volt a találkozó: kííííínosssssss.

....

      Megköszöntük anyának a melegszendvicset és igazából nagyon kedves volt Konraddal. Nem faggatta személyes kérdésekkel, és még gyümölcssalit is csinált. Elkísértem a hotelhez Konradot, és megláttam a recepcióst a pultnál.
      - Szia. A barátom foglalt hotelszobát nálatok, és azt szeretném tudni, hogy meglátogathatom-e őt. Vagy hogy bemehetek-e a szobájába. - 'Annyira zavarbaejtő.'
      - Természetesen. Mivel franciaágyas szobát foglalt, akár nála is aludhatsz, elfértek. - Mosolygott a fiatal recepciós.
     Az állam is leesett ezek hallatán, aztán megkaptuk a kulcsokat és gyorsan bementünk a szobába. Mindent lefordítottam Konradnak, amit a nő mondott odakint.
     - Hát ez oltári jó! - Hangos nevetésbe tört ki.
    Lefeküdtem az ágyára, és elképzeltem milyen lett volna nála maradni és esténként ott aludni. Ahogy megérinti a testemet és az ujjai különböző helyekre csusszannak be.. NA de mindegy is!
     Konrad lefeküdt mellém az ágyra, mire a szívem elkezdett kalapálni. Volt köztünk egy méter távolság, de úgy éreztem, hogy a világon még soha nem voltam ilyen közel senkihez sem. Belemarkoltam a kék lepedőbe és elképzeltem, ahogy a szobát betöltik a hangos nyögdécselések. 'NEM! Jaj Alexa, miért vagy ennyire perverz!'
Arcomat a párnába fúrtam és hangosan kieresztettem a levegőt a számból. Lekellett nyugodnom minél előbb. Konrad hozzáakart érni a vállamhoz, mire gyorsan hátrébb ugrottam az ágyon.
- Minden rendben? - Aggodalmas arckifejezése megmelengette a szivemet.
- Mhm. - Feleltem, de igazából semmi sem volt rendben.
Egy ágyban voltam a fiúval, akit kedveltem és minden eszembe jutott arról, amit megbeszéltünk. Hogy például már az első napon lefekszünk, hogy rögtön elmegyünk gyógyszertárba óvszerért és hasonló, de hogy is történhetett volna ez? Annyira zavarban voltam mindvégig, hogy a kezét sem tudtam megfogni. Ártatlanul ránéztem Konradra, aki nyugodt lélegzetvétellel feküdt velem szemben. Lustán pislogva nézte, mégis mi a fenét művelek, de nem könyvelt el idiótának. Türelmesen megvárta, ameddig magamban letárgyalok mindent.
- Alexa.. - Megköszörülte a torkát.
- Igen?
Felnézett a plafonra és egy nagyot sóhajtott.
- Én is azokra gondolok.
Megfordult a hátára és akkor láttam meg erekciójának tökéletes körvonalát elég szűkössé vált farmerében.

'Ooh, no...'

———————-
Szerintetek már az első nap megteszik?
Ki szereti a melegszendvicset? ❤

Ha tetszett a sztori, csillagozzátok be vagy írjatok kommentet. Sokat jelentene nekem~

Ajánlom a többi 18+ könyveimet is elolvasni, nem bánjátok meg.