Autóbaleset (Befejezett)

10 2/2

M  I  É  R  T       T  E  T T  E  D? 16/18+

(Szerk. Úristen de izgulok😫)

-Hogy érezted ma magad? - Kérdezte Namjoon, a kanapén ülő fiútól.

-Nagyon jól. - Mosolygott Taehyung.

Ne tedd...

-Ennek örülök. Éhes vagy? - Kérdezte Namjoon.

-Egy picit.

-Akkor gyere, együnk. - Lépett be a konyhába az idősebb.

Ne legyél vak...

Miután megették a Jin álltal elkészített ételt, amit még délben készített nagy lelkesen, először a fiatalabb, majd az idősebb mosta le magáról a mai nap mocskait.

Kár, hogy van aki örökre mocskos marad...

Taehyung nehezen bebicegett a szobájába, s a kedvenc könyvét olvasta, amit lefekvés előtt mindig is szokott. Bár a lapokra nyomtatott betűkön egytől egyig végig vezette tekintetét, a tudatáig már nem jutottak el. Nem tudott nem a mai napra koncentrálni. Ez volt élete legszebb napja. Egy olyan személy, akit apjaként szeret, kivitte őt a nagyvilágba, és olyan dolgokat mutatott neki, amiket még soha-soha senki. Imádta ezt az érzést. Beharapott ajkakkal, s mosollyal az arcán olvasta tovább a könyvet. Annyira koncentált az izgalmas sorokra, hogy fel sem tűnt neki, hogy Namjoon belépett a szobájába.

Egy fekete kendő és egy üvegcse társaságában...

A fia a padló halk recsegésére kapta fel a fejét a könyv mögül, s egyből az idősebb kezében lévő tárgyakra tévedt tekintete. Namjoon néma csendben közeledett felé, és Taehyung nem ijedt meg, mert bízott! Bízott benne...  Az egyetlen amitől félt, az az ismét eljövő néma csend volt. Taehyung! Ne legyél buta! A némaság nem bánt! Miért bízol meg valakiben aki provokál, a csend helyett? Gondolkozz már!

-Azok mik? - Kérdezte a naív fiú, le nem véve az idősebb kezeiben tartott "érdekességekről" a szemét.

-Hát... -Mosolygott, majd leült az ágyra a fiú mellé. -Úgy gondoltam... - Tette le maga mellé a pamut kendőt. -Hogy egy ilyen szép napnak tökéletes befejezése is lehetne. Nem, pici TaeTae? - Mosolyogott el ravaszul.

-D-de igen... - Remegett meg egy pillanatra a hangja, az idősebb ködös tekintetét látván.

-Jólvan. -Szólt kellemesen. -Akkor. Hoztam neked valamit. Ha ezt megiszod, pár perc múlva nagyon jól érezhetjük magunkat. Mit szólsz? - Kuncogott.

Taehyung tekintete egyfolytában a sötétbarna üveg, és Namjoon közt cikázott, míg az idősebb nyugtató hangja hallatszott újra és újra a fejében.

Ne csináld Taehyung... Ne legyél hülye!

Hiába... Taehyung túl naív, és túl vak volt, hogy észre vegye az emberekben a rosszat... Nem hibáztatom... Én sem gondoltam volna hogy ez lesz a vége...

Az üveget elvette az idősebb kezéből, majd a sárgába burkolt tetejét lecsavarva az egész tartalmát megitta.

Buta fiú...

-Ügyes. - Simított Taehyung karjára Namjoon. - Feküdj le szépen az ágyra. Pár perc és jövök rendben?

-Rendben. - Mosolygott.

Namjoon vészesen lassan lépett ki a szobából, elhozni azokat a kellékeket amiket a mocskos fantáziája által használni kíván.

Taehyung, ahogy az idősebb mondta, lefeküdt az ágyára. Ugyan csak pár perc telt el addig míg, Namjoon kilépett a szobából, de a drog máris hatni kezdett. A fiatal fiú elkezdett izzadni. Hirtelen lett olyan melege, mintha a tűző napon hagyták volna őt. Alig kapott levegőt, de nem tudott megmozdulni. Képtelen volt rá. Valami megálljt parancsolt. A légzése szaporább lett, és a végtagjai egyre lassabban voltak mozdíthatóak.

Namjoon belépett a szobába, arcán hatalmas vigyorral. Látta, a szer máris hatni kezdett.

-Meleged van TaeTae? - Kérdezte fülig érő mosollyal.

-Namjoon mi történik? - Lihegte a fiatalabb kétségbeesetgen. -Segíts! - Zokogott fel, amit az idősebb képtelen volt megkuncogni.

-Bocsáss meg Taetae! Úgy érzem rossz italt adtam a játékhoz. Idd meg ezt, ettől jobban leszel. - Mutatott fel egy hasonló csomagolásban lévő folyadékot.

-Segíts... Nem tudok megmozdulni! Segíts kérlek! - Zokogott már-már ordítva.

-Szives örömest. - Mosolygott, majd megitatta az áldozattal a keserű italt.

-Mi volt ez? - Kérdezte félelemmel a hangjában.

-Vágyfokozó. - Kuncogta. A fekete ruhaanyagot könnyedén kötötte fel Taehyung szájára, hogy annak tompítsa a keserves hangjait.

S a fiúnak ezt mozdulatlanul kellett tűrnie.

Az idősebb teljesen levetkőzött, míg a tehetetlen fiúnak egy egyszerű mozdulattal tépte szét a pólóját, hallgatva, hogy Taehyung miként ordított, hogy eressze el.

Persze ez nem hatott semmit. A fiú bőrét színes és fájdalmas sebekkel tarkítva haladt, egészen a nardrágjáig.  A fiú pillanatok alatt feküdt teljesen meztelenül az idősebb alatt. A vágyfokozó hatására egyes testrészei pontosan úgy reagáltak Namjoon érintéseire, ahogyan azt kellett. Amíg az idősebb a fiatalabb ártatlanságát élvezte, maga az ártatlan, ott helyben akart öngyilkos lenni. Azt a megaláztatást, azt a szégyent és elkeseredettséget amit a fiatalabb szenvedett, nem lehet szavakba foglalni. Lehetetlen...

Namjoon a síkosítót előkapva, kente magára, hogy könyörtelenül hatolhasson be fiatalabb testébe.

Nem is tudom hogy melyiktől ment ez könnyebben.

A síkosítótól

Vagy Taehyung vérétől

A vágyfokozónak hála, egy idő után Taehyung fájdalmas nyöszörgéseit kéjes nyögések váltották fel.

A teste ugyan reagált, de az elméje hevesen tiltakozott.

-Élvezed ugye Pici Tae? - Szorított az említett torkára, hevesen mozogva benne. - Élvezed ugye? - Vált a hangja agresszívvá. A fiatalabb, meg ugye hülye lett volna tiltakozni..

Az idő fájdalmasan lassan telt. Az aktus végére Taehyung félájultan feküdt, a vérrel, verejtékkel, és egyéb testnedvekkel borított ágyában.

Megéli vajon a holnapot?

Namjoon Hyung... Miért tetted ezt?

.
..
...
....
.....
......
.......
........
.........
..........
(?? xd) 

Uramatyáááám. Jéézus. Uuuuuh! De izgultam miközben írtam! :OO Kérlek írjátok le mit gondoltok erről a részről, mert nagyon érdekel! Sikerült átadnom az izgalmat amit én is éreztem?

Ui.: Ez a rész az egyetlen amúgy, amiben több jelenetet is eltudtam volna viccelni, azok ellenére, hogy kb. Remegve írtam. Ezt csak úgy... Úgy éreztem meg kell osztanom veletek, na. Xddd