Ellenségek

19.

A szünetünk első napja. Reggel egy orditás ébresztet . Gyors felültem és kinéztem a sátramból . A fiúk a tűznél ültek és rajtam elkeztek nevetni.
- Montam ,hogy erre felébred- monta nevetve Ábel.
Vettetem egy gonosz pillantást aztán vissza mentem a sátramba.
Gyors rendbe szedtem magam és felvettem egy vastag pulcsit.
Kimentem a fiúkhoz és leültem az egyik horgászszékbe. Össze fontam magam elött a karom és gondolkodni keztem. Miért gondolkodom mindig Dávidon? Utálum a srácot.
Arra eszméltem ,hogy Ábris ül le mellém.
- Valami gond van?- kérdezte.
- Közöd ?- kérdeztem dühösen.
- Monta Ábel ,hogy egy kicsit harapos vagy - majd közelebb hajolt és bele sugot a fülembe- Ez tetszik.
Majd eltoltam magamtól és megszólaltam:
- Csak ovatósan. Mert kihuzod a gyúfát.
Majd elnevete magát.
- De tényleg mi a baj? - kérdezte.
- Csak rossz emlékek kötnek parthoz!- montam szomorúan .
Mert itt csókolt meg Dávid.
- Akkor felejsd el a rossz emlékeket és enged hogy jókat csináljak- vetet egy féloldalas mosolyt.
- Igen? És ,hogyan csinálnád ?-kérdeztem.
Majd felállt és elsétált a sátràhoz és kihozot egy gitárt.
- Te tudsz gitározni?- ámultam el.
- Igen- ült vissza mellém.
- Remélem szereted a zenész pasikat!- mosolygot rám.
- Hát... - fintorgotam - Nem is tudom.
Majd elkezdet játszani. Megismertem a dalamot : DNCE - Cake by ocean . Elkeztem énekeni a zenét . Éreztem az össze tekintetet rajtam . Amitől ideges lettem , de folytatam az éneklést. Mikor vége lett mindenk tapsolt.
- Dalma ez tök király volt- monta Péter.
- Hugi tízenhét éve ismerlek és nem hallotalak így énekelni- jelentete ki Ábel.
- Csajszi kurva jó hangod van- ámult el Laci.
- Áh, azért ne esünk tulzásokba- montam egyhangúan.
- Szép hangod van és fogad el !- paramcsolta Laci.
- Igen gyönyörű - értet egyet Ábris.
- Oké szép hangom van- majd feltetem védekezően a kezem.
Majd Ábel törte meg a csendet :
- Nem vagytok éhesek?
- De - vágtuk rá egyszere.
Majd felállt és a telójához sétált.
- Valakinek kéne hoznia még egy kis fát- monta Péter.
- Én nem - vágta rá Laci.
Ábel pedig a telefonjára mutatot.
- Akkor én megek lusta dögök- jelentetem ki.
- Ki a lusta dög ?- kérdezte sértödöten Péter.
- Ti - aztán elindultam az erdőbe.
Hirtelen lépteket hallotam meg mögöttem. Ilyetem furdultam meg. De csam Ábris volt.
- Mit akarsz ?- kérdeztem.
- Egy lány nem marathat egyedül. Még a végén bajod esik.- monta .
- Nem vagyok üvegből , köszi. És tudok magamra vigyázni- montam sértödöten.
Minek hisz ? Beszarinak?
- Aha . És ezt hídjem is el?- kérdezte.
- Jól tennéd -montam sértödöten .
Egyszer csak a sorsom elenem állt. Átestem egy kiàlló kőben. De Ábris még idöben elkapot. Jók a reflekszei! Majd gyorsan lábra álltam .
- Azért jötem amugy mert tudom...- majd meg akat és az ajkamat kezte figyelni.
Egyre közelebb jött.
- Tudod ?- kérdeztem, miközben lassan haladt felém.
- Hogy mit tudok?!- sutogta.
Vészesen közel voltunk egymáshoz. Most megfog csókolni? De akkor olyan vagyok mint Dávid ! Mit tegyek?
Majd nem megcsókolt mikor Ábel kiáltását hallotuk:
- Hol vagytok ,itt a kaja !
Majd eltávolotunk egymástól.
- Khm... ömm megyünk!- kiáltot Ábris.
Majd vissza sétáltunk a srácokhoz.
Észre vettem ,hogy pizza a kaja.
- Ne már ! Ti a partra rendeltetek pizzát? - nevetem.
- Ja . Talán nem szereted?- nézet rám Péter.
- De . Csak a partra pizzát rendelni... furi- jelentetem ki.
- Ki monta hogy mi nem vagyunk azok ?- kérdezte Laci.
Mire elnevetük magunkat.
Megettük a pizzát és utána keztet besötétedni . A fiúk arról beszélgetek ,hogy Péter milyen motort fog kapni.
Majd néha én is beszálltam a beszélgetésbe.
Utána mindenki ment aludni.