Ellenségek

15.

A dolgozat érzem baromi rossz lett. Kitti rohant mellém.
- Na - kezetem.
De ő akart beszélni. Ezért gyorsan leintett.
- Hol voltál?- kérdezet Kitti.
- Mikor?
- Tegnap - vágta rá.
- Hát... programom volt- hazutam.
- Tudod mindenki rád várt- monta lenézően. Ebben a pillanatban jutot eszembe buli. Ezért furcsa arcot vágtam.
- Bocs- montam zavartan.
Majd legyintet.
- De most én kérdezek - montam morcosan- Te meg mi a frászt csináltál Ábelel és az epremmel?
Előszőr úgy nézet mint aki nem érti a magyar beszédet. Aztán leesett neki.
Majd mikor beültünk az ebédlőbe elkezdet mesélni:
- Hát tudod elmentem hozzátok megkeresni téged. Aztán a bátyád nyitot ajtót. Kerestelek. Azt monta lehet ,hogy mingyárt itt leszel. Ezért amellett döntötem ,hogy megvárlak. De megkinált eperel. Meg tök aroanyos volt- monta szégyelösen. Az én bátyám aranyos? Megfázott ez a lány?-Aztán beszélgetünk és rá jöttünk ,hogy ez szerelem ami köztünk van.
- Igen- montam mert megállt.
- Bocs csak furi ezt neked elmondani- nevetet kinosan.
- Ennél a napnál már semi sem lehet furibb- legyitetem.
- Hát... majdnem megcsókolt.
- HOGY MI?? - emeltem fel a hangom.
- Ssss. Minden oké? Nem tudot megcsókolni mert haza jöttek a szüleitek- csititgatot.
Majd a fejemhez kaptam a kezeim.
- Bocsi csak... csak sok ez a mai nap- montam szomorúan. Majd esszembe jutot valami- De várjunk. Most mi lett Jakabbal? Nem tetszik?
Majd mély levegőt vett és sohajtot.
- Rájöttem nincs értelme utána futni ha nem szeret viszont. De a bátyád...
- Ne ne ne- vágtam közbe - lécci ne most áradóz róla.
- Kiröl?- halottam meg Endre hangját.
Felnéztünk és ott állt mellete Jakab.
- A bátyámról- forgatam meg a szemeim.
- Úh csak nem Kitti?- mosolygot.
- Hát ... talán- monta zavartan.
- Durva . És ? Mi történt?- kiváncsiskodot.
- Úgy volt...- keze Kitti ,de Jakab dühösen felkiáltot.
- Lehetne hogy ne itt beszéljétek ezt meg!?
Mindanyian furcsán néztünkrá. SOHA nem láttam ilyennek. Majd felállt az asztaltól.
Endre felsohajtot ,majd elkezdet felkászálodni.
- Nem maradj ! Majd utána megyek én- szóltam neki.
Majd nyugotan kifujta a levegőt.
- Reményketem hogy ezt mondod- mosolygot.
- Kussolsz! - montam neki.
Majd Jakab után futotam.
Mikor beértem rám förmet:
- Hadj Dalma!
- Nem azért jöttem ,hogy duzoghas- fontam össze magam elött a kezem.
- Senki sem kért hogy jöjj utánm- vonta meg a vállát.
- Na ezt nagyon gyorsan hagyd abba vagy piszkosul megbánod.- montam dühösen.
- Sosem adod fel ,mi?- nevetet.
- Mit?  - meretem rá.
- Hogy ki adod a bunkó ,menő csajszit . Pedig valojában nem ilyen vagy.- mosolygot.
Mire dühömbe majd nem montam hogy : Bocsás meg hogy én nem vagyok olyan MEGFELELŐ!
De aztán rájöttem nem rólam van szó.
- Ne tereld a témát avval ,hogy milyen vagyok. Inkább azt mond meg miért vagy ekkora szemétláda- monta dühösen.
- Tudni akarod ?- meret ràm dühösen.
- Igen - montam .
- Akkor találd ki- vágta az arcomhoz.
Legszivesebben nem hagytam volna elsétálni. De nincs értelme veszekedni.

Éppen a suliból mentem ki mikor sehol sem láttam Dávid kocsiát. Biztos elöbb haza ment.
Ekkor Jakab lépet mellém és ő is körbe nézet a parkolon. Majd felsohajtott.
- Van kocsid ?- kérdeztem .
- Aha - monta miközben a földet bámulta.
- Melyik az? - néztem körbe .
- Nincs itt . Nem hozom a suliba mert még valamelyik behorpasza- rázta meg a fejét.
- Óhh- montam.
Majd megköszörülte a torkát.
- Figyu. Bocs. - monta. - Csak tudod mostanság... inkább haza kisérlek és úgy elmondom.
Válsz nélkül elindultam.
- Akkor ?!- néztem rá.
- Tudod nagyon régota szeretem Kittit csak nem tudom hogy mondjam el neki. - monta lehajtot fejjel.
Majd elkeztem ugrándozni:
- Komoly? Tetszik Kitti?
- Igen- monta egy fél oldalas mosolyal.
- De megtutam hogy már foglalt. Bocs hogy ezt mondom de úgy szétrugtnám a bátyád- monta miközben ökölbe szoriota a kezét.
- Nyugalom Hulk! És néha én is igy érzek- montam.
- Hulk?- nézet rám értheltetlenül.
- Tudod ?! Zöld ,nagy ,zuzás - vágytam külömböző fejeket.
- Értem . De miért pont ő ? -majd vállat vontam.