Eper ízű Remény | YOONSEOK

4. Fejezet: Az a bizonyos nő

Bae Joohyun gyönyörű arcát, alakját és ragyogó kisugárzását minden anyuka irigyelte. A nő sok dicséretet kapott, mosolya mögött azonban boldogtalanság bujkált; magányos volt.

Habár ott volt neki a fia, akit mindennél jobban szeretett, mióta elváltak a férjével, sokszor érezte azt, hogy teljesen egyedül van. Egy társra lett volna szüksége; egy emberre, aki megérti, és úgy szereti őt, ahogyan van.

A fia, Myungho mindig is odáig volt az osztályfőnökéért, amit Joohyun nem csodált, ugyanis Hoseokot ő is egy kedves, megértő, laza tanárnak ismerte. Tudta, hogy meleg, de ez egyáltalán nem váltott ki belőle sem undort, sem ellenszenvet, ugyanis a nő nem volt rossz ember. Nem ám. Joohyun adakozó szellemű volt, és ahol tudott, segíteni akart. Hoseokkal is jó kapcsolatot ápolt, mindaddig, amíg nem találkozott annak szerelmével, Min Yoongival.

A férfi már akkor felkeltette a nő érdeklődését, amikor először meglátta. Párjával egy kávézóban ültek, boldogan beszélgettek valamiről. Joohyun elragadónak találta Yoongi mosolyát, de persze igyekezett kiverni a fejéből ezeket a gondolatokat, hiszen úgy vélte, nem tinédzserlány már, hogy büntetlenül ábrándozhasson valakiről.

Azután egyre többet látta Őt, és egyszerűen nem tudta kiverni a fejéből a vonásait. Elhatározta, hogy összeismerkedik vele. Igen, tetszett neki, de nem akart romantikus kapcsolatba kezdeni, inkább csak egy barátot szeretett volna.

Yoongi azonban egy este felkereste őt. Ingerült volt, ideges, Joohyun látta rajta, hogy nem ura a tetteinek, de nem állította le. Lefeküdtek. Másnap reggel pedig a nőt olyan bűntudat mardosta, hogy elküldte a férfit. Tudta ő, hogy valószínűleg Hoseokon akart ekképpen bosszút állni, vagy valami hasonló, de a tudat, hogy ezzel tényleg fájdalmat okozott fia kedvenc tanárának, megsemmisítette.

Ígyhát Joohyun volt az, aki elmondta Hoseoknak, mi történt. A férfi azóta nem beszélt vele, csak akkor, ha nagyon fontos volt a fia miatt, aki viszont ebből semmit sem érzékelt. A nő hálás volt, hogy nem keverte bele a gyermekét.

De minden változik.

Joohyun ott ült Hoseok és Yoongi közös házában, a két férfival szemben, mert azok felkeresték őt, a segítségét kérték, és habár a nő először rá akarta csapni a telefont Yoongira, amikor meghallotta a másik férfi hangját, már indult is. Úgy érezte, talán jóvá tudja tenni a hibáját, és Hoseok szemében megszűnik rossznak lenni.

- Ha jól értem, örökbe akartok fogadni egy kislányt, és nekem abban kell segítenem, hogy eljátszom valamelyikőtök feleségét? - kérdezte, kecses ujjaival hol az egyik, hol a másik férfira mutatva.

- Tulajdonképpen a Yoongi feleségét kellene eljátszanod - mondta Hoseok, arca közömbös volt, nem lehetett róla leolvasni semmit.

- Aha. Tudjátok, hogy ez bűntény?

- Igen, de hidd el, hogy azon a helyen senkit sem fog érdekelni, hogy hamisak-e a papírok, vagy sem - felelt az idősebb, miközben idegesen rázta a bal lábát. Tudta, hogy ha a nő nem egyezik bele, bukták az ügyet.

Joohyun sóhajtott. Segíteni szeretett volna. Úgy tűnt, Yoongi mindenre készen volt a kislányért, és természetesen Hoseokért is. A nő tudta, hogy ez nem csak egy örökbefogadás, de azt nem tudta volna megmondani, miért ennyire fontos.

- Rendben.

A két férfi szemei hatalmasra nyíltak, és úgy kezdtek el tátogni, mint a halak. A szavak nem jöttek az ajkaikra, hiszen nem gondolták, hogy ennyire egyszerű lesz.

Pedig ennyire egyszerű volt.

- Akkor el kell intézni a papírokat, és készen is vagyunk - mosolyodott el Yoongi, Joohyun pedig próbálta nem úgy látni azt a mosolyt, mint régen.

- Intézni? Honnan szereztek hamisított iratokat? - nem tudta visszafogni a kíváncsiságát.

- Egy ismerősöm ért ehhez. Minden fasza lesz. Ne aggódj, nem fogunk lebukni - a nő zavarba jött Yoongi lágy, biztató mosolyától, amit Hoseok észre is vett, de egy árva szót sem szólt.

Nem sokkal később Joohyun indulni készült, a fiatalabb pedig egyből pattant is, hogy kikísérje. Amikor a kapuhoz értek, a nő felé fordult.

- Miattad és a kislány miatt segítek, nem Yoongi miatt - mondta, a férfi pedig meglepetten pislogott le rá. - Jóvá szeretném tenni a hibámat, és ahogy látom, Yoongi is azt szeretné. Bánjuk a dolgot, és én őszintén mondom neked, hogy azóta utálom magam, amiért megbántottalak. É-én...

- Ne folytasd! - kérte lágyan Hoseok, majd megengedett magának egy mosolyt. - Minden rendben lesz, de most az az első, hogy Linát kihozzuk onnét! - a férfi hangja elszánt volt, mégis dallamosan csengett, görbületet csalva Joohyun szája sarkába.

Yoongi az ablakból figyelte őket, és nem tetszett neki a szituáció, több dologért sem.
Elsősorban utálta azt a látványt, gondolatot, hogy párja mással legyen, még akkor is, ha csak egy néhány mondatos szóváltás történt. Mindig is ő volt a féltékenyebb, ezt pedig sosem próbálta leplezni.
És azért sem tetszett neki az elétárult kép, mert úgy vélte, Joohyun vállairól túl könnyen hullott le a teher, amit neki viszont cipelnie kell.

Tekintete találkozott a nőjével, mire azonnal elcsapta a fejét. El képzelni sem bírta, hogyan tudott hozzáérni, hiszen a mindenki számára tökéletesnek vélt nő nem ért fel a szemében Hoseokkal. A fiatalabb sokkal jobban vonzotta őt bárkinél.

A gondolataiban futkorászó egyén visszajött a házba, hangosan becsapva maga után az ajtót.

A csattanás elhalt, és síri csend követte. Feszült hallgatás.

Mindketten féltékenyek voltak, mindketten Joohyun miatt. Amíg Hoseokban előjöttek a régi dolgok, addig Yoongi újakat kreált elméjében.

- Érzel még iránta valamit? - a halk, fáradt hangra az idősebb a nappali ajtaja felé kapta a fejét.

- Nem, nem érzek semmit iránta, soha nem is éreztem - Yoongi olyan rideg hangnemben válaszolt, hogy Hoseok karján végigfutott a libabőr. Megijedt, mégsem állt le. Túl késő volt.

- Azért csaltál meg vele, persze - lekezelő volt, pedig nem szokott az lenni. A szeretet erős, de egy féltékeny szív talán erősebb.

- Nem igaz, hogy nem tudod túltenni magad rajta - szólalt fel az idősebb valamivel hangosabban, és felállt a kanapéról, hogy kikerülve párját elmenekülhessen az újabb vita elől, ám az megfogta a karját, ezzel megállítva őt.

- Láttam rajtad, ho-hogy... - szavai instabilak voltak ajkai remegésétől.

- Mégis mit láttál, hm? Azt láttad, amit én láttam rajtad meg rajta? Azt? Nekem ne merj semmi olyat mondani, hogy láttad rajtam, mert rohadtul vak vagy, és nem látod, hogy... - a férfi kiabált szerelmével, viszont ez elhalkult, mihelyst elért a legfontosabb részhez. Érezte, hogy szükséges, hogy kimondja, így megtette: - Nem látod, hogy Téged akarlak, és mennyire utálom ezt a helyzetet.

Suttogás volt csupán, melyet a szoba csöndje azonnal el is nyelt, de Hoseok minden egyes szót élesen hallott, és az emlékezetébe véste azokat. Őt akarja, ezen pedig tényleg nem változtatott az sem, hogy újra találkozhatott azzal a bizonyos nővel.

🍓

❝ A hűségesek csak a hétköznapi oldalát ismerik a szeretetnek; a hűtlenek ismerik a szeretet tragédiáit.❞

- Oscar Wilde