Ellenségek

11.

Átlagos reggel. Megszokot felkelésem. Lementem a konyhába ami tiszta halott volt. Gyors megkajáltam aztán futotam a suliba.
Mikor beértem Endrét pillantoatam meg.
- Csá Dalus - pacsizot le velem - Tudsz valamit Kittiröl?
Mire csak megingatam a fejem.
Ekkor meláttam Dávidot a kocsiának dölve és nekem intet , hogy mennyek oda.
Ezt Endre is észlelte:
-Figyu ha gond van csak jelez letépem akkor a mocskos pofiát!
- Ok - majd ott hagytam.
Lassan közelitetem meg. Mikor oda értem egy mosolyal köszöntöt.
- Szia Dalma !
-Mit akarsz ?- vágtam rá egyböl.
- Gondoltam suli után jöhetnél egy találkára . Csak te meg én- mutatot ránk.
Amint meghallotam kikerekedet a szemem. Ez normális?
- Bocsi de láttom betegnek tünsz ezért csá - intetem.
Mire vissza rántot.
- Most mi a bajod ?-kérdezte unotan.
- Felfogtad ,hogy bárki megláthat?- néztem rá érthetetlenül.
Mire ő egy pillanatra elnézet utána vissza rám.
- A deszka park este 8 kor - monta.
- Nem montam ,hogy megyek - néztem rá hülyén.
- Hidd el elfogsz jönni- veregete meg a vállam.

Este nyolc . Mennyek vagy ne. Felkaptam egy rózsaszín kapucnis pulcsit és leindultam a földszintre.
- Hová , hová?- szolt hozzám egy hang.
Amitöl frászt kaptam. Persze ,hogy Ábel.
- Csak sétálok egyet - jelentetem ki.
- Ilyenkor ?- nézet ki Ábel az ablakon.
- Mi van vele? Én sem kiritizálom az éjszakai hűtő fosztásod - montam dühösen.
- Tutam ,hogy nem vagy ember- csettintet.
Megforgatam a szemeim utána már kint is voltam . Az ismerős úton halatam a deszka parkba. Mikor megpillantotam a sötét porsét. Mikor kinyitotam és beültem.
- Itt vagyok! - mutatam magamra .
Mire ő elmosolyodot és elkezdet hajtani.
- Hova megyünk? -kérdeztem .
- A partra. Van egy kis megbeszélni valonk.
Ennek hallatán kicsit meg ilyetem. Azért csak gondoljatok bele.
Amikor megérkeztünk elkeztünk sétálni a parton mikor megszolalt :
- Nagyon csöndes vagy !
- Nincs miről beszélni - vontam meg a vállam.
- De lesz - mosolyodot el.- Miért jöttél el?
- Mert bele másztál a fejembe meg nem tudom . Valami az suggalta jöjjek el.- vontam meg a vállam.
- Dalma a kilátos dolog miért nem ment? - kérdezte.
- Mert Hajosi és Lovasi nem...- de nem hagyta hogy befejezem.
Majd elém állt és megfogta a karom.
- Ki miatt csinálod? A szüleid mi?- kiváncsiskodot.
- Nem magam miatt - löktem el.
- Beszéltél anyámal vagy apámmal?- nézet kérdöen.
- Még soha de...- itt sem monthatam végig.
- Akkor meg honnan tudod hogy nem vagyunk jó emberek?- nézet rám.
De igaza volt. Én is rádöbbentem.
- Te nem is vagy olyan rossz arc- jelentetem ki.
Mire elmosolyodot . De ebben a mosolyban sokkal több volt a síkra. Mikor a gyomromban valami fura érzés tört ki. Nem ezek nem lehetnek pillangok?
Majd egyre közelebb lépetem hozzá. Végül ő is tudta mit akarok. Benedvesitete az ajkát és lassan hajolt hozzám. Mikor megtörtént. Olyan lágy és gyegéden csókolt. Egyszerüen egy leirhatatlan érzés töltöt el. Majd mikor eltávolotunk. Össze tetük a homlokunk . És elmosolyodva figyeltük a másikat. Egyetlen egy mondat futkározot az agyamba. Meg fogsz halni.
De probáltam most nem erre gondolni.