A witcher és a tünde

3. fejezet

Sora nem tudta elkerülni az álmokat, és a rémképeket, miközben aludt, így éjjel többször is felriadt, mígnem napfelkelte előtt nagy nehezen elaludt. Ez annyira megviselte a lányt, hogy egészen délig aludt, s mikor nyitogatta a szemeit, látta, hogy húga már nincs mellette. Gyorsan felült az ágyon pánikolva, hogy körbenézzen a házban, míg meglátta a kandallónál guggolni a tünde Cedricet, aki a tüzet bámulva, és a kezével gesztikulálva halkan magyarázott valamit a kis Cirinek. A szürke hajú kislány szinte megbűvölve bámulta a tüzet, és hallgatta a történetet, bármit is mesélt neki a férfi. Sorának hirtelen eszébe ötlött, hogy talán a látomásról beszél Cirinek a tünde, így rögtön kiugrott az ágyból, és odasietett hozzájuk. Először mögéjük lépett, hogy megnézze, mi van abban a tűzben, ami annyira érdekes, de nem látott semmit, csak tüzet.

- Jó reggelt – köszönt a tünde félig hátrafordulva.

- Végre! – Ciri odaszaladt a nővéréhez, és szorosan átölelte a derekát. – Azt hittem, hogy sose ébredsz fel!

- Nagyon fáradt voltam, kicsi húgom. – Simított végig Sora testvérének szürke haján.

- Adtam reggelit Cirinek, és neked is hagytam ott egy kis ételt. Egyél, és szedd össze magadat, mert mindjárt itt vannak a többiek – szakította félbe a családi jelenetet a tünde. Aztán felállt, és megkerülve a két lányt, elindult az ajtó felé.

- Várj – szólt utána Sora, majd finoman kibontotta magát Ciri karjaiból, és Cedrichez lépett. – Köszönöm.

- Semmiség. Látnom kellett, hogy még egyben van-e a ház – bólintott a tünde, majd félszegen körbemutatott a házban.

- Ez nem igaz – állapította meg a lány, és miután Cedric erre nem mondott semmit, csak némán pislogott, folytatta. – És bocsánatot kérek a tegnapi miatt. Nem volt szép tőlem, hogy rád támadtam.

- Te se haragudj – szólalt meg végül a tünde férfi. – Tudom, hogy nagyon ijesztő tudok lenni, főleg, ha egyből elkezdelek ostromolni. Úgyhogy az a javaslatom, hogy csináljuk ezt lassan, és csak akkor beszélek róla, ha szeretnéd.

- Szeretném – mondta halkan Sora, aztán csak nézett a tündére.

Cedric is csak nézett a lányra, fürkészte az arcát, és ki tudja, meddig állhattak így egymásra nézve, csendben, míg Ciri megszólalt.

- Most meg fogjátok egymást csókolni? – kíváncsi zöld szemeivel pislogott fel a nővérére, aztán Cedricre, aki elfojtott egy mosolyt, Sora pedig odafordult húgához.

- Nem, nem fogunk csókolózni. Te se csókolj majd meg mindenféle embert. – Sora felvette az ölébe a húgát, és az ágyhoz vitte, hogy felöltöztesse.

- Fel tudok egyedül öltözni – mondta kissé dacosan Ciri.

- Akkor csak tessék

Sora átadta a ruhákat kistestvérének, amiket Triss vett neki, majd karba tett kézzel figyelte, ahogy Ciri elveszik a felsőrészének a felvételében. Vörös hajú nővére csak halkan felnevetett, és segített kiszabadítania Cirit, aki elég szerencsétlen pózban akadt bele a csinos blúzba.

- Kukucs – mondta Sora, mikor sikerült áthúzni a textildarabot húga fején.

Ciri csak kinyújtott a nyelvét, és sértődött arcot vágott.