Autóbaleset (Befejezett)

14.

B I Z A L O M.

Az órák száma csendesen telt. Két teljes nap telt el azóta, hogy a tisztek kikérdezték Taehyungot. Két egész napja feszeng a megalázott fiúnk, hogy mi van most Jungkookkal.

Komolyan mondom. Két napja másra sem gondol. Semmire. Csak ő rá.

Bár, a sok imájának és a sok reményének meg is lett a gyümölcse. Az idősebbet tényleg kiengedték, és már javában készülődik, hogy láthassa szerelmét.

A pár nap eltelte alatt, és a sok segítség miatt, Taehyungnak már sokkal kevésbé fájnak a sebei, és a Pszichiáternek sem volt sok dolga vele, hiszen mintha megszokott lenne ami történt, Taehyungban nem hagytak mély nyomot a történtek.

Egyfolytában arra gondolt, hogy ha végre itt lesz Jungkook minden a helyére áll, minden rendbe jön és végre semmi sem szab gátat a kapcsolatuknak. Ezek hatására valami megmagyarázhatatlan bizsergés járta át a testét. Ez a bizsergés pedig minden gondolatát elvette Namjoonról. Persze, tudta. Tudta Taehyung is és a Pszichiáter is, hogy ez csak most van így, és egy kis idő múlva labilis lesz a fiú állapota, de amíg nem így van, felesleges foglalkozni vele.

Most az egyetlen fontos személy, az Jungkook. Bármelyik pillanatban betoppanhat Taehyung hófehér tiszta védelmet nyújtó ajtaja mögött.

Persze a fiatalabb már tegnap is várta, hogy jöjjön, de tudta, hogy ez azért nem megy ilyen könnyen és még el kell intéznie ezt a rendőrségnek, de azért mégis csalódott volt egy kicsit.

Ma ugyanúgy alig jött álom a szemeire, talán alig ha aludt három-négy órát. Már reggel tíz óra és Jungook mégsincs itt. Hol van már? Eljön egyáltalán?

Azthiszem Taehyung már kezdett paranoiássá válni. Szórakoztató, hogy minden neszre felkapta a fejét, azok ellenére is, hogy a szemei már-már kezdenek lecsukódni a fáradságtól. Mindenképpen megakarta várni Jungkookot. Pedig neki aztán tényleg fogalma sem volt arról, hogy mikor jön.

Namjoont még mindig nem találták meg, pedig itt maradt ebben az Országban. De hogy is találták volna? Nagyon kevés idő telt el a "baleset" óta. Ezek ellenére jelenleg ő a legkeresettebb bűnöző egész Dél-Koreában. Tényleg csúnya dolgot művelt. Taehyungot és Jungkookot is védelmezik hiszen ki tudja miért maradt még az Országban Namjoon.

A szobát csendesség ülte meg. Csak és kizárólag Taehyung lassú lélegzetvétele töltötte meg, és néha az ajtó előtt elhaladó dolgozó emberek lépte, esetleg beszélgetésének foszlánya.

Mígnem, ismerős hang nem hallatszódott az ajtó mögül.

Egy ismerős hang, ami egy nő hangjával társul. A nő hangja valószínűleg egy nővérkéjé na de...

-Jungkook! - Kiáltott fel Taehyung, ahogy tudatosult benne, hogy a szerelme nyitott ajtót.

-Szia. - Mosolygott az idősebb, halkan beszélve. Komolyan... Azok ellenére is így mosolyog rá, hogy börtönben ült miatta.

Lassan oda lépkedett a fiatalabbhoz, s szorosan magához ölelte. Teljesen kiment a fejéből, hogy a másik sebesült. Átakarta ölelni, szorosan tartani a karjaiban a törékeny testét, s élvezni az észveszejtő illatát.

-Úgy hiányoztál. - Szipogott a fiatalabb, s jobban bújt az őt ölelő karokba.

-Te is nagyon hiányoztál. Úgy sajnálom ami történt. Nem engedem, hogy mégegyszer bárki is ártson neked. - Puszilt Taehyung hajába.

-Jungkook... - Szólt halkan.

-Hmm? - Emelte a fiatalabbra a tekintetét.

-Alszol velem? - Kérdezte szégyellősen.

-Szíves örömest. - Mosolygott, majd a fiatalabb háta mögé bújt, hogy eleget tegyen a fiúcska vágyainak.

Hiába volt az a kórházi ágy egyszemélyes, ők ketten tökéletesen elfértek egymás mellett. Úgy ölelték egymást, mintha ez lenne az utolsó. Pedig közel sem az utolsó volt. Ők együtt akarták leélni az életüket. Egymás mellett, boldogan. Immáron ezt semmi nem akadályozta.

-Jungkook. - Szólalt meg egy idő után Taehyung a néma csendben. Mivel az idősebb nem válaszolt, így hamar feltűnt neki, hogy valószínűleg már elaludt. Ez persze nem állította meg abban, hogy elmondja amit szeretett volna.

-Nagyon szeretlek. - Suttogta Taehyung, majd jobban belebújt az idősebb karjaiba.

Végre mindketten álomra hajthatták a fejüket. Talán úgy aludtak mint még soha. Nincs annál jobb érzés mint mikor olyan ember karjaiban aludhatsz el, akit szeretsz.

Kíváncsian várom mit hoz a holnap.

~¹~²~³~¹~²~³~¹~²~³~¹~²~³~¹~²~³~¹~²~³~
👆Ez esküszöm több idő volt mint a sztori megírása xdd. Najóneeem
(de😅)

De nem ez a lényeg.

Haneeeeem...
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.

Egyedül vagyok itthon...
Jön valaki? 😏
(eszti2929 *Szájharapdálás*👅👄)

Ja várj nem. Én nem is ismerlek.

Ahh. Menjél is innen...

Na.

Asszem.

Nemtudok mit írni.
Amúgy, hogy most megírtam ezt a részt, egy Changlix sztorinak köszönhetitek, ezért is lett ilyen romcsi ez a rész.

Viszont hogy mégis elrontsam a kedveteket, sajnos nemsoká itt a vége. Próbálkozom még tovább húzni a történetet, de már nem sok minden maradt hátra. Hiszen az eredeti ötletemet, miszerint dzsungkookit kinyírja Namdzson baba, és Téjángi depis marad örökre, inkább elvetettem :3

Azaz... Semmiiiiiiiiii.