SZJG Cortez szemszögéből

Kezdet - Szeptember 9. Kedd

Nem volt egy hűűű de izgalmas nap. Csak egy szokásos „miért kell iskolába járni nap". Nem aludtam valami jól, sok mindenen gondolkoztam, és az is idegesített, hogy nem tudtam a Lost-ra koncentrálni. De ma megint megpróbálom, talán kicsivel több sikerrel. A nagyi a fáradságomat, betudta annak, hogy szerinte azért, mert megviseli a szervezetemet, hogy sohasem eszem reggelit és képes vagyok 0-24-ben kólát inni, ezzel komoly anyag javakkal jutalmazni a gyártókat :) Ezért leültetett és elém tolta a gyümölcsöstálat, majd komoly fenyegetéssel kényszerített, hogy válasszak valamit, amit az asztalnál ülve a szeme láttára köteles vagyok elfogyasztani. Szerencsémre még volt egy nagyon kicsike sárgabarack, szóval ma reggel sem haltam meg gyümölcsmérgezésben. Hurrá-hurrá. :D. Kérdezte, hogy mikor érek haza, de mondtam, hogy csak későn, mert a fiúk rávettek, hogy jelentkezzünk a focicsapatba. Éljen a nyílt szakkörök hete. Erről eszembe jutott, hogy vinni kellene labdát, hogy legyen mivel gyakorolni a szünetekben. Megkerestem a lasztit, és már indultam is. Ma is deszkával mentem, közben zenét hallgattam addig, amíg Ricsi csatlakozott (ő közelebb lakik a sulihoz), így a maradék távot együtt tettük meg. A suli előtt már várt minket Zsolti, akinek felettébb (milyen szép szavakat ismerek :D) jókedve volt. Miután beavatott minket is, nekünk is elég jó kedvünk lett :D. A lényeg, hogy megszívatta kicsit Dave-et. Tegnap este kicserélte az egyik pizzéria telefonszámát Dave számával, akit valószínűleg elég sokan hívhattak. Már nagyon vártuk Dave reakcióját. Közben megérkezett Reni és Virág. Azt hiszem Reni apukája hozta őket, aki, amikor elhajtott kettőt dudált nekik, szegény Renin láttam, hogy rögtön elpirult. Milyen jól áll neki a pirulás, nem ezt nem szabad, inkább ki is húzom. Na szóval, hirtelen nekem „nagyon fontos" elintéznivalóm lett a telefonomon, úgyhogy elkezdtem nyomkodni. Jééé. Mennyi képem van, nem ártana mappákba rendezni. Azt hiszem neki is állok.

- Sziasztok. – köszönt Reni félénken. És a nap legnagyobb meglepetése: Reni mégis tud köszönni :O. Azt hiszem tegnap téves következtetéseket vontam le. Már mentek volna tovább, amikor Zsolti szólt nekik.

- Á, jó, hogy jöttök. Nagyon fontos, hogy ha Dave kérdezi, akkor nem tudjátok, hogy ki tette fel a számát. – Szegények elég értetlenül néztek, amit nem is csodálok, hiszen mi is csak pár perce tudtuk meg, szóval nem értem Zsolti miből gondolhatta volna, hogy tudják. Viszont nem tetszett ahogy Ricsi somolyog (ezt a szót a nagyi szokta használni, amikor valamit próbálok eltitkolni előle, ami általában a házi szokott lenni, elvileg azt jelenti, hogy ravaszul mosolyog).

- Oké, mi tényleg nem tudjuk – közölte Reni, Virág meg csak bólogatott.

- Rendben. Ez vicces lesz. – röhögött Zsolti.

Tovább nem beszéltünk, mert megérkezett az igen dühös és fáradt Dave.

- Ne hívogasson! Fogalmam sincs, miről beszél. - tette le a telefonját -  Halljátok, tegnap este óta pizzát akarnak rendelni a számomon. Valami marha összekeverte, és egy pizzéria honlapján van a számom! Rémes, apám most fogja letiltatni, mert már nem győzzük elismételni, hogy semmilyen duplasajtos akcióról nem tudunk – rázta a fejét fáradtan. – Veletek mi újság? – nézett ránk, mire mi hárman elröhögtük magunkat, már nem bírtuk tovább. Reniék vajon nem értették a poént? Vagy miért nem röhögtek ők is?

.–Szerintetek ez vicces? – tárta szét a karját Dave.

– Szerintük vicces – próbálkozott a lányokkal kommunikálni, ami csak rátett még egy lapáttal, mert Virág megkérdezte, hogy:

- És végül tudtak rendelni a pizzériából? - Szegény nem egy észlény, de legalább vicces :D

–Mit tudom én? Kit érdekel? Nem érted, hogy hajnalig csörgött a mobilom? – kérdezte felháborodottan Dave.