When You're Ready Honey (Befejezett)

14

- Köszönöm! – vettem át a készüléket Andrewtól. A lakás bejárati ajtójánál ácsorogtunk, de amikor behívtam megrázta a fejét.

- Megyek tovább, csak ezt leadtam. – mondta és az órájára pillantott. – Shawn holnap után este hazajön, aztán repül Brazíliába és tovább. Szerintem beszéljetek. – hátrált egy lépcsőfokot.

- Addigra már a szülővárosomban leszek. Segítenem kell a készületekben. – mondtam karba tett kézzel.

Andrew bólintott, majd elköszöntünk és beszállt a nagy, fekete kocsiba.

A telefonom csutkára lemerült, így miután feltöltöttem átlapoztam az értesítéseket és a nem fogadott hívásokat. Már szinte maximumon volt az aksi, amikor csörögni kezdett. Éppen a konyhában sütöttem magamnak krumplit, szóval nagy bénázások árán vettem fel.

- Halló? – szóltam bele a vállammal az arcomhoz szorítva a telefont.

- Szia. Szóval megkaptad a telefont. – mondta Shawn a vonal túlsó végéről.

- Igen.

- Ha hazamegyek beszélünk? – kérdezte komolyan. – Jobb lenne személyesen.

- Nem jó. Haza kell utaznom. – bökdöstem meg a krumplit.

- Remélem tudod, hogy amiket mondtam hogyan értettem. – sóhajtott.

- Ne aggódj, sokat jártak a szavaid a fejemben. – mondtam keserűen. – Mindezek ellenére...

- Hiányzol nekem.

- Hát, majd Dél-Amerika és Európa után találkozunk. – motyogtam az orrom alatt.

- Bridge, miért csinálod ezt? – kérdezte. Nem hangzott mérgesnek, inkább csalódott volt. nem tudom melyik a rosszabb. Felsóhajtottam. – Nekem ez az életem és ezt tudtad. Eddig sose veszekedtünk emiatt! Most miért?

Egy helyes pillanatig bűntudat kezdett mardosni, de az agyam félresöpörte.

- Igen, de velem sokat veszekszel. Kellett egy újabb indok. – mondtam sértetten, aztán kinyomtam.

Az volt a bajom, hogy mindezek közben nem éreztem úgy, hogy engem is beletervezne a napjaiba. Most teljesen felszabadultam, hiszen jön a nyár. De valamilyen fatális tévedés miatt szerinte külön kellene töltenünk.

ˇ

Hazautaztam segíteni, mert apáék a szülővárosomban, az egyik vendégháznál szerették volna a nagy napot megtartani. Szóval a nagyinál laktak, én anyunál és napokig ment a sürgés-forgás.

Egyik este anyával arról beszélgettem, hogy vajon Marissa és apa végül miért döntött úgy, hogy legyen meghívva a vőlegény exneje. Hát, nem igazán jutottunk semmire. Azzal már inkább, hogy mi van velem és Shawnnal. Szerintem órákon át beszéltem anyunak, de ő kitartóan, a kanapéhoz dőlve figyelmesen végighallgatott.

- Ha tudsz gyere haza az európai fellépések között, hogy beszélgethessünk. – szóltam bele a telefonba köszönés nélkül. Késő este volt ugyan, de felhívtam, főleg azok után, hogy anyával ennyit beszélgettem Róla. – Kérlek, Shawn!

- Éppen a színpadon zongorázik. – mondta Brian, aki ezek szerint fel tudta venni a telefont. – De átadom neki, Bridge!

- Nem, hagyd csak, majd beszélek vele, ha hív.