Wide Awake - Jin FF

~ tizenhetedik ~

Yun Seo

A többiek viszonylag higgadtan kezelték a helyzetet, de én az egész testemben remegtem. Olyan rossz őt betegnek látni, ahogy teljesen magán kívül lázasan fekszik.

Inkább lent maradtam a nappaliban és összeszorított kézzel előre görnyedve vártam, hogy mikor végez az orvos a vizsgálattal. Habár nekem nem is lett volna szabad felmennem az emeltre. Felettébb aggasztó volt viszont, hogy már egy teljes órája bent van nála az orvos, de egyelőre nem akartam semmi rosszra gondolni. Olyan hirtelen történt ez az egész. Tegnap este még itt nevetgéltünk és jól éreztük magunkat. Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy először fel se tűnt, hogy az orvos már sétál le a lépcsőn. 

- Elnézést, Ön Kim Yun Seo? - felkaptam a fejem a kérdésre és szembe találtam magamat az orvossal.  Azonnal felálltam és közelebb léptem az orvoshoz. 

- Jó napot! Igen én volnék....hogy van? - néztem fel az emeltre aggódva. 

- Sajnos influenzás lett. Azt tanácsolnám ma már senki se menjen be hozzá! Adtam neki gyógyszert, amitől elaludt és lázcsillapítót is kapott.  A holnapi napot meg még látjuk, viszont lehet egy hétbe is beletelik mire kijön belőle. 

- Egy hét? - azt hittem rosszul hallok, de az orvos csak egy aprót bólintott.

- Habár nagyon erősnek tűnik a szervezete, reméljük hamarabb is meggyógyul. Holnap újra ránézek, addig se aggódjanak nagyon!

Aggódjunk?

- További szép napot! - hajolt meg az orvos és az ajtó felé vette az irányt. Én pedig nyugtalanul felsiettem az emeltre, de mielőtt az utolsó lépcsőfokra értem volna Taehyung az utamat állta.

- Állj! - nyújtotta ki a kezét és megrázta a fejét.

- Csak egy pillanatra hagy menjek be hozzá. Kérlek! 

- Az orvos azt mondta ma már senki nem mehet be hozzá, a hyungok is elmentek a saját dolgukra. 

- De...

- Figyelj! Tudom, hogy aggódsz érte, de ne hidd azt, hogy jobban mint mi. Most hagyjuk őt pihenni, az lesz a legjobb neki. 

Igaza van. Tudtam, hogy igaza van...mégis látni akartam őt. Megszorítani a kezét és szorosan átölelni. Én magam sem tudom mi ütött belém, egyszerűen csak vele szerettem volna lenni, de Taehyung akarta ellen nem tudtam győzelmet aratni. Megfordultam és lassan, egyesével elkezdtem venni lefelé a lépcsőfokokat. 

Rájöttem, hogy nem sokat segítene ha ott lennék vele. Talán nem is szeretné, hogy mellette legyek. Lehet csak még több gondot okoznék. Jobban belegondolva eddig se tettem semmi hasznosat, amióta eljöttem velük. 

Üresnek és haszontalannak éreztem magamat., ahogy szép lassan leértem újra a földszintre és csak egy rumlis nappali fogadott, nem pedig a vidám, nevető arcok tegnapról. 

Jobb ötlet híján, hogy kezdjek valamit a tehetetlenségemmel, a kezembe fogtam egy szemeteszacskót és elkezdtem összeszedni a szemetet, amiből volt elég. A poharakat is elmostam, amibe Namjoon kotyvasztotta a kék micsodáját. Eléggé ragadtak és nehéz volt őket kimosni, de úgy három óra alatt újra élhetővé varázsoltam a nappalit és a konyhát.