A witcher és a tünde

6. fejezet

Reggel Triss dudorászva lépkedett, szinte már ruganyosan a tengerparti ház felé, ahol Ciri és nővére vertek tábort. Általában nem volt ennyire jókedve a varázslónőnek, de ma még nem kapott rosszhírt, úgyhogy nem volt oka mire borongjon. Még pár darab gyümölcsöt is vett a lányoknak, hogy egészségesen kezdjék a napjukat. A parton befordulva már kezdett fura lenni a lánynak, hogy Sora nincs kint a parton, ahogy mindig is szokott, meditálva. Helyette Geralt állt ott, a hullámokat bámulva, és homlokát gondterhelten ráncolva.

- Geralt? – szólította meg Triss a witchert, amikor odaért mellé. – Mi a gond?

- Sora nincs meg – felelt ennyit kurtán a fehér hajú férfi.

- De hát hol lehet? – Triss hangja elhalkult az aggodalomtól.

- Nem tudom, de remélem, nem az a tünde beszélte tele a fejét

- Cedric? Jaj, Geralt, ne kezdd megint. Ismered Sorát, nem hiszem, hogy csak úgy befekszik valakinek az ágyába – kezdte Triss, de Geralt egy pillantásával elhallgattatta.

- És Cedricet ma láttad a posztján? - fordult felé kíváncsian a witcher.

- Nem, de lehet, hogy kint van a kikötőben, és felügyeli a munkásokat. Épp most ért be egy szállítóhajó – magyarázta a varázsló, de látszott Geralton, hogy nem győzte meg.

A fehér hajú férfi csak adott egy sokat sejtető pillantást Trissnek, majd kikerülve elindult visszafelé.

- Jó, addig vigyázok Cirire, nem gond! – kiáltott a varászlónő Geralt után, aztán csak sóhajtott egyet, és bement a házba.

Geralt csak menetelt előre, amikor meglátta Cedricet az erdőből közeledni. A tünde már méterekről látta a witcher dühös ábrázatát, így megtorpant nyugodtságát megőrizve.

- Hol a lányom, Cedric? – kezdte rögtön a witcher, majd kezeit keresztbe fonta a mellkasán, és fenyegetően kihúzta magát.

- Nincs otthon Cirivel? – Cedric összehúzta a szemöldökeit, aztán jobbnak látta, ha elmondja Geraltnak. – Sora... Nos kiment éjszaka az erdőbe, és ott megtámadták. Mivel nem volt ott az esti mesemondáson, elindultam, hogy megkeressem, de otthon nem volt, így kijöttem, és megtaláltam, miközben egy férfivel dulakodott. Elővettem az íjamat, és a fához szegeztem a támadót, Sorával pedig eljöttünk. Amikor beértünk Lobindenbe, még láttam. Figyeltem, amíg el nem tűnik a parton a varázslat miatt.

- Megtámadták és nem is szóltatok? Ki? – szűrt le ennyit Geralt.

- Egy bérgyilkos. Valamelyik Hanzából. Pontosan nem tudom, melyikből, azt nem ismertem fel, de tudom, hogy a jelvény az rájuk jellemző – magyarázta a tünde. – Meg kell találni, Geralt.

- Pont ugyanerre gondoltam – közölte közönyösen a witcher. – Szóval azt mondod, hogy a parton még megvolt – közölte, mint egy tényt, és miután Cedric bólintott, megszólalt. – Akkor ott kezdem a keresést.

- Veled tartok – Cedric követte Geraltot, aki addigra már elindult arra a helyre, ahol nagyobbik lánya elmenekült.

Geralt először nyomokat keresett, leguggolt, és Sora cipőjének a nyomát kereste, de a szél, és a víz már majdnem elmosta őket. Ebből nagyjából tudta, hogy az erdő felé mehetett, ezért ő is arra indult. Bekapcsolva witcherérzékét beleszagolt a levegőbe, és a lány jellegzetes kesernyés illatát kereste. Sora azóta parfümözte magát, amióta Yennefer meglepte őt egy novigradi mester által kikevert parfümmel. Amint Geralt szagot kapott, csak követte az illatfelhőt, de túl sok felé áradt, így kissé nehézkes volt követni az útját. Addig Cedric, hogy ne érezze magát hasztalannak, szintén bevetette nyomkeresői képességét, és letört gallyakat, letaposott aljnövényzetet keresett. Nemsokára ő is nyomra bukkant, amikor meglátta, hogy Sorának a felsőjének egy darabja ott lóg az egyik bokron.