SZJG Cortez szemszögéből

Kezdet - Szeptember 18. csütörtök

Ma végre kiderült, hogy azért Reni sem ért mindenhez. Vladár ma rajzórán azt a feladatot adta, hogy rajzoljunk gyümölcsöstálat. Eléggé uncsi feladat, de azért gyorsan nekikezdtem. Kis idővel feltűnt, hogy Reni nagyon forgolódik. Nézegette, hogy mit csinál Zsák, majd egy ideig elidőzött Virág munkájánál. Végül hátrafordult, hirtelen mintha összerándult volna a gyomrom. Engem nézett, vagyis előbb a munkámat, de felnézve rám összetalálkozott a tekintetünk. Végre először sikerült leolvasnom valami érzelmet az arcáról. Most tisztán kivehetően a kétségbeesés látszódott rajta. Már éppen felajánlottam volna neki, hogy segítek, amikor a tanár közbeszólt.

- Renáta, van valami problémád? – szólt rá

– Semmi – rázta meg a fejét visszafordulva.

– Akkor talán fogj hozzá a rajzhoz, óra végén leosztályozom.

Ricsi természetesen nem hagyhatta ezt annyiban, átadott egy cetlit egy rövid üzenettel: "Majd legközelebb ;) ". Na kösz - _-. Még egy ideig elrajzolgattam, Reni többet nem fordult hátra, de nagy munkába kezdett, rengeteget radírozott. Itt még reménykedtem, hogy nem lesz az olyan rossz. A rajzokat Kinga szedte be (ki más? :D) Renihez érve viszont megállt.

– Ez meg mi? - kérdezte tőle

– Gyümölcstál – felelte automatikusan.

– Mégis milyen? – gúnyolódott.

– Összeturmixolt. Csak vidd ki, oké? - sürgette.

Amikor Kinga felvette a lapot, egy pillanatra láttam a "rajzot". Őszintén borzalmas volt, először azt hittem, hogy viccel a turmixolással kapcsolatban, de nem. Egy gyümölcs sem volt rajta felismerhető. Vajon mi az a kerek nagy valami? Még csak hasonló sem volt a tálban :D. Azért kulturált voltam, nem nevettem ki, bár nehezemre esett :D. Bárcsak megnézhetném rendesen, biztos nagyobbat ütne mint Virág smiles dolgozata :D. Vladár egyenként megnézte és osztályozta is a rajzokat.

- Ezen nincs név, kié? - mutatta fel a rajzomat. Ricsi amolyan "te semmire sem írod rá a neved?" nézést küldött felém

– Az enyém – jelentkeztem

A tanár hosszasan nézte a rajzom, közben odasúgtam Ricsinek, hogy:

- Jól van na, hosszú a nevem.

– Sajnálom, hogy idén nem keltette fel az érdeklődésedet, de jövőre szeretettel várunk a

rajzszakkörön – firkantott egy ötöst a lap aljára. 

Bólintottam aztán elkezdtem firkálgatni a füzetembe. És igen. Van füzetem. Wow. A rajzok általánosságban szépen sikerültek, többé-kevésbé hasonlítottak az asztalra helyezett tálra meg gyümölcsökre.

– Renáta, sajnálom, a legnagyobb jóindulattal... – fordult hozzá Vladár - kettes.

Reni első rossz jegye, szegény biztos nagyon csalódott, lehet meg kellene vigasztalnunk, mint Virágot a matek után. Gondoltam én naivan. De nem. Kiment érte és olyan boldog mosollyal jött vissza, hogy csak nézni tudtunk. Szerintem még nem láttam senkit ennyire örülni egy kettesnek. Az egész osztály ledöbbent ezen. Rentai Renáta, aki eddig csak ötöst szerzett úgy örül a rajz kettesnek, mint... erre nem is tudok mit írni. Olyan szépen mosolyog, szeme olyankor szinte olyan mint a tenger színe. Oké. Jobb ha ezt most befejezem.

- Muti – nyúlt Reni rajzáért Virág, előbbi pedig fejjel lefelé fordítva adta át. A következő pillanatban Virág röhögő rohamot kapott. Én is meg akarom nézni :D Vladár tovább osztogatta a rajzokat és jegyeket, aztán felszólította Dave-et
– Felmayer!