Ellenségek

17.

Haza kisért Jakab és kiderült hogy a bulit nem tartoták meg. Ma vasárnap van. Olyan dél körül édretem. Bementem a fürdöbe . Hát monthatni nem egy szép látvány fogadod. A szemeim bedagatak . A hajamról meg ne is beszéljünk. A szemeimet figyeltem nagyon. Mikor sirtam? Rendbe szettem a hajam. De a szemeimmel semmit sem tutam tenn.
A konyhába nem volt senki. Anyuék csak ma este jönnek haza.
Csináltam magamnak egy kávét. Miközben ittam csak Dávidon járt az eszem. Elegem van! Így össze tudd zavarni! Nem hagyhatod ,hogy árcson Dalma!  De minnél többet gondolkotam a srácon annál inkább dühösebb lettem.
Majd arra eszméltem ,hogy Ábel beszél hozzám:
-... , és ezért nem tartotuk meg a bulit. El tudod hinni? Rólam azt képzelni ,hogy tulzásba visszem a piálást?
Majd gyors vissza rázotam . Mintha végig halgatam volna mindenegyes szavát elleztem iténi:
- Szerintem igazuk van - vontam meg a vállam.
- Imádsz felbosszantani és hátba támadni ,úgy?- mosolygot rám gunyosan.
- Elsem tudod hinni menyire - viszonoztam a mosolyt.
Majd feláltam és elkeztem tv-t nézni. De nem kötöt le csak Dávidon gondolkotam. Ebbe fogsz bele örülni ! Mit számit neked ? Felejtsd el!
Mikor hirtelen a telefonom rezget. Éppen Dávid hív. Kinyomtam . Ezt játszotuk ,míg az ötödik hívásnál elegem lett. Felkaptam a telefont és megszólaltam rögtön:
- Abba hagynád a zaklatásom? Meg ebbe fog megörülni a telom. Hagy már békén? Mi van talán rád omlik a ház ,hogy nem hagysz békén? Nagyon nagy barom vagy ! Azt hited nem jövök rá? Azt hittem nem az vagy akinek emlegetek nekem. De ugy látszik igazuk volt. Önző nagy paraszt!
Megsem várva a választ kinyomtam . Utána a földre hajitotam a telefonom és az arcomat a tenyerembe temetem. Feszülten felnevetem, és két könny hagyta el a szemem. Majd a bátyám hagját hallotam meg mögöttem:
- Kivel beszéltél?
Gyorsan letöröltem a könycseppeket és megköszörültem a torkom.
- Senkivel. Nem érdekes.
- Aha. - monta aggodva-De hugi  ha bármi baj van vagy valaki megbántot csak szólj.
- Nincsen semmi bajom- montam feszülten.
Hallottam ahogy elsétál . Majd felvillant a képernyőm a telomon. Rá mentem az üzenetekre:

D: Nem értelek
D: Válaszolj !
D : Valami baj van?
D: Lécci irj vissza
D: Dalmmmmaaa
D: Ne csináld. Én szeretlek . ♡
D: Irj hercegnőm
Én: NE NEVEZ ÍGY !
D: Na végre :(
D: Mi a baj?
D: Itt vagy ?
D: Miért nem irsz?

Majd kiléptem. És folytatam a tv nézést. Néztem a Boldog halálnapot! Csak egyedül. Nem nagyon foglalt le . Még mindig Dávid mászkált a fejembe.
Mikor vége lett felmentem a szobámba . Gondoltam elmegyek deszkázni de ellezdet esni. Hát ez nagyon jó! Ezért elmentem lefürdeni . De elötte bekopogtam a bátyám szobájába. Büntudatom volt.
- Mi a baj Dalma? - nyitot ajtot.
- Csak bocsánatot szeretnék kérni. Mert bunkó voltam- montam.
- Óh , gyere ide hugi- nyitota ölelésre a karját.
Elfogatam az ölelést . De egyszer csak megszólalt:
- Ez azt jelenti hogy ki engeztelnél? Mert van számodra egy ajálatom.
Majd eltoltam magamtól.
- Ahj, mi lenne az ? - kérdeztem unotan.
- A deszkád kellene . A fiúkkal úgy döntötünk ,hogy egy kicsit kikapcsolodnánk.
- Nem , nem - vágtam rá dühösen.
- Na lécci- könyörgött.
- Nem látni szeretném hogy mit műveltek vele- tiltakoztam.
- Akkor gyere velünk - monta lazán.
- Oké - vontam vállat.
- De lècci ,lécci... Mi? - állt meg hirtelen.
- Oké- ismételtem.
- Miért érzem hogy valami nem oké?
Majd egy gonosz mosolyal ajándékoztam meg.
- Jól érzed .
- Mit kérsz ? -kérdezte unotan.
- Még nem tudom - mosolyogtam.
Majd ott hagyva lefüröttem és aztán meg elalutam.