SZJG Cortez szemszögéből

Kezdet - Szeptember 24. Szerda

Még mindig fáradt vagyok. Minek is járok én focira? Focizunk tesin, focizunk szakkörön... Elegem van már ebből a sok fociból. Jövőre biztos, hogy nem leszek szakkörös. Most kellene a vállamon ülő angyalkának olyanokat mondani, hogy a mozgás mennyire hasznos, egészséges és fitt leszel, nem fogsz elhízni. De őszintén? Most éppen ő is kib****** fáradt, szal nem ér rá engem zaklatni. A nagyi ma rám hagyta, hogy milyen csodálatosan örülök annak, hogy mehetek az iskolába ezen a szép madárcsicsergés mentes napon (komolyan, azok is fáradtak). Éppen a reggeli kólaadagom dupláját fogyasztottam, amikor beugrott, hogy ma kell leadni a cikkeket az iskolaújságnál, és hogy vajon végül Reni jót írt-e. Ennek következtében felélénkülve magamra borítottam véletlen a kólámat -_-. Így jár aki reggel hullafáradtan ugrál. A nagyi kedvesen képen röhögött -_-. Ez nem az én napom.

- Csak dobd a szennyesbe, úgyis mosok ma. – mondta még mindig röhögve az én drága nagymamám.

- Köszi – ásítottam.

A suli előtt már várt a szokásos csapat.

- Na mi van Cortez? Nyúzottnak tűnsz. – Vigyorgott Ricsi.

- Nem aludtam jól. - válaszoltam

- Van valami különösebb oka? – vigyorgott Dave is.

- Nincs. – néztem rájuk most már gyanakodva.

- Azon gondolkoztam...- kezdte Zsolti- Mi lesz, ha Kinga cikkét most is visszadobják? Vajon kin vezeti le a feszültséget?!

- Tényleg – kapott a fejéhez Ricsi – remélem Reninek meglesz.

- Ja én is. – mondta Dave – Végül akkor talált filmet?

- Ja, Cortez mondott neki egyet, talán jó lesz – gondolkodott Ricsi

Áááá nem volt furcsa ez a beszélgetés -_-. Miért lett volna? Beszélnem kell Ricsivel a személyes dolgok és a barátok közötti titoktartás szabályairól. Közben Virág és Reni megérkeztek. Ránk se néztek, Renin látszott, hogy kicsit meggyötört, végig egy jegyzetfüzetet szorongatott idegesen, és egyenesen a suliba tartott, gondolom rögtön a suliújsághoz, de Davenek természetesen meg kellett állítania.

- Hé, Reni –szólt utána – Most adod le? – kérdezte.

- Igen – mondta miközben végignézett rajtunk.

- Sok sikert – mondta Dave

Erre persze már mi is mondtuk neki, próbáltam bátorítóan rámosolyogni, de megint elkapta a fejét, azt hiszem ez egy csodálatos kapcsolat. Ránézek, elfordul. Rámosolygok, elfordul. Levegőt veszek, elfordul... Nem tudom, hogy ez most nyílt utálat, gyűlölet, vagy csak szimplán bunkóság-e. Na mindegy megköszönte és már rohant is. Lassan mi is bementünk. A fiúk ma valamiért elég csendesen kezdték. Az aulába beérve most tudatosult bennem, hogy nyelvtan lesz. Kardossal -_-. Már elkezdtük a... igazából fogalmam sincs mit :D, amikor Reniék bejöttek.

- Na? Na, mi volt? – kérdezte Virág, aki am eddig kb aludt.

- Megvan! Mindkettőnknek – mondta Reni.

Erre Virág felállt és elkezdett ugrándozni(?)

- Hé, benne lesz, hogy segítettem? – kérdezte Zsolti.

- Nem hiszem – jött hátra és ült a helyére Reni.

- Kár. Pedig adtam néhány tippet.