A witcher és a tünde

12. fejezet

Az öreg nő, aki előtt Sora állt, egy kicsi házban éldegélt, ahol különböző gyógyfüvek voltak felakasztva, hogy szárítsa őket, emellett mágikus amulettek is lógtak, amik közül néhányról meg tudta mondani Sora, hogy mire valók, de voltak olyanok, amiket még nem látott. A lány csak érdeklődő tekintettel vette szemügyre a kicsi ház belsejét, amíg Iorveth az idős hölggyel beszélt. Nem tudta elkerülni, de hallása mindig vissza-visszatért az öreg néni reszketeg, reszelős hangjára. Sora, hogy leplezze azt, hogy hallgatózik, nagy érdeklődést mutatott egy sor felakasztott fecskefű virág iránt. Tudta, hogy ezzel nem igazán fogja elterelni a figyelmet arról, hogy valójában mindent hall, amit Iorveth és az öreg néni, Dotteath beszélgetnek. A Scoia'tael vezér végig tündenyelven beszélt a nőhöz, aki szemmel láthatóan minden egyes szavát megértette, hiszen figyelmesen bólogatott. Most már Sora is megértette, miről beszél Iorveth, hiszen megtanulta beszélni igazi fajának a nyelvét. Iorveth bemutatta a lányt a néninek, majd elmesélte, hogyan került a Scoia'taelbe. A tünde férfi Cedricről is mindent elmondott, de amikor a halálához ért, egyszer csak elhallgatott. Sora ekkor kapta oda a fejét, mire Dotteath rátekintett. A lány ekkor látta meg, hogy a néni vak. Szemein mintha szürke hályog húzódna, szivárványhártyái egybeolvadtak szeme fehérjéével. Arca roppant sápadt volt, és beesett, háta görbe volt, haja pedig hamuszürke a kortól. Sora ránézésre aggódott volna az öreg néniért, hiszen nem festett túl jól. Dotteath várt egy kicsit, majd kinyújtotta Sora felé a ráncos kezét, így invitálva magához. A lány hezitálva tett egy lépést a nő felé, aztán megállt.

- Ne félj, kedvesem – hangzott az öreg néni biztatása, majd meleg mosoly terült szét arcán.

Sora a néni elé sétált, majd ugyanolyan hezitálva Dotteath tenyerébe adta a kezét. A néni Sora kezére zárta a másik kezét, majd újból megszólalt.

- Ó, igen, már érzem azt az erőt, amiről beszéltél – szólt Iorvethnek. – Rettentően sok erő lakozik ebben a fiatal hölgyben. – Aztán elhallgatott, és fejét Iorveth felé fordította. – Elvesztette már a szüzességét?

Erre a kérdésre Iorveth nem tudott mit felelni, csak megköszörülte a torkát, és tekintete Sora és Dotteath között ingázott.

- Mit tudom én. Miért engem kérdez? – kezdte ingerülten a tünde, aki láthatóan zavarban volt. Az öreg néni egy intéssel elcsitította.

- Nem mindegy, hogy ennek a lánynak ki veszi el a szüzességét, gyermekem – felelte türelmesen a néni. – Egy Aen Seidhe vagy egy Aen Elle tünde lehet az, akivel megtörténik az első alkalom, mivel ritka képesség bírója e lány. De erről is tudsz, mert Cedric mindenről felvilágosított, nem igaz?

Erre a kérdésre Iorveth összeszorította az állkapcsát, és gyilkos tekintete Sorára siklott.

- Igaz – felelte kelletlenül a tünde.

- Nagyszerű – nyugtázta ennyivel Dotteath, majd elengedte Sora kezét. – De előbb meg kell tisztulnia. Túl sok körülötte az árny. Túl nagy a lelkében a sötétség.

Az öreg néni körkörös mozdulatokat tett Sora körül, mintha kirajzolná az auráját vagy meg akarná tisztítani, és leseperni róla a sok rosszat. A nilfgaardi lány kissé megijedt attól, hogy meg kell tisztulnia, mert rögtön valami rituáléra gondolt, főzetekkel, tűzzel meg tánccal. De hamar eloszlatta ezt a tévképzetet egy másik, amikor az öreg néni újra megszólalt.

- Át kell menned Ellarian erdején

Sora, mivel ismerte a tünde driád legendáját, nagyokat pislogott a nénire, aki ebből mit sem látott, de érezhette, hogy a lány elkezdett egyik lábáról a másikra fészkelődni.