Wide Awake - Jin FF

~huszadik~

Yun Seo

- Nem!

- Nem? De ne már! Miért nem? 

- Úgy gondolom nem velem kéne elmenned, de nagyon köszönöm az ajánlatot - mondta Ji woo és eltolta magától a kezemben lévő utalványokat.

- Akkor mégis kivel kéne elmennem? Nem nagyon ismerek itthon senkit se, rajtatok kívül. Egyedül meg már nem annyira szívesen megyek el.

- És ha esetleg a bátyámat mondanám?

- Őt? Mégis miért utaznék el vele? Mármint...amióta elmondta, hogy hogyan érez irántam nem váltottam vele egy szót sem kettesben. Legalábbis nem tudnék milliónyi példát felhozni. Emellett azt hittem, hogy te örülni fogsz ennek.

- Örülök persze, de a tesómmal szemben nem lenne fair. 

- Nem értelek. Már miért ne lenne fair? És ha ti ketten mennétek el együtt? Én nagyon hálás vagyok neki azért, amiket értem tett, de ez rád is ugyanúgy igaz. Mindketten nagyon sokat tettek értem, amióta újra hazajöttem Koreába. Ezért szerettem volna valamivel viszonozni. Azonban vele nem szívesen maradnék egyedül, mert kényelmetlenül érezném magamat.

- Ha ennyire őszintén beszélsz, akkor képtelen leszek visszautasítani te lány. Legyen - adta be végül a derekát Ji Woo. - Elmegyek veled erre az utazásra, de csak akkor ha a fiúk fellépésére tuti eljössz! 

- Mindenképpen! - szélesen elmosolyodtam és átöleltem egyetlen barátnőmet. Kicsit izgatott is lettem, mert még soha nem jártam külföldön baráttal. Hiszen leginkább csak a szüleimmel utazgattam, ha más országba szólította őket a munka.

Ekkor azonban még fogalmam sem volt arról, hogy Ji Woo egy titkos tervet forral ellenem.

-///-

Így, hogy volt mire készülnöm, sokkal gyorsabban teltek el a napok, mint az valaha is gondoltam volna. Egyszerre izgultam a fellépés és az utazás miatt is. Furcsa mód egy időre az írásaimat és a játékaimat is félretettem és minden napom azzal telt el, hogy a közelgő eseményeket szerveztem. Néha persze összefutottam Ji Wooval vagy Junnal, de utóbbival sem kettesben. Jinnel viszont azóta sem beszéltem egy szót sem, de már álmodni sem álmodtam vele. Sőt minden, ami vele történt annyira álomszerűnek tűnt, hogy már abban is elkezdtem kételkedni, hogy egyáltalán mi volt belőle a valóság. 

Végül nagyon gyorsan elrepült három teljes hét és elérkezett a fellépés napja is. Ji Woo már kora hajnalban ráült a csengőmre, nehogy mi érjünk oda utolsónak. Elsőre azt hittem eltúlozza, de nagyot koppant az állam mikor odaértünk. Szerencse, hogy Jun is velünk tartott, vagy rögtön az első adandó alkalommal kinyírt volna egy vadul száguldó és visongó lánycsoport. Mindez délelőtt, mikor a fellépés csak este lesz. Persze később leesett, hogy ez még nem is durva ahhoz a sok fenyegető levélhez képest, amit pár őrült rajongó küldött. Ezek még igazán kedveseknek is látszottak. Sőt az egyik lány még hátra is fordult elnézést kérni, majd futott tovább a barátaival. 

Hogy elüssük azt a pár órát, ami a fellépésig van, körbejártuk a helyszínt és néha beültünk meginni valamit vagy pedig egyszerűen beszélgettünk és vásárolgattunk. Azonban, ahogy múltak az órák és egyre jobban közeledett a fellépés, úgy izgultam én is egyre jobban. Eleinte tényleg azt gondoltam, hogy az ilyen események nem nekem valók, hiszen a tömeget sem szeretem annyira, de magával ragadott egy családias érzés és a hosszú várakozás utáni felhőtlen öröm hatalma. Úgy gondoltam se a srácokban sem pedig a közönségben nem fogok csalódni. A nap végére már teljesen átadtam magamat a hangulatnak és miután elfoglaltuk helyeinket vártuk a megváltó pillanatot. Persze ez az esemény nem konkrétan a fiúké volt, így előttük más együttes és solo énekes is fellépett, de az est fénypontja, amelyet a közönség nagy része, sőt mindenki várt, a BTS új dalának első fellépése.