Autóbaleset (Befejezett)

6.

N E    S Í R J...

A nap felkelt, a levegő felmelegedett, a madarak elkezdtek dalolni, és Taehyung egyre izgatottabb lett, hogy találkozhat a szerelmével. Igaz, már nagyon sokszor látták egymást, és már szinte mindent tudnak egymásról, -mivel hát fél év nem kevés idő.- Akkor is izgult, mert számára megfejthetetlen érzéseket táplált az idősebb iránt. Nem érzett pillangókat a hasában, nem bizsergett a bőre, de még csak nem is dadogott a közelében. Tudta, hogy ez mind csak mese. Elég volt a szívveréséből és abból a megfogalmazhatatlanul fantasztikus érzésből megállapítania, hogy ő igenis szerelmes. Milyen kár... Hogy Jungkooknak már van barátnője nem igaz? Nem... Kicsit sem igaz. Csak Taehyung egy butus fiú. Minden Jungkook közelében lévő emberre féltékeny volt. Erre a hosszú szőke hajú csinos, vékony lányra is az volt. Egy héten át, minden nap látta őt Kook közelében, - még kézenfogva sétálni is látta őket.- És mérhetetlen dühöt érzett, amiért másokkal is ilyen kedves a fiú, nem csak vele. De ezt elmondani persze megvalósíthatatlannak tűnt. Már miért is hozná szóba? Miért tiltaná meg JeongGuknak, hogy találkozzon másokkal is? Hiszen Jungkook csak Taehyung orvosa. Taehyung csak Jungkook betege. Csak és kizárólagosan azért kedves vele az idősebb, mert ez a feladata... Ezt kell csinálnia. Istenem... Buta TaeTae...

A kölyök, ismét az ajtóban várja az idősebbet, immáron Jin, vagy Namjoon nélkül. Ugyanis mind a ketten dolgoztak. Jungkook pontosan tíz órára már ott volt a fiatalabb előtt. Kiszállt a kocsiból, s odaszaladt Taehyunghoz, hogy hátha elfogadja a segítő kezeit. De mint az utóbbi egy hétben, a fiatalabb most sem volt hajlandó engedni a késztetésnek. JeongGuk pedig már egyre jobban kezdett hektikus lenni, és érezte, ha  Tae tovább csinálja ezt, kiabálni fog vele. Azt pedig nem szerette volna. Nagyon nem. Így hát tovább tűrve a felgyülemlett idegességet, kinyitotta az ajtót a szerelmének, majd tovább lépkedve ő is beszállt. Az út, Jungkook háza felé izzasztóan csöndes volt. Ismét...

A célhoz érve, Jungkook idegesen állította meg az autót. Az ablakon kifelé meredő Taehyungra lesett, aki esze ágában sem volt megosztani a tekintetét a másikkal. Szemet forgatva, szinte kicsapva az ajtót, szedte ki a fiatalabbat a járműből.

Megelégelte. Jajj de nagyon megelégelte, hogy az, akit mindenkinél, de tényleg mindenkinél jobban szeret, egyszerűen nem hajlandó hozzászólni. Ugyan! Nem hogy nem beszél hozzá, de mostmár rá sem néz! Idegesen vette ki a fiút az autóból, majd erősen a hátára simítva kezét - nehogy összeessen így mankó nélkül - próbálta bevezetni a lakásba.

-Jungkook normális vagy? A kocsiban maradt a... - A fiú kiakadását, az idősebb egyből megszakította.

-Nem éredekel. - Vágta oda flegmán s besokallva, hogy a fiatalabb nem hajlandó moccanni, a karjaiba fogta, s menyasszony pózban vitte be. Taehyung erősen kapszkodott az idősebb nyakába, nehogy leessen, s újabb sérüléseket szenvedjen. Letette, már-már ledobta a kanapéra a fiatalabbat.

-Itt maradsz. - Szólt mérgesen... Ugyan hová menne ő bárhova is mankók nélkül? Taehyung nem értette miért ilyen durva most, a mindig kedves és törődöm fiú... Férfi. Hiszen neki kellene haragudnia rá, neki kéne bunkónak és erőszakosnak lennie, amiért a másik hamis érzéseket keltett a fiatal, naív, és semmittudó fiúban.

Jungkook haragudott Taehyungra amiért Taehyung haragszik rá, Taehyung pedig haragudott Jungkookra, mert Jungkook haragszik rá.

Értelmes mi? Hát tényleg nem...

-Most beszélgetni fogunk. - Mondta az ismét látószögbe került Kook, és mondta el Taehyungnak az, amit csak egyetlen egy ember szokott, ezért a fiatalabb reflex szerűségből kihúzta a hátát, és a már megtanult szemkontaktust felvette. "Ha valaki beszél hozzád a szemébe nézel" Hangzott vissza fejében a jól ismert hang. Az a mondat akkor és ott, nagyon durván hangzott a meghitt pillanatban, ezért immár beivódott a fejébe, hogy muszáj, kötelező a másik szemébe nézni, mikor beszélnek hozzá.

-Mond Taehyung. Mond el miért nem szólsz hozzám? Miért nem engeded, hogy hozzád érjek? Tettem valami rosszat? - Az idősebb hangja, most már kellemesebben, de mégis kétségbeesetten csengett. Az ifjú fiú elgondolkodott magában... Ha elmondaná, hogy féltékeny a barátnőjére, akkor Jungkook egyből rájönne, hogy nem közömbös Taehyung számára, akkor pedig csak muszájból találkoznának egymással
- pont mint most. - azt pedig nem bírná idegekkel az ígyis labilis állapotú fiú. Hosszú percekig fonódtak össze Taehyung gondolatában a rosszabbnál rosszabb gondolatok, s az idősebb hangja ébresztette ki őt, a bambulásból.

-Ha ennyit gondolkodsz rajta, tényleg valami nagyon rosszat tehettem. - Csóválta fejét Jungkook. Taehyung pedig heves fejrázással kezdett tiltakozásba, immár könnyes szemekkel.

-Ne-nem thu-tudohm-m, h-ho-hogy mon-d-djahm e-ehl. - Reszketett a válla a hangos zokogástól. A gombóc a torkában, csak úgy fojtogatta őt. Az idősebb megijedt a hírtelen elkeseredett fiú látványára, s mihelyt összeszedte magát, rohant is szoros ölelésbe vonni őt. Taehyung így már Jungkook ölében ülve sírdogált tovább. A szívük hevesen vert. Taehyung-é azért mert sírt, JeongGuk-é pedig mert... Taehyung sírt.

-Shh... Semmi baj. Ne pityeregj. Hé. Mi nyomja a lelkecskédet ennyire? - Kuncogott az idősebb. Taehyung eltávolodva Kook mellkasától, könnyes szemekkel a másik szempárjait vizslatta.  Az egyik kezével keservesen megtörölgette szemeit, míg a másikkal Jungkook combján támaszkodott. Próbált erőt gyűjteni, s megszólalni, elkezdeni, de nagyon nehezen ment neki.

-Ne-nem mere-m elm-mon-da-hni. - A sírása már alább hagyott, de a dadogása nem csillapodott a torkában keletkezett hatalmas gombóctól.

-Pedig nem haragudnék rád. Sőt... Épp azt szeretném, ha minden olyan lenne mint régen. De tudod ez csak úgy lehetséges, ha elmondod mi bánt. - Simított Jungkook mosolyogva Taehyung piroskás arcára.

-De h-ha e-ezt elm-mon-d-dom ne-m lesz-sz se-m-mi o-lyan mi-n-t ré-g-e-hn. - Lett kissé ideges a dadogása miatt. 

-Ezt nem tudhatod biztosra. Csak egyetlen út van, hogy kiderísd mi lesz ha elmondod. - Kacsintott Jungkook, ösztönözve a fiatalabbat a dalolásra. Sikerült is neki. A fiatalabb erősen összeszorított pillákkal kezdett el beszélni, hogy ne kelljen az idősebb szemeibe néznie.

-Nagy-gyon zav-v-ar h-ho-gy az-zal a a l-lány-nyal egy-ütt vagy. A-azt ak-k-ar-om ho-hogy cs-csak ve-vele-m fog-la-lkozz. - Temette arcát kezeibe, s újra felzokogott. Talán az idegesség miatt, talán a megkönnyebbültség miatt, hogy végre kimondta ami a lelkét nyomta. Ez már örökre titok marad.

-Bocs-h-hás me-h-g. - Sírt tovább a fiúcska, míg a könycseppeit erőszakosan próbálta letörölgetni az orcájáról. Jungkooknak csak most esett le az, amit Taehyung nehezen, de elmondott. Féltékeny volt egy lányra, és azt akarta, hogy csak vele foglalkozzon.

-Picúr. Hé. Hé Tae ne pityeregj már. - Fogta meg a fiú kezeit, hogy ne törölgesse tovább a szemeit, mert lassan már kidörzsöli azokat. Mikor már kezdett lenyugodni, Jungkook, a fiatalabbnak, mind a két kezét rá rakta a combjaira
- Jungkook combjaira. - Hogy még közelebb lehessenek egymáshoz. Az ifjabb fiúnak a szíve mintha kihagyott volna egy ütemet, s még talán levegőt is elfelejtett venni. A szemeit ismét összeszorította, s úgy próbálta lenyugtatni hevesen dobogó szívét.

-TaeTae... Nyisd ki a szemed. Kérlek. - Simított az említett fiú karjaira. - Nyugodj meg Tae, semmi rosszat nem csináltál. - A hangja halkan, mégis kellemesen csengett. Az immár nyugodtabb fiú lassacskán nyitotta fel pilláit, s szemezett a tőle alig pár centire lévő Jungkookal.

-Látod milyen jó hogy ezt elmondtad,  manócskám... - Simított kuncogva Taehyung hajába. Az említett, csak hatalmas, érzelmektől csillogó szemekkel leste a másik tekintetét. - Így már nyugodt szívvel csókolhatlak meg, mert tudom hogy te is szeretnéd. - Suttogta, majd csukott szemekkel tapasztotta össze ajkait, a hatalmas bociszemekkel meredő, megilletődött Taehyungéval. Lassan mozgatni kezdte párnáit, s a fiatalabb készségesen utánozta őt. Lassacskán az ő szemei is lecsukódtak, s a kezeit már Kook nyakában pihentette, hogy még közelebb legyenek egymáshoz. Annyira, hogy már egy vékony papírdarabka sem tudna közöttük elhelyezkedni. A lassú csókocska, egyre gyorsabb és vehemensebb lett. Annyira élvezték mind a ketten, hogy végre egymásé lehetnek, hogy csak úgy falták egymás ajkait.

Jungkook vette el Taehyung első csókját, és ennek mind a ketten hihetetlenül örültek.