When You're Ready Honey (Befejezett)

12

 Shawn menedzsmentje tervezett és vitték magukkal őt is. A május második fele és a június így is telt, én pedig mindig ilyenkor döbbenek rá, mennyire rossz, hogy nincs mellettem. Mindez csak rosszabb lett mióta együtt lakunk. A vizsgaidőszakom még csak úgy eltelt, de azóta a kanapén szenvedve várom, hogy keressen. Eddig Shawnnal jártam futni, most már szegény Ericet rángatom magammal, aki el van szokva a testmozgástól, szóval igen sokszor szóba kerül az édesanyám. Ha már itt tartunk, az utóbbival amikor beszélgetek akkor mindig megkérdezi, hogy bírom a közös életet a zenésszel? Persze neki nem mondom, hogy hozzám ragasztott telefonnal járok fel alá a Shawn kölniétől illatozó lakásban. Igaz, mostanában egészen más vizekre eveztünk és „az apád esküvője másra se jó csak, hogy ócsároljam" téma átvette az uralmat. Grace pedig elhatározta, hogy nem fog egyedül menni az esküvőre, így most társkeresőn keresztül szervezi a randikat magának.

Nekem ennyi éppen elég lett volna az egész „kössünk össze két emberi életet" társalgás, amikor Marissa hívott, hogy találkozzak vele és a koszorúslányokkal, mert Janettnek remek ötlete támadt!

A történethez hozzátartozik, hogy még sosem jártam apu új házában, amit Marissával választottak a fészeknek, még néhány hónapja. Minden, csak nem kicsi, emeletes, fehér ház, oszlopokkal meg erkéllyel. Fogalmam sincs ezt miből hozták össze, így csak tágra nyílt szemekkel forgolódtam. Megigazítottam a táskám pántját és becsengettem.

- Szia! Gyere be drága! – nyitott ajtót Marissa. Hosszú haját gondosan besütötte hullámosra és egy laza, narancssárga nyári ruha lenge körül magas, vékony alakját. – A többiek a nappaliban tervezgetnek. – mosolygott én pedig követtem.

Ki nem találnátok, de azért lettem meginvitálva, mert Janett felhozta a lányoknak, miért nem kérem meg Shawnt, hogy énekeljen? Ettől a gondolattól bezzeg mind bezsongjak és kíváncsi tekintetüket szinte egyszerre vezették rám.

- Úgy tudtam lesz banda. – mondtam kissé értetlen fejet vágva.

- Lesz is, nem is egész estére gondoltunk, főleg ha ez gond lenne neki... - mondta Beth egy kisebb szünetet tartva, de amikor automatikusan feljebb mozdult a fél szemöldököm, folytatta. – Igen, szóval, csak néhány dalra.

- Értem. – gondolkodtam el egy pillanatra. Nagyon jól tudtam, hogy Shawnnak ritka nagy szíve van, így elvállalná. Főleg, ha én kérem. És ahogyan végignéztem a szobában ücsörgő lányokon tudtam, hogy ezzel ők is tisztában vannak. – Ezt a döntést nem nekem kell meghozni.

- Milyen diplomatikus. – nevetett egy másik lány.

- Akkor? Megkérdeznéd? – kérdezte Janett.

Éppen nyitottam a számat, hogy válaszoljak, de félbeszakítottak.

- Legalább lenne egy igazán jó pasi is az esküvőn. – nevetett fel Marissa.

Mire, az apám lelépett a lépcsőről, néhány méterre tőlünk.

- Na, szép! – törölte meg a homlokát... úgy nézett ki, mint aki edzett????

- Persze csak utánad szívem! – mosolygott Marissa, majd rákacsintott.

- Hello, Kol! – duruzsolták sorra.

- Szia, apu!

Rém nézett, biccentett, majd megállt Marissa mellett. – Kiről volt szó?

- A lányod barátjáról. Szeretém, ha énekelne az esküvőn.

Na, és akkor apám először rám nézett, aztán a menyasszonyára. Szerintem igen gyorsan futkostak a gondolatok a fejében. Majd megszólalt, én meg azt se tudtam hol vagyok.