Wide Awake - Jin FF

~ huszonegyedik ~

Yun Seo

Kényelmetlenül éreztem magamat és nem is kicsit. Miután felszállt a repülő tudtam, hogy már nincs visszaút. Legalábbis ma már biztos nem. 

Oldalra sandítottam útitársamra, aki velem ellentétben izgatottan lapozgatott egy katalógust. Úgy tűnt ő tényleg örül ennek a lehetőségnek és az már csak mellékes, hogy én itt vagyok-e vagy sem. 

Picit megböktem az oldalát, hátha ezzel felhívom magamra a figyelmét, de semmi. A szeme végig a sorokat követte a katalógusban. Úgy döntöttem picit várok és inkább szemügyre veszem őt. Eddig soha nem figyeltem meg jobban, de valóban eszméletlen külsővel lett megáldva. 

Lehet azonban túl sokáig méregettem őt, mert egyszer csak felém fordult és mélyen a szemembe nézett. 

- Valami van az arcomon? - tette fel a bűvös kérdést, amire egyértelműen tudta már a választ, hogy nem.

- Nincs. Miért lenne? - gyorsan elvontam a tekintetem - Csak kérdezni szerettem volna valamit, de amióta a repülőn vagyunk egyfolytában az újságodat olvasod. 

- Tudod mi hol található? 

- Tessék? 

- Tudod, hol található például a Pantheon? 

- Lehet tudnom kéne, de sajnos fogalmam sincs.

- Na látod, ezért bújom már órák óta, hogy pontosan el tudjalak téged vinni bárhová, ha megnevezed a helyszínt vagy az épületet. 

- Bocsánat, én csak... 

Borzasztóan rosszul kezdtem el érezni magam, hogy ő értem ennyi mindent megtesz én pedig még kérdőre vonom őt.

- Semmi gond - egy angyali mosolyt varázsolt az arcára és gyengéden megfogta a kezemet. - Mit szerettél volna kérdezni?

Az érintésétől picit ködössé váltak a gondolataim, de azért sikerült kiböknöm azt a mondatott, ami már indulásunk óta foglalkoztatott. 

- Miért egyeztél bele Ji Woo ajánlatába, hogy elutazol velem?

- Pontosan azért, mert így lehetőségem nyílt veled eljönni valahova.

Alig jött ki egy "Oh, oké." a számon és az út hátralevő részében próbáltam kerülni a beszélgetést. Szerencsémre ő is inkább folytatta a látványosságok tanulmányozását. 

Azonban az unalom kezdett felülkerekedni rajtam. Tudtam, hogy nem egy órás a repülőút, de semmi érdekessel nem készültem, hogy elüssem az időt. Álom meg csak azért se jött a szememre. Mondjuk közel fél napot biztos nem tudnék aludni, de a szervezetem még meg se próbálta. Időközben Jun viszont zenét is betett magának és még átszellemültebben lapozgatott. Teljesen kizárt a világából. 

Felsóhajtottam egy aprót és kinéztem az ablakon, de természetesen a sűrű felhőtenger kivételével semmilyen látvány nem tárult elém.

Kínomban újra Jun felé fordultam és kihúztam a füléből a fülhallgatót. 

- Mit hallgatsz? - de meg sem várva a válaszát, betettem a saját fülembe. 

Jun válaszra nyitotta a száját, de először leintettem. A szívem hevesen zakatolt.

- Mégis miért hallgatsz pont te pont tőlük számot? Nem rockot kéne maximálisra tekerve hallgatnod?

- Hihetetlennek tartod? Mérges vagy? 

- Nem vagyok, csak egyszerűen nem értem mit dalol itt neked a füledbe éppen Jin. Azt hittem te vagy dühös rá, amiért miatta fenyegettek meg a rajongói, dobálták tele a házamat kövekkel és okoztak sok álmatlan éjszakát.