When You're Ready Honey (Befejezett)

10

 Shawn nappalijában ültem a kanapén. Igaz a tv be volt kapcsolva, de csak meredtem rá. Fionát nem értem azóta se utol, Eric kinyomja, ha hívom... egyedül anyával tudtam volna értelmesen elbeszélgetni, amikor visszahívtam, de abból is egy kisebb vita alakult ki. Kicsúszott a számon az összeköltözés, hogy mennyire szeretném, így azzal elvoltunk egy ideig. Érvel ő is és én is.
Miért nem mehet tényleg soha semmi simán?! Arról nem is beszélve, hogy a tanárom fellőtt a netre egy feladatot, ami a szemeszter végén a jegyemet adja majd. Kínomban felnyögtem és a fejemre dobtam Shawn pulcsijának a kapucniját.
Pont elkapcsoltam a csatornát egy zeneadóra, amin Martin Garrix egy klippje ment, amikor Shawn hazaért.

- Szia. – rántottam le a fejemről a kapucnit.

- Szia, Bridge. Már vissza is értél? – kérdezte és egy laza mozdulattal ledobta a kulcsait a kisasztalra, majd kibújt a bakancsból.

- Már? Hat óra... – koppintottam a telefonom kijelzőjére. – Hogy sikerült a megbeszélés, vagy micsoda? – fordultam az irányába. Átsétált a konyhába és töltött magának egy pohár vizet.

- Jól. Megbeszéltük mi lesz azután, ha megjelent az album – csukta be a hűtő ajtaját.

- És?

- Fesztiválok, rengetek interjú és hasonlók. Andrewékkal kiveséztük a témát – sóhajtott nagyot.

Tudom mennyire fontos neki, ez a lemez, már nagyon sokszor feljött a téma és minden alkalommal kilehet olvasni a tekintetéből: Szeretné, ha ebben most minden benne lenne.

Az én fejemben pedig rögtön zsongani kezdtek a gondolatok és már most éreztem mennyire fog nekem hiányozni.

- Akkor legalább neked hasznosan telt a nap. – mosolyodtam el halványan.

Shawn felvonta a szemöldökét.

- Ilyen jó volt a ruhanézegetés? – támaszkodott meg a pultnál. Az arckifejezésemet éppen elég válasznak vette. – És Marissa milyen?

- Nem lesz a legjobb barátom. – szögeztem le, majd nagyvonalakban elmeséltem annak a néhány órának a lényegét. Persze neki nem kezdtem el ecsetelni, hogy volt még olyan emberke is, aki csak azért értett egyet a véleményemmel, mert Shawn Mendes a barátom. - Elég vegyes érzelmekkel állok a dolgokhoz... – húztam el a számat.

Shawn csak megértően bólogatott, én pedig nem bírtam tovább ezt a bájcsevejt. Már minden kikívánkozott belőlem! Arról nem is beszélve, hogy amíg semmit nem tisztázunk, addig nem csókol, ezáltal minél hamarabb túlakartam esni rajta.

- Ha már az érzelmeknél tartunk – kezdtem, mire Shawn kihúztam magát eltávolodva a pult szélétől. – Ami tegnap történt... én, hirtelen nem is tudtam mit mondani neked és őszinte leszek, most sem tudok többet. – tártam szét a karomat. - Fogalmam sincs miért és hogyan történhetett meg, én is legalább olyan meglepett voltam, mint te, Shawn. – magyaráztam és őszintén reméltem, hogy hisz nekem.

– Nem is mondasz semmit? - vontam fel a szemöldökömet és kérlelő tekintetemmel követtem a mozdulatot, ahogyan karba fonja a kezét.

- Akkor nem történt köztetek korábban semmi? – kérdezte komoran.

Döbbenten néztem egy pillanatig.

- Nem! – ráztam a fejemet. – Mikor történt volna? – keltem fel a kanapéról.

- Honnan tudjam? – megvonta a vállát. - Mondjuk mikor ez a „szünet" volt vagy nem is tudom minek hívhatnám.

Hatalmasat sóhajtottam.