Az LDR Pasim

7.fejezet

Sajnálom a csúszást! Eddig Gólyatáborban voltam!
♥︎♥︎♥︎♥︎♥︎♥︎♥︎♥︎♥︎♥︎

   A saját fejem felett átvette az irányítást, már nem én diktáltam a tempót. Szemeimet tágra nyitottam és belemarkoltam a lepedőbe. Úgy éreztem, hogy a szám belseje majd felrobban.
    Főleg miután Konrad csak jobban begerjedt, a férfiassága megdobbant és éreztem, hogy megint megduzzadt egy picit és hosszabb is lett. Már minden erőlködés nélkül elérte a szám üregének hátsó részét, és párszor a nyelvcsapomat is megbökte a makkjával.
     A kemény férfiasság igazából nagyon finom volt és élveztem is volna mindezt, ha már jártasabb lettem volna az egészben. De mivel ez volt az első alkalom, szerintem túlságosan is próbáltam védeni őt a fogaimtól és az élvezet helyett inkább pánikba estem.
     'Úristen, úristen!' A szemeimmel jobbra balra tekintgettem, de a látókörömet elzárták Konrad karjai, amikkel a fejemet fel-le mozgatta magán.

    Na jó.. elmondom még egyszer. Élveztem volna, de nem csak az volt a bajom, hogy kezdő voltam, hanem azzal is gondjaim voltak, hogy éppen rám jött az allergia. Már egy rakás orvost meglátogattam, de senki sem tudta megállapítani, hogy mégis mi vált ki belőlem allergiás reakciókat.
     Szóval most csak képzeljétek el. Ott vagyok egy szobában, egy hotelben és a holland barátom kiélvezi azt, hogy az átlagnál gyorsabb sebességgel én felsegítem őt a csúcsra.
     Ez pedig mind szép és jó lett volna, ha nem épp akkor dugult volna be az orrom. Értitek mi a bökkenő, igaz?

     A szám be volt tömve egy hatalmas, jókora hímvesszővel, szóval igazából az orrlyukaimon kívül nem igazán akadt más, amit levegővételre tudtam volna használni.
    De mivel nem tudtam ott levegőt venni, úgy éreztem megfulladok. Szó. Szerint. Megfulladok.
     Ezt éreztem, de ha megkérdeznétek Konradot, biztos azt mondja, hogy észre sem vette, mert nem szóltam neki. Szerettem volna, ha kiélvezi az egy hetet, amit itt Magyarországon tölthet. Így hát inkább hagytam magamat "megfullasztani", mint hogy visszautasítsam őt.

     És most őszinte leszek. Ez hülyeség volt. Ha bármikor hasonló helyzetbe kerültök, akkor kérlek titeket, hogy ne aggódjatok visszautasítani a partnereteket, még akkor is, ha nagyon odavan azért, ami éppen történik köztetek. Nem fog megsértődni, azt garantálom.
     De miattam ne aggódjatok. Nem fulladtam meg igazából, csak párszor úgy éreztem, hogy kevesebb levegő van a tüdőmben, mint szeretném. Szóval kérlek ne jelentsétek fel Konradot vagy bármi ilyesmi, haha. Önszántamból egyeztem bele.

    Na de visszatérve az eseményekre. Egy idő után már tényleg kezdtem kevés levegővel maradni, ezért Konrad kezeire helyeztem a sajátomat, aztán egy határozott mozdulattal leszedtem magamról őket. Felnéztem rá és lebiggyesztettem az ajkamat.
    - Sajnálom, de csak eddig bírtam. Nagyon fáradt vagyok.
    Konrad elnézett oldalra és miközben beleharapott az alsó ajkába, visszahelyezte a dudorát az alsónadrágjába. Örültem, hogy megérti, még ha le is kellett állítanom, még mielőtt elmehetett volna.
     De megmondtam neki, hogy ha szeretné, akkor maszturbálhat és akkor neki sem fog fájni a férfiassága, amiért csak úgy félbe lett hagyva.
    - Nem. Én előtted szeretném csinálni, mert te mondtad, hogy egyszer látni szeretnéd.
    - Igaz, de akkor is. Tudom, hogy ilyenkor rossz érzés a fiúknak bent tartani. - Elhúztam a számat oldalra.
    - Nyugi. Majd máskor.
    - Rendben. - Fellélegeztem, hogy tényleg nincsen semmi baj. - Mennyi az idő?
    - 21:44.
   Az ereimben megfagyott a vér is. 'Basszus.. nekem este 10 órára haza kell érnem!'
   Gyorsan felpattantam és felvettem a rólam az előbb lekerülő ruhadarabokat. Beleugrottam a cipőmbe, aztán felemeltem a telefonomat a pici kis éjjeli szekrényről. Leellenőriztem az idő, aztán megnéztem egy BKK alkalmazáson, hogy mégis mikor jön a villamos.
    Megijedtem, mert azt írta, hogy 6 perc múlva jön, de nekünk a mai napon több, mint 10 percig tartott, ameddig beértünk a szállóba a fő útvonalról.

    Gyorsan elköszöntem Konradtól egy arcra puszival, majd integetve leléptem a folyosón. Kirohantam a házból és szaladtam. Soha nem szoktam szaladni a villamos vagy busz után, de most muszáj volt. Mondhatni az életem forgott kockán, mivel ha nem értem haza addigra, mint ahogy anya azt diktálta, akkor tuti, hogy elkezdett volna aggódni és végig faggatni a napomról.
    Én pedig mit mondhattam volna neki? "Bocsi, anya, de éppen valami olyasmit tettünk abban a hotelszobában, hogy még te is belepirultál volna." Vagy mit?!?
    De szerencsére elértem a sárga közlekedési járművet és még világos volt, ezért nem paráztam. Kifújtam magamat, ahogy felléptem a villamos lépcsőin, onnantól kezdve pedig már simán ment az ügy.
    Higgadtan beléptem a kertbe, aztán kinyitottam a házunk ajtaját, ahol anya éppen elpakolta a vacsorai maradékokat.
    - Szia anya.
    - Na szia. Mesélj. Milyen volt a napod? Élvezte Konrad? - Erre csak lassan bólogattam.
    - Igen, mentünk ide-oda, de nagyon fáradt volt, ezért csak itt a környéken mászkáltunk össze-vissza.
    - Rendben. Viszont hallottam, hogy lesz valami repülőgép verseny, azt megnézhetnétek. A hídaknál lesz megtartva.
    Anya egy zseni volt. Egyébként sem tudtam, hogy mit csináljunk, ezért az tökéletes megoldásnak tűnt és több órás programnak is.

    Megköszöntem anyának az ötletet, aztán felmentem az emeletre és ráírtam Konradra, hogy időben megérkeztem és hogy semmi probléma nincsen. Majd jó éjszakát kívántunk egymásnak, és bedőltem az ágyba aludni.

Remélem tetszett ez a rész és sajnálom a késedemet. Remélem nem haragudtok ❤

Ha tetszett idáig a könyv, kérlek osszátok meg mással is.

Ti szoktatok rohanni a busz/villamos/vonat után?

Snapchat: alexalap2000

Puszika ❤