Ellenségek

14.

Reggel úgy néztem ki mint egy zombi. Amikor belenéztem a tükörbe olyan voltam mint egy horror film karakter. Már csak a vér hiányzot. Rendbe szedtem magam , és lekovájogtam a lépcsőn. Ábelt látam a kávégépel szorakozot. Majd nagyot vert a konyha pultra:
- Francba !Rohadj meg!
- Mi a gond seggfej?- meretem rá unotan.
- Szar a kávégép . Dobjuk ki!- monta dühősen.
Oda léptem . Megnyomtam pár gombot és tényleg nem volt jó. Zavarodotan meretem rá amikor kiszurtam ,hogy nincsen bekapcsolva a gép. Unotan rápillantotam a bátyámra és benyomtam a gombot.
- Tádám!- kiáltotam fel.
- Attól még hogy bekapcsoltad ne bizd el magad- monta .
- Késő - nevetem el magam.
Majd gondoltam eszek egy kis epret . Kinyitotam a hütöt és végig néztem rajta, de csak hült helyét találtam.
- Hol van az eper?- kérdeztem Ábeltől.
- Megettem...
- Fuu te kis - szakitotam félbe mérgesen.
De ő folytata a mondatát:
- ... Kittivel.
- Hogy ? Mikor jött át? Mért nem szóltál ?- ámultam el.
- Mert nem hozzád jött. Meg amugysem voltál itthon- vonta meg a vállát.
- Nem hozzám jött?- néztem elképedve.
- Nem . Hozzám- monta teljes komolyságal.
Erre én elkeztem nevetni . Szinte már majdnem sírtam a röhögéstől. Majd Ábelre néztem aki felvont szemöldökel figyelt.
Gyorsan elkomolyotam.
- Komoly? - néztem rá.
Mire ő csak bologatott. Majd sokkoltan elhagytam a konyhát és a suli felé mentem. Lesz mit megbeszélni Kitti. A bátyámal ? De miért pont vele? Ő olyan... pffujj. Lehet leittata . Áh ,nem hinném Kitti annyira nem rajong az alkoholért.
Gondolkodásom végét a srácok köszönése vettet véget.
- Nektek is csá- pacdiztam le velük- Kitti?
- Az elöbb ment be a suliba- bicentet a fejével a főbejárat felé Endre.
- Nagyon muszáj beszélnem vele- montam egy kicsi sokkal.
- Miért mi történt? -kérdezte mosolyogva Jakab.
- Hát...- majd a fülem mögé türtem egy hajszájal. Zavartan és félénken folytatam- lehet kavar a bátyámmal.
Endréböl kitört a röhögés . Ami mintha nyugtatot volna. Jakab reaciója kicsit dühösnek tünt de komoly probált maradni.
Ez nagyon furcsáltam. Mi a baja?
Ekkor hirtelen a fiúk tekintete megakat valamin ami a távolba helyezkedhetet el. Meg akartam fordulni.
- Mit néztek így?- kérdeztem.
Majd Endre elkapta a karom. Majd elégé furcsán keztek viselkedni.
- Gyere Dalma! Hamarosan becsöngetnek- monta zavarodotan Jakab.
És megpróbáltak betuszkolni az ajtón.
- Mi? Mi történik?- montam.
Tutam hátra kell néznem mert valamit láttak.
De Endre megfogta a fejem . Igy nem tutam.
Dühög voltam. Elrángata az osztályig. Majd belökve az ajtón ott hagytak. Barmok! Akármit is láttatok megfogom tudni!
Legalább mindenek elhortama a fiúkat a fejembe, miközben oda sétáltam a padomhoz.
Kitti aggódva figyelt.
- Baj van Dalma ?- meret rám aggódóan.
- Nem - probáltam higatan mondani.
- Dalma - monta szégyelösen- Beszélnünk kéne!
- Tényleg - hirtelen eszenbe jutot Ábel.
De ebben a pillanatban lépet be a tánárnő.
- Gyerekek remélem felkészültetek a dolgozatra?!- monta .
Ekkor tágra nyiltak a szemeim. Sok sikert Dalma! Ezt is jól megcsináltad! Még egy gond!