HOTLINE SEGÉLYHÍVÓ VONAL ᵐᵉᵃⁿⁱᵉ [✔]

TIZENNÉGY

23:58

Zaklatottan nyomok rá a hívás gombra.

Félek.

Össze vagyok zavarodva.

Napok óta nem beszéltem vele telefonon - szóban. Hallani akarom már a hangját úgy igazából, még annak ellenére is, hogy minden üzenetében hallom őt.

— Wonwoo? — szól bele egyből sietősen, mintha aggódna, vagy még idő előtt túl akarna lenni a dolgon.

— Mingyu — szólok én is a nevét kiejtve. Nagyot nyelek a bennem összegyűlő félelem miatt, reménykedem, hogy így meg tudok szabadulni ninden rossz érzéstől.

De nem jön össze.
Hiába, hát rólam van szó.

Nekem az égvilágon semmi sem megy, főleg akkor, mikor a félelmünk legyőzéséről van szó.

— Jól vagy? — kérdezi, én pedig gondolkodóba esem.

Jól vagyok-e? Igazából igen; most már jobban megy ez az egész. Egyszerűbb elviselni a fájdalmat, mint ezelőtt.

És igazából nem is, mert napról napra egyre több hülye gondolat motoszkál a fejemben. Mindegyik ugyanazt a tényt közli: felesleges vagyok.

— N-nem — nyögöm ki nagyon nehezen végül. A mellkasom szúrni kezd, ahogy próbálok rájönni, hogy valójában miként is érzem magam.

Egy biztos: iszonyúan fáj ez az egész. Hasogat a fejem, és majdnem olyan, mintha egy mély szakadékba zuhannék.

— Segítsek? — teszi fel a kérdést a lehető legkedvesebb hangján. Lelki szemeim előtt lebegni kezd a nagy feje, és elmosolyodom, amiért most vele beszélek.

— Nem tudom — mondom szemöldökráncolva. Egyszerűen fogalmam sincs, hogyan is lehetne ezen a szerencsétlenségen - azaz rajtam - segíteni.

— Wonu — szól rám. Hangja komoly, aggodalom árad belőle.

— Nem tudom — ismételem meg önmagam. Remegni kezdek.

— Hagyd, hogy segítsek! — kérlel.

Mindig is ezt tette, de én... én csak önmagam voltam, és teljesen lemondtam arról, hogy valaki jót akar nekem.

— N-nem tudom — válaszolom, hangom megakad. A sírás szélén állok, arra várok, hogy valaki belelökjön a szakadékba.

— Először is maradj vonalban velem folyamatosan — mondja, én meg csak hümmögök. — Ha szenvedsz, ott akarok lenni és veled szenvedni. Nem engedem, hogy egyedül zuhanj.

— Oké, Gyu — makogom megszeppenve. A telefont a párnámra helyezem, a fejemet pedig a készülék mellé.

Mingyu valami történetet mesél, már nem tudok annyira összpontosítani, de a hangját hallva várom, hogy elnyomjon az álom.

8:00
hívás vége