SZJG Cortez szemszögéből

Kezdet - Szeptember 15. Hétfő

Nos a hétvégém pont úgy telt ahogy terveztem. Alvás, pihenés, tv, PS... Persze a nagyszüleimnek is segítettem, mert azért annyira mégsem lustultam el.

A hétfő unalmas volt, komolyan semmi izgalmas nem történt. Szokásosan felkeltem, iskolába mentem...

Ma be kellett adni az irodalomdolgozatot a Rómeó és Júliából. Bárcsak azt mondhatnám, hogy igyekeztem, hogy minél jobb jegyet kapjak, de még csak a nevemet sem írtam rá a lapra. A könyvet nem olvastam, filmben láttam egy feldolgozását, de szerintem nem sok köze lehetett az eredetihez. Egy halvány sejtésem pedig volt arról, hogy Kardos művészien szúrja ki a plagizálást, szóval inkább meg sem próbáltam netről írni valamit. Így hát egy roppant egyszerű módszert választottam. Simán beadtam üresen. Amiért biztos ideges lesz a tanár, de nem nagyon izgat. Inkább örülne, hogy nem kell 12 dogát elolvasnia, csak 11-et. :D

Törin feleltünk, vagyis Reni felelt, de mivel ő tanult (kis stréber :)), mást már nem feleltetett a tanár, szerintem nem volt még ilyen gyors felelés Barkánál, legközelebb tuti mérem, olyan gyorsan mondta el az anyagot, hogy szerintem még a tanár is meglepődött. Természetesen ötöst kapott (mi mást?). Mondjuk húzhatta volna még egy kicsit az időt, így túl sokat tudtunk foglalkozni az új anyaggal. Nem értem mi ez a gyorsaság Reninél. Matekon is rohadt gyorsan megoldotta a feladatot. Talán csak nem szeret a középpontban lenni.

Szünetekben szintén az árkádok alatt ácsorogtunk, és én a fejlődés útjára léptem. Úgy döntöttem, hogy teljesen kizárom a padon ücsörgő társaságot és inkább végig hátat fordítottam nekik. Nem néztem oda, inkább a beszélgetésünkre koncentráltam, egyszer sem bambultam el, szóval határozottan fejlődőképes vagyok. :)

Suli után Ricsivel mentem haza, Dave elrángatta Zsoltit a plázába egy boltba, és hát pláza + Zsolti = kaja. Természetesen ha már ott vannak, akkor Zsolti kihasználja a helyzetet. :D

Otthon amint bekapcsoltam a gépem máris villogott a skype. Az amerikai legjobb haverom keresett, Roberto. Már régóta ismerjük egymást, többek között azt is neki köszönhetem, hogy Cortez lett a becenevem :D, hát igen, így jár az, aki magyar nevet kap Amerikában, pedig az én nevemet nem is nehéz kiejteni, mert ugye az Ádámot ejthetik angolosan Adam-nak, szóval ezzel nem is volt gond. Igazából, mivel kiskoromban a haverjaim latin-amerikaiak voltak, azt akarták, hogy nekem is legyen hasonló nevem, így nem lógtam ki annyira közülük. A szüleim először nem nagyon örültek, de sokszor játszottam velük azt, hogy nem válaszoltam, ha Ádámnak hívtak, hanem csak ha Cortez-nek, így egy idő után beletörődtek. De végre normálisan beszélhettem angolul :), végre nem az osztálytársaim nyekergéseit, hanem igazi, folyékony, hibátlan kiejtésű beszédet hallhattam. Órákig beszéltünk mindenféléről, mi van vele, velem. Majdnem kikértem a tanácsát Reniről, de inkább nem, most úgyis épp elfelejtem, hogy bármi is lenne Renivel, amihez nekem bármi közöm is lenne. Így inkább arról faggatott, hogy mikor megyek már Amerikába, de szerintem csak karácsonykor, előbb biztos nem.

Mai nap 5/3 unalmas

Irodalom doga 5/2 remélem nem javítja ki holnapra őket

Roberto 5/5 jó volt végre rendesen is beszélni vele, főleg mivel szegény „beteg" ezért normális időpontban tudtunk dumálni, nem úgy, hogy valamelyikünk már félig alszik :D