When You're Ready Honey (Befejezett)

18. Baby, tell me when you're ready

 Mint a mi kapcsolatunkban a legtöbb dolog, ez a családalapítás sem indult a leg gördülékenyebben. Apu azt hitte Shawn csak a baba miatt akar elvenni, anyáék nem hitték el, hogy ez így egy este alatt lezajlott, Shawn családja pedig majdnem egy teljes percig lefagyva figyelt minket a laptop képernyőjére ragadt, elkerekedett szemekkel.

- Nagynéni leszek? – Aaliyah törte meg a csendet. – De még olyan fiatal vagyok!

Erre persze mind felnevettünk. Karen jól megszidott minket, amiért nem személyesen mondtuk el, így nem tudott minket megölelni. Elterveztük előre a dolgokat. Először szépen megszülöm a kisbabánkat, hogy vele minden rendben legyen, aztán kezdődhet az őrület. Majd rá néhány hónapra elkezdhetjük tervezni az esküvőnket.

A hétvégén találkoztam Fionával is, akinek a postaládájába dobtam egy papírlevelet: „Leszel a koszorúslányom, Fiona?" üzenettel. Nem írtam alá. Persze ziher, hogy amikor átjött rögvest elkapta a kezemet. Amikor a tekintetében tükröződött a gyűrűm, döbbenten kérdezgette csak, hogy: Ez komoly?!
 Shawn segített anyunak a kertben, de még oda is kiment megkérdezni, hogy de biztos komoly-e???

Mindez még csak, ahogyan indult. Shawn minden orvosi vizsgálat alkalmával hazautazott hozzám, persze amikor kénytelen volt úton lenni, Eric játszotta a gondoskodó figura szerepét. Rengeteg odafigyelés kísérte végig a hónapokat. Egy idő után, amikor a pocakom gömbölyödni kezdett, az újságok is elkezdtek lecsapni, hogy a baba miatt van a gyűrű az ujjamon. Shawnt még a külföldi interjúkon is ezzel a kérdéssel támadták be, viszont mint mindig mindketten őszintén reagáltunk az ilyen helyzetekben. A rosszakarók attól még sűrűn lógtak a nyakunkon... az enyémen. A gondolatot nem könnyen, de sikerült elhessegetnem annyival, hogy én várok tőle babát és én leszek a felesége. Bizony. Tehát velem madarat lehetett volna fogatni.

Az egyetemet viszont alig tudtam vinni egy idő után, meg persze a nagyon rövid időre elvállalt munkát ott is hagytam.

- Robert? – kérdeztem egy este Shawntól.

Az ágyon pihentünk, a hátamat a falnak dőlve ücsörögtem, a vőlegényem pedig a pocakomat simogatva feküdt, keresztben végigterülve az ágyon.

- Nem. – rázta a fejét. Csak a száját húzta.

- Akkor legyen Bob! – fakadtam ki mosolyogva a hatszázadik névötlet után.

- Bob? – nevetett. – Bobnak akarod nevezni szegény párát?

- Te hogyan szeretnéd? – pislogtam le rá. Újra, mint mindig, a haját babrálva.

Egy percig csak a plafonra meredt, majd lassan felém fordította a fejét.

- Honnan tudod, hogy kissrác lesz? – kérdezte.

Elérkeztem oda, hogy meg tudták állapítani a nemet, de mivel nem akartam tudni, így Shawn se, mert attól tartott elszólja magát.

- Mert megérzem! – bizonygattam folyamatosan.

- Értem. – vigyorgott.

- Szóval ezt a Peter Mendes dolgot nem igazán szeretném elengedni. – pislogtam rá szépen.

- Szerintem lány lesz. – vállat vonva játékos mosolyt villantott rám. Hetek óta ezzel rágja a fülemet.

- Nem, nem ő fiú. – ismételtem sokadszorra. Mosolyogva megsimítottam a hasamat, majd újra Shawnra néztem.

Időközben megemelkedett és elém térdelt az ágyra.

- Ugye tudod, hogy a világom legtündéribb, leggyönyörűbb és legszexisebb kismamája vagy? – suttogta. Leheletével csiklandozta a bőrömet.