Wide Awake - Jin FF

~ hetedik ~

Seok Jin

- Hyung merre voltál? - hajolt be a szobámba Yoongi. - Egész nap téged kerestünk.

- Azért nem tűntem el olyan hosszú időre - csodálkoztam rá.

- Az a pár óra bőven elég volt ahhoz, hogy aggódni kezdjünk érted, ami végül ahhoz vezetett hogy nem tudtunk koncentrálni se a táncra se az énekre.

- Ezt ki mondja?

Valójában nem ezt akartam mondani, de a szavak csak úgy utat törtek maguknak.

- Gondolom senkit nem érdekelt, hogy hol vagyok vagy mi van velem. A látszatot inkább tartsuk meg a rajongóknak.

- Mi ütöd beléd Hyung? - Yoongi értetlenül tárta szét a karját.

- Nem..tudom - ráztam meg bizonytalanul a fejemet - Megtennéd, hogy most egyedül hagysz engem! Az esti gyakorláson már ott leszek.

- Ahogy gondolod - ezek volt az utolsó hozzám intézett szavai aznap.

Mégis mit művelek de tényleg? Miért vagyok egyáltalán mérges rájuk?

Csakis a következő albumunkra kellett volna koncentrálnom, de a napokban valahogy mindig elvonja valami a figyelmemet. Tényleg, mi lelt téged Kim Seok Jin?

Yun seo

Megéreztem. Egyszerűen ellőre megéreztem. Éppen teljes nyugodtsággal játszottam a Yakuza 6-al, amikor egyszer csak elkezdett rázkódni az egész ház, ez követte a folytonos hörgés majd a artikulátlan kiabálás. Mint a mérges kígyó, aki lesben arra vár, hogy a védtelen járókelőre ráugorhasson, úgy rontottam ki a lakásból.

Ezt most nem ússza meg Jun szárazon. A tervem a következő lett volna. Miután ajtót nyit nekem, én leordítom a fejét, hogy kussoltassa be a hangos zenéjét. Nyugodt, csendes természetem van, de egy valamiért nagyon pipa tudok lenni, mégpedig azért ha játék közben zavarnak engem.

De sajnos bármennyire is próbálom tagadni, én is csak lányból vagyok. Amint kinyilt az ajtó, földbe gyökerezett a lábam és a szám is tátva maradt.

Mélyen legbelül reménykedtem abban, hogy esetleg rossz helyen járok, de miután meglestem a címet, úgy tűnt sajnos jó helyen járok.

Jun nyitott ugyanis ajtót, de nem is akármilyen állapotban. Valószínűleg nem rég fürödhetett, legalábbis a megmutatkozó jelek arról árulkodtak. Vizes haját lazán hátra fogta egy csattal, aminek köszönhetően az egész homloka szabaddá vált, de nem csak az volt még szabadon. Próbáltam magamat visszafogni, de nem bírtam levenni a tekintetemet vizes, izmos felsőtestéről. A mennyben lennék?

- Szia - kapaszkodott rá a kilincsre. - Nem jössz be? Nagyon hideg van.

- Csak rád kell nézni és máris nem fázom...akarom mondani hangos a zenétek! Nem tudnátok lehalkítani és csendesebben....hörögni? 

- Bocsi, majd rájuk szólok, de tényleg nem szeretnél bejönni? - tette fel újra a kérdést, de ezúttal a kezét is kinyújtotta felém.

Más lány lehet már hanyatt-homlok rohant volna be a házba, de én nem vagyok egy közülük. Inkább még egyszer megkérdtem Jun-t, hogy ha tehetik picit halkabban zenéljenek, majd kedvesen elköszöntem tőle és megiramodtam a házunk felé, vagyis csak iramodtam volna, ha meg nem ragad hátulról és magához nem húz engem.

- Mé..mégis mit csinálsz? - fordultam felé ingerülten. 

- Majdnem elfelejtettem, hogy megszerettem volna neked mutatni valamit. Bújj beljebb! A nappaliban megtalálod Ji Woo-t, én pedig egy perc és jövök.