Wide Awake - Jin FF

~ harmadik ~

Yun Seo

- Anya! Anya! - rohantam le izgatottan a lépcsőn és közben egyre szólongattam őt. A hajam a szélrózsa minden irányába állt, már jó pár napja nem fürödtem és még arcot sem mostam, de nem érdekelt. Úgyis csak max mi ketten vagyunk itthon. Ezenfelül nem én tehettem róla, hogy az Ib nevű játék keretén belül megtaláltam az új szerelmem, és hogy az Overwatchban új esemény volt.

- Végre, hogy kijöttél négy nap után a szobádból - jött ki anya a nappaliból tálcával a kezében, már ekkor rosszat sejtettem, rajta két pohárral és egy süteményes tállal. - Vendégeid vannak, pont időben bújtál elő.

Vendégeim? De hát senkit nem ismerek még a környékről. Jaj..ne..ugye nem....!

- Egy pillanat, mert fontos mondanivalóm van! 

- Biztos megint valami játékot akarsz megvenni, nem? Inkább köszöntsd a vendégeink! - legyintett anya a szabad kezével, majd sietve elindult a konyha felé.

Pedig...ez tényleg fontos - dünnyögtem magamnak és a vidám mosoly is lehervadt az arcomról. 

- Seo! Szia! - hajolt ki a nappaliból Ji Woo és vadul integetni kezdett nekem. - Meghoztam a jegyeket!

Ő bezzeg tele volt energiával és életerővel. Már csak ők hiányoztak...meg a jegy.

- Uh, hogy néz ki a múzsám?! Így nem lehetsz az énekesnőnk - hajolt ki a testvére, Jun is és az állával felém bökött.

A külsőmről teljesen megfeledkezve ott álltam, mint egy szerencsétlen. Csapzott haj, beesett táskás szem, kinyúlt térdig érő póló és semmi gatya. Gyönyörű látványt nyújthattam. Be kellett ismernem, ezzel a négy nappal most tényleg túlzásba vittem.

- Anya!! - visítva rohantam utána a konyhába. Nem bírtam tovább farkasszemet nézni a látogatóinkkal, és inkább menekülőre fogtam.

- Mégis mi folyik itt? Mit keresnek ők itt? - súgtam oda neki halkan, nehogy meghallják a másik szobából a beszélgetésünket.

- Azt mondták, hogy a barátaid és ajándékot hoztak neked. Egyértelmű, hogy vendégül látjuk őket.

- De nem is a barátaim, a szomszédban laknak és csak egyszer találkoztam velük.

- Az bőven elég - konstatálta anyukám. - Inkább ápold a köztettek lévő barátságot! Úgysincs egy barátod sem.

- Mert nem is kell nekem barát! - csattantam rá. 

Először nem hallgat meg, aztán kioktat. Utáltam ezt. Idegesen kitrappoltam a szobából és nem törődve a külsőmmel, helyet foglaltam a testvérpárral szembeni kanapén.

- Nos? - úgy éreztem, most én vagyok hazai terepen. 

- Ez így nem fog működni - rázta meg Jun a fejét és elém lépett, majd erősen megfogta és megszorította a vállam.

Hagyd már a szerencsétlen vállam békén!! Fogdosd más vállát, ha annyira váll fétised van!

- Mi az? - próbáltam elhúzódni tőle, és ellökni magamtól, kevés sikerrel. 

Hihetetlen milyen erős. Edz mindennap vagy mi?

- Hozd magadat rendbe! - parancsolt rám szigorú tekintettel, de mégse éreztem hangjában a szigort. De hékás ki ő, hogy parancsolgasson nekem? - Elviszünk itthonról.

El...itthonról? Mégis minek?

- Ugyan..hova? - kérdeztem bizonytalanul.

Ji Woo úgy vélte eljött az ő ideje is, és belevágott a párbeszédbe.