Autóbaleset (Befejezett)

4.

V  I  G  Y  Á  Z  O  K    R  Á  D

-Taehyung baj van? - Kérdezte Jungkook, hol az útra, hol a fiatalabbra nézve. Taehyungnak hevesen dobogott a szíve, s ezálltal szaborábban vette a levegőt. Ezt az sem segítette, hogy hallotta JeongGuk kellemes hangját, érezte a közelségét, és a pillantásait. Ugyan Taehyung legnagyobb ellensége a csönd, most mégis mindennél jobban kívánta, hogy az idősebb kicsit maradjon csendben. Persze, ezt soha nem mondta volna ki, mivel jól nevelt fiú, és ők ketten mégis csak tegnap találkoztak életükben először. Nem is tudod mekkora baj van Jungkook! - Gondolta a fiatalabb.

-Nincs... Izgulok kicsit. - Próbált lenyugodni.

-Nincs mitől félned. Vigyázok rád. - Mosolygott szélesen Kook. Míg az idősebb  közönyös volt, amiért csak ennyi nyomja a piciny fiú szívét, addig a másik teljesen vehemens lett. Vigyázok rád. - Hangzott el a mondat a fejecskéjében. - Jungkook azt mondta, vigyáz... Rám. - Motyogta magában. Ahogyan a meglepődöttség jött, olyan gyorsan vette át a helyét a düh. Dühös volt, hisz csak egy napja ismerik egymást, de máris olyat mond neki, amit még soha-soha senki. Senki.

Vigyázok rád.

Vigyázok rád.

Vigyázok rád.

... Elég lesz már Taehyung! - Szidta le magát a fiatalabb. Hagyd abba a folytonos gondolkodást! A levegővétele megint gyorsabb, a szívverése újból szabálytalan, a tüdeje látványosan fel-le emelkedik. Rosszul van. Nagyon-nagyon rosszul. Mit művelsz vele JeongGuk?

-Lehúzod az ablakot Hyung? Melegem van. - Kérdezte minél nyugodtabban. Amit bevallok, nem sikerült neki.

-Persze. - Mosolygott, majd megnyomott egy kis fekete gombocskát, amivel teljesen lehúzta a kölyök mellett lévő ablakot. Taehyung megkönnyebbült, ahogy a tüdejébe friss levegő áramlott, de az az egyetlen mondat még mindig ott motoszkált a fejében. Talán el sem fogja tudni felejteni. Az út csendben telt. Mindkettő fiú elmerült a saját gondolataiban, s talán ez így is volt a legjobb. Kár lett volna megzavarni ezt az idilli pillanatot. Lassacskán megérkeztek az idősebb házába. Jungkook nagyon sokat dolgozott azzal, hogy az otthona szép tiszta legyen, nehogy rossz fényben tűntesse fel magát Taehyung előtt. Nem mintha ez lehetséges lett volna. Taehyung nem ítélkezik. Senki felett. Ahogy belépünk a házba, egy előszoba fogad, ahova cipőket, kabátokat és egyéb apróságokat lehet elhelyezni. Beljebb lépve megláthatunk egy hatalmas nappalit, márvány és vörös színben pompázva.

-Maradj itt. Hozok inni. - Mondta Jungkook. Természetesen Taehyung egyből tette amit mondott. Nem volt szomjas, nem akart egy helyben ücsörögni, de belé van nevelve az engedelmesség. "Ha az idősebb beszél, szót fogadsz, és teszed amit mond." Hangzottak vissza Namjoon szavai a fejében. Néha vannak megnyílvánulásai, ami mások szerint faragatlan lenne, de csak is Taehyung tudhatja, milyen kedves érintésekkel is szokta jutalmazni őt az idősebb. Ha beszélgetnek, folyton simogatja. A nyakánál, a hasánál, vagy esetleg a combjánál. Ha úgy van, együtt is alszanak. És ez a sok kedves gesztus, mind-mind elfelejtteti, a rosszat amit kapott. Bár nem mintha rosszat kapna. Csak nevelést. A kettő közel sem ugyan az.

-Szereted a körte levet? - Hozott be egy tálcát két pohárral, és pár szem fehér tányéron lapuló süteményel.  Taehyung csak bólintott. Az igazság, hogy nem nagyon engedtek neki semmilyen édes, egészségtelen ételt/italt, így víz és tej mellett nem sok nedűt kóstolt. Érdekelte milyen lehet a sütemény, a csokoládé, a cukorka. Mert ez neki mind kimaradt. -Tessék. - Adta Jungkook a fiatalabb kezébe a poharat, s a tálcát a fotelhoz közel eső asztalkára tette. Ahogy Taehyung lassan ajkai közé emelte a hideg folyadékot, egyből felcsillant a szeme. Nagyon ízlett neki. Szapora mozdulatokkal hajolt a tálcán lévő csokis kekszért, s felvéve azt, harapott bele egy aprót. JeongGuk kuncogva nézte hogy a fiatalabbnak mennyire ízlik amit csinált. - Ennyire ízlik? - Nevetett az idősebb.

-Nagyon. - Nyelt le egy nagyobb falatot.

-Szólj ha végeztél, mert el kell kezdenünk a gyakorlatot. - Mosolygott Jungkook. Taehyung gyorsan bekapta az utolsó falat édességet ami a kezében pihent, majd minden figyelmét az idősebbre szegezte. - Oké... Figyelj. Nem lesz könnyű, de bíznod kell bennem. Rendben? - Nézett a csillogó szemű köjökre.

-Oké. - Pusmogta. Készen állt. Mindenre készen állt volna, ha Jungkook közelében lehet. Mohón azt akarta, hogy csak vele foglalkozzon. Hogy csak őt érintse meg. De ezt hiába akarta annyira. Minden gondolat vége az lett: Jungkook számára biztosan van valaki, akit jobban szeret mindenkinél. Akivel sokkal többet törődik mint bárki mással. Ilyen személy mindenki életében van. Mindenkiében, csak Kim Taehyungéban nincs. Már ha azt amibe ő beszorult, lehet életnek nevezni. Inkább börtön, vagy esetleg pokol mint sem élet.

-Próbáld befeszíteni a lábaidat. - Mondta Jungkook, le sem véve a szemét Taehyung tappancsairól, hátha észreveszi, ha a fiatalabbnak tényleg sikerül amit mondott. Taehyung az imént hallottaktól kissé meghőkölt, mert bár nem próbálta még ezt, biztosan nehéz. A kezeivel erősen megkapaszkodott a kerekesszék karfáiban, és a szemeit összeszorítva próbálta minél érősebben megfeszíteni lábait. Hatalmas vigyor vagy inkább vicsorgás ült ki az arcára, ahogy érezhette az egetrengető fájdalmat. Egyre rémisztőbben festett az arca, s Jungkook meg is ijedt pöppet, ahogy látta, Taehyung ahelyett hogy meg sem próbálta volna, -Amit meg is értene.- Ahelyett minden erejéből tette amit mondott. És még élvezte is.

-Taehyung! Taehyung elég lesz! - Szólt rá a fiatalabbra Jungkook eréjesen. Taehyungnak viszont túlságosan is tetszett a fájdalom ahhoz, hogy abbahagyja. Jungkook odasétált a csukott szemű fiú mellé, s amilyen kedvesen és lágyan csak tudott, az arcára simított. Taehyung meglepődöttsége miatt, és a jó érzés miatt, abbahagyta önmaga kínzását, és immár nyugodtan ült egy helyben, kissé lihegve az előbb történtektől. -Sokkal jobban esik nem? - Simogatta a megszeppent hatalmas szemekkel ámuldozó fiúcska arcát. De igen. Sokkal de sokkal jobban esett neki.

-De ilyet nem érezhetek mindig. - Hajtotta le a fejét a fiatalabb.

-Miért nem? - Mosolygott Jungkook.

-Mert nem vagy itt mindig velem. - Nézett rá Taehyung.

-De ott a családod.

Igen Jungkook. De a családom érintése nem esik ennyire jól...