Twins Love /befejezett/

14.rész

Roxyval együtt utána mentünk. Egyenesen a házunkhoz mentünk. Közelebb érve dulakodás hangját hallottuk. Gyorsan berohantunk, majd megláttam, amint Nathaniel Christ a falhoz szorítja. Közelebb mentem és megpróbáltam Nathanielt leszedni Chrisről. Viszont a fiú csak ellökött.

- Ne avatkozz bele. – mondta Nathaniel, majd Chris felé fordult. – Jobb lenne, ha eldöntenéd, mit akarsz, mert már engem kezd idegesíteni ez a viselkedés. Tönkre fogod tenni így Hannah-t, de ha ezt megteszed, én esküszöm, kinyírlak.

- Engedj el, seggfej. – mondta és ellökte magától a fiú. – Tudom jól, hogy mit akarok. Vissza akarom kapni a húgomat!

- Igen? – kérdezte Nathaniel. – Nesze itt a húgod. – mondta és lekevert neki egy hatalmas pofont. – Nesze itt van még egy. Látod? Sokszorozódik. – mondta és újra arcon vágta.

- Nathaniel hagyd abba. – mondta higgadtan Roxy.

Nem tudtam mit csinálni csak álltam ott ledermedve és néztem, ahogy Nathaniel felképeli a bátyámat. De nem tudtam mit csinálni, neki csak a húga kellett. Értem. Éreztem, ahogy eltűnik az arcomról minden érzelem és oda léptem a két fiúhoz.

- Hallottad Nathaniel neki csak a húga kell nem én.

- De Hannah te szereted nem igaz? Akkor tegyél értem.

Megráztam a fejem.

- Neki a húga kell, aki csak a testvére képpen gondol rá és semmi több. Köszönöm, hogy vendégül látatok a házban. – mondtam Roxynak. – Köszönöm, hogy vagytok nekem, de szerintem ideje tovább lépnem és elfelejteni.

- Ne felejtsd el az érzéseid Hannah. – mondta Nathaniel és Chrisre mutatott. – Hiszen ő is szeret, téged csak nem meri elmondani. Ezt nekem mondta az iskola előtt.

- Hogy? – kérdeztem. – Nathaniel nem látod, hogy az összeomlás szélén állok. Többé nem akarok reménykedni. Utána mentem a te tanácsodra, hogy soha ne adjam fel, de egy lányt hozott magával. Nem merem a szívemet még egy csalódásnak kitenni, remélem megérted.

- A francba már Chris. A te hibád, hogy Hannah nem bízik bennem. Minek hoztál magaddal egy lányt.

- Mert.. vele próbáltam elfelejteni Hannah-t. – mondta a fiú zsebre vágott kézzel és a falat bámulva.

- Köszönöm. – mondta Nathaniel szemrehányón. – Ezt nem lehetett volna, azelőtt tisztázni mielőtt felbaszom magam a töketlenségeden? Most komolyan. Ezért hagytad szenvedni Hannah-t közel egy évig? Hát gratulálok, te vagy az év férfija.

- Mondod te, amikor évekig titkoltad Roxane elől az érzéseidet és csak akkor volt benned elég, mersz mikor már végig mentél a fél iskolán.

- Ezt vond vissza, mert kapsz még egy húgot. – mondta és fenyegetve kezet emelt a másik fiúra.

- Nekem mindegy. – mondta és megvonta a vállát.

- Menjünk Roxy. Lesz elég megbeszélni valójuk. – mondta Nathaniel és elindultak kifelé. – A cuccodat, pedig estére visszahozom.

Miután elmentek ott álltunk mozdulatlanul és nem is néztünk egymásra. Ő törte meg a csendet először.

- Örülök, hogy újra itthon vagy. – mondta és közelebb lépet.

- Igaz?

- Micsoda? – kérdezte zavartan.

- Igaz az, hogy szeretsz? – néztem rá reménykedve.

- Én.. izé..

- Mit éreztél, akkor mikor csókolóztunk New Yorkban vagy nem régen? Kérlek, válaszolj Chris. Hadd tudjam, mit érzel irántam. Még mindig a húgodnak akarsz csak, mert akkor elfelejtek mindent az érzéseimről feléd. Nem akarlak elveszteni csak, kérlek, adj valami jelet, ha ez mégsem így van. – mondtam a könnyeimet törölgetve.

- A francba már. Ez így kibaszottul nem fer. Miért kellett annak az idiótának elmondania, hogy mit érzek. Most nyugodtan élhetnénk újra a, mint két testvér, de már így nem tudnám megtenni. Hiszen az én drága húgom tudja, hogy mit érzek. Nem akartam elmondani addig neked, amíg el nem végzed az iskolát, hiszen akkor furcsa dolgokat fognak rólad pletykálni és akkor nem lenne jó emléked az iskoláról.

- És te komolyan emiatt nem mondtad el nekem azt, hogy mit érzel valójában irántam? Te őrült vagy. Élvezted? Ahogy évek óta megszakad, a szívem mikor egy lánnyal jársz. Vagy amikor minden érzés nélkül azt mondod, hogy csak a húgodat akarod. Tudod te egyáltalán milyen rossz az, amikor ilyet érez az ember? Szörnyű. Már nem egyszer gondoltam az öngyilkosságra. Mert úgy hátha könnyebb lenne nekem, de te egyszerűen csak nem akartad elmondani. Ugyan minek osztanád meg velem. Ki vagyok én, hogy elmond nekem , hogy szeretsz?

- A húgom vagy és nem szerethetlek. Miért nem érted már meg? Apa mit szólna hozzá, ha kiderülne, hogy a gyerekei együtt vannak.

- Kit érdekel apa? – kérdeztem és megcsókoltam.

Nem lökött el magától, hanem inkább még jobban magához húzott és átölelte a derekamat. Mindenem bizsergett. Éreztem, ahogy kimegy az erő a lábamból, de ő megtart engem és nem enged el. Viszont ekkor kinyílt a bejárati ajtó és apa nézett ránk kikerekedett szemekkel.

- Mégis mi folyik itt?

ni01EARacut